Élve eltemetve (Buried)
- Írta: Weberné Zsikai Mária
16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az Élve eltemetve nem a te filmed. Vigyázat, a teljes filmidő egy fa koporsóban játszódik, ahol egy elkeseredett férfi küzd az életéért, hiszen fogy a levegője és mindössze 90 perce van arra, hogy a felszínre jusson. Ez a krimi kétségtelenül megosztja a nézőket, hiszen elég provokatív, mégis szórakoztató, de újra el kell ismételnem, rémálom lehet egyeseknek.
Lehet-e egyetlen szereplővel, egyetlen koporsóban, 94 percen keresztül elegendő eseményt nyújtani a nézőknek ahhoz, hogy a feszültség mindvégig fennmaradjon? A spanyol filmrendezőnek sikerült ezt a mozi-bravúrt nagy szakértelemmel teljesítenie. Vállalkozása igazi bátorságra vall.
A film kétségkívül erőteljes, ellentmondásos, ámde izgalmas élmény. Rodrigo Cortes, bár ez csupán a második filmje, tudja „hogyan iktassa be a csavarokat”. A történet hihetetlenül egyszerű. Paul Conroy sok pénzt szeretett volna keresni. Teherautósofőrként dolgozott, és egy szállítmánnyal Irakba utazott, ahol konvoját megtámadták, őt megkötözték és elásták két méterrel a föld alá. A vetítés kezdete után a nézőtéren percekig teljes sötétség uralkodik, mivel a vásznon semmi nem látható, majd neszezés és köhögés kezdődik és egy halvány fény villan föl, ahogy a főszereplőnek sikerül meggyújtania az öngyújtóját. Conroy bekötött szájjal egy fenyőfából készült dobozban próbál úrrá lenni a pánikon, miközben szeretné kezét szabaddá tenni. Az operatőr és a rendező a legtöbbet hozták ki a természetes világítás és a közeli felvételek adta lehetőségekből. Hét koporsót is készítettek a film forgatásához, az egyiket úgy, hogy körbe tudjanak mozogni a fekvő helyzetben levő színész teste körül, így tudták ezeket a felvételeket technikailag remekül megoldani.
Conroy mellé az öngyújtón kívül támadói egy mobiltelefont is tettek, amelynek segítségével kétségbeesetten próbál kapcsolatot teremteni a külvilággal. Beszél az őt fogva tartó terroristákkal, akik 5 millió dollár váltságdíjat követelnek tőle. Ha nem teljesíti a rendelkezésére álló idő alatt, megfullad a sötétben. Conroy megpróbál kapcsolatba lépni a családjával, az FBI-jal, az Egyesült Államok Külügyminisztériumával, és egy túsztárgyaló specialista is telefonvégre kerül, aki megígéri neki, hogy mindent elkövetnek a kiszabadítására. A feszültség oldására a rendező még a humort is bedobja, amikor Conroy kénytelen a szomszédnőjétől segítséget kérni, de nem árulja el, honnan telefonál. A filmben szereplő egyik jelenet hihetetlenül abszurd és távoltól sem mulatságos. Egyik telefonbeszélgetése során cégének személyzeti főnöke rögzíti telefonbeszél-getésüket, amelynek során jogilag elbocsátja Conroyt, hogy így mentesítse a vállalatot a férfi elrablásával kapcsolatos felelősségtől. Szívtelen, aljas lépés, ami akár meg is történhet az életben, mégis nagyon-nagyon extrémnek tűnik. Conroy meg van győződve arról, hogy ha diplomata, vagy politikai tisztségviselő lenne, sokkal hamarabb megtalálnák.
A főszereplő a kétségbeesés fokozatain megy keresztül, mint ahogy azt a másik zseniális egyszemélyes produkcióban, a 127 órában láttuk. De Conroy életében semmilyen változás nem következik be. Talán ha egyszer kiejti Isten nevét, amikor végre sikerül a feleségével beszélnie. Hiába a kétségbeesés.
Az, hogy mindez Irakban játszódik, még egy jelentésréteggel tölti meg a filmet. Vannak, akik tiszteletlenségnek tartják a darabot az Irakban tartózkodó amerikai katonák miatt. A film politikai töltete nem kap elég hangsúlyt ahhoz, hogy az iraki helyzet súlyossága átérezhetővé válna a vászonról. Elegendő csak a Wall Street Journal 2002-ben lefejezett újságírójának, Daniel Pearl-nek tragédiájára gondolnunk. Vannak azonban olyanok is, akik azt állítják, mindezzel a háttér információval a történet még nyomasztóbb, még életszerűbb. A fullasztó koporsóba zárt kilátástalan létezés, nyomasztó párhuzamba állítható az Irakban harcoló amerikaiak életérzésével.
Rodrigo Cortés spanyol rendező filmje rémálom annak, aki klausztrofóbiában szenved, de megvalósult színészi álom Ryan Reynolds számára, aki a teljes filmidő alatt, piszkosan, izzadtan és kétségbeesve játsza el egy férfi nem mindennapi kalandját egy nem mindennapi helyzetben.
Ryan Raynolds, aki ezzel a drámai szereppel búcsút mondott a tőle jól ismert romantikus komédiáknak, az érzelmek gazdag skáláján száguld végig: a pániktól, a félelmen át a kimondhatatlan dühig, végül a teljes elesettségig. Remekül megoldotta a feladatot, bár nem múltak el felette nyomtalanul a forgatás napjai. Legutóbb azt nyilatkozta: a bezártság érzése és az ábrázolt küzdelem emléke még most is elevenen él benne.
A film befejező képsorait sokan sokféleképpen értelmezik. Ha megnézted, írd meg nekem, szerinted mi lett a dráma vége!
A filmet az Utah államban évente megrendezésre kerülő Sundance Filmfesztiválon mutatták be, amely az Egyesült Államok és nemzetközi filmvilág egyik legnagyobb függetlenfilmes rendezvénye. A fesztivál alapítója Robert Redford.
Élve eltemetve (Buried) színes, feliratos, spanyol-amerikai-francia filmdráma, 95 perc, 2010 rendező: Rodrigo Cortés forgatókönyvíró: Chris Sparling zeneszerző: Víctor Reyes operatőr: Eduard Grau producer: Adrián Guerra, Peter Safran vágó: Rodrigo Cortés
szereplők: Ryan Reynolds (Paul Conroy) José Luis García Pérez (Jabir) Robert Paterson (Dan Brenner) Stephen Tobolowsky (Alan Davenport) Samantha Mathis (Linda Conroy) |
Weberné Zsikai Mária/Budapest