A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Ne engedj el! (Never Let Me Go)

neengedj1Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog sokáig tartani, mert letaglóz a felismerés, valami egészen különlegeset látsz. Miért ajánlom, hogy megnézz, egy olyan filmet, amitől nehezebben veszel majd levegőt? Mert kevésszer adatik meg, hogy a felvetett sors-kérdéseket ilyen zseniális rendezői munka és kiváló színészi alakítás nyomán gondold végig.

Mitől lesz ember az ember? Kié az életed? Mit jelent az emberi élet szentsége? Kinek van hatalma életet adni és elvenni? Hogyan tudjuk meghatározni, mi a lélek? Mikor egyezhetünk bele, hogy egy értünk meghozott áldozat a másiknak folyamatos szenvedést okozzon?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak majd, ha kigyulladnak a lámpák és a vásznon a szereplők és a közreműködők neveit olvasod.

2010-ben a London Filmfesztivál ennek a meghökkentő filmnek a képsoraival nyitott, amely most végre hozzánk is megérkezett. Általában az a bölcsesség járja, hogy a filmre vitt regények közül, mindig a regény kerül ki győztesen, de azért néha ennek éppen az ellenkezője igaz. Kazuo Ishiguro 2005-ben született regényéből készült szívszaggató történet ezt a bravúrt tökéletes sikerrel hajtotta végre.

A film rendezője, Mark Romanek (Sötétkamra), intelligensen és mélységes együttérzéssel vitte vászonra a végsőkig leegyszerűsített történetet, és kizárólag a regény központi, megdöbbentő etikai kérdésére összpontosított. A kiválasztott földrajzi környezettel, Adam Kimmel operatőri munkájának köszönhetően, tökéletesen összhangban áll a film komor hangvétele, a jelenetek és párbeszédek meghittsége és Ishiguro illedelmesen szűkszavú prózája.

A Ne engedj el!, ha úgy tetszik, „alternatív történelem”, amely arra keres választ „mi lett volna ha” a közelmúltban, mondjuk a 70-es években, tudományos áttörés következett volna be, amely forradalmasítja a gyógyszer- és orvostudományt és sikerül évtizedekkel meghosszabbítani az emberi életet, így az emberek akár 100 évig is élhetnének. A film bár műfaját tekintve sci-fi, sajátságos módon a múltban játszódik. A történet 1978-ban indul, az 1990-es években ér véget és ettől még sokkal inkább érezzük az események súlyát.

Kathy, Ruth és Tommy Hailshamba járnak: elegáns, bentlakásos angol iskola, keménykezű igazgatónővel, Miss Emilyvel. Napi időbeosztásuk, játékaik és csínytevéseik olyanok mint bármelyik iskolásé, de valahogy mégsem. Az iskolai énekek az önfeláldozásról szólnak, de meg sem említik Isten nevét. A gyerekek között rettenetes történetek keringenek azokról, akik valaha kiléptek az iskolát körülvevő kerítésen túli világba. A gyerekek és a néző is az újonnan érkező tanártól Miss Lucytől értesül először arról, hogy minden esemény azért történik, a diákoknak azért kell egészségesen élniük, hogy felkészítsék őket egyetlen célra, mert mindannyian egy kísérlet résztvevői. A film nem a megdöbbentő csavarokra épít, hanem a fokozatosan adagolt felfedezésre. Néző és szereplő együtt találja magát szembe a megváltoztathatatlan ténnyel, hogy milyen különleges szerepre szánták a gyerekeket. Minél inkább megértjük a helyzetüket, annál inkább megfagy ereinkben a vér. Az ilyen történet összetöri az ember szívét.

neengedj2A film három fejezetből áll, a Hailshamban eltöltött gyerekkorból, majd előreugrik időben Kathy, Ruth és Tommy tinédzser éveire, amelyet a bentlakásos iskola falain kívül töltenek egy speciális faluban, az 1980-as években, és végül az 1990-es években látjuk őket újra viszont, amikor érzelmi kapcsolataik forgatagában elkezdik megkérdőjelezni az eléjük kitűzött célt, amelyet életük értelmeként határoztak meg számukra.

Gyermektől fiatal felnőtt korukig követjük a főhősök sorsát, akiknek nincs lehetőségük a választásra sem a szerelemben, sem semmi másban. Végzetüket meghatározta egy társadalom, amely feláldozza őket a saját szilopszista lételméletének kiszolgálására. Egyikük sem lázad, de a fájdalom kifejezésére csak Tommy képes. A film végén életük fájdalmas paradoxonát Kathy fogalmazza meg: „Hát nem azért születtünk meg mindannyian, hogy meghaljunk?” Mindazok, akiket Kathy és a többiek megmentenek, szintén meghalnak egy nap. Akkor mire is használjuk azt a rövid időt, ami itt a földön a rendelkezésünkre áll? Mit jelent az, hogy emberek vagyunk?

Vajon az az élet célja, hogy megakadályozzuk a halált? Vagy van ennél magasabb rendű cél, ami miatt élünk, van olyan felsőbb hatalom, aki irányit, aki megmagyarázza a létünket?

A darab legérdekesebb motívuma éppen az eseményeket körülvevő titokzatosság, amely lassan lepleződik le a néző előtt, ezért minél kevesebbet mondok el a történetből, annál jobban fogod élvezni a filmet. Legjobb, ha nem nézel utána, hogy mi a film vége, és úgy váltasz jegyet a mozira.

A film egyik legnagyobb erőssége, hogy szinte időtlen. Lehet, hogy mindez már elmúlt, de lehet, hogy még csak most kezdődik.

Aki látta Ishiguro másik remekművéből, a Napok romjaiból 1993-ban készült nagysikerű filmet Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével, nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy az írót az elszalasztott lehetőségek tragikus következményei foglalkoztatták egy életen át.

Nem véletlenül kapott 16 éven felülieknek szóló besorolást, mert a film egyértelműen felnőtteknek való, hiszen olyan fiatalabbakat megzavaró, nehéz gondolatot hordoz, amelyet gyerekfejjel nem lehet megválaszolni. Fiatal felnőttek között azonban, vagy családon belül nagyon jó beszélgetésekre adhat lehetőséget.

 

Ne engedj el! (Never Let Me Go)

 

Hazai bemutató: 2011. május 26.

 

színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma,

103 perc, 2010

rendező: Mark Romanek

író: Kazuo Ishiguro

forgatókönyvíró: Alex Garland

zeneszerző: Rachel Portman

operatőr: Adam Kimmel

producer: Alex Garland, Andrew Macdonald

vágó: Barney Pilling

 

Szereplők:

Carey Mulligan (Kathy)

Keira Knightley (Ruth)

Andrew Garfield (Tommy)

Charlotte Rampling (Miss Emily)

Sally Hawkins (Miss Lucy)

Izzy Meikle-Small (fiatal Kathy)

Charlie Rowe (fiatal Tommy)

Ella Purnell (fiatal Ruth)

Kate Bowes Renna (Miss Geraldine)

Hannah Sharp (Amanda)

 

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
A mindenség elmélete
2015. január 22. csütörtök
Minden évben, már szeptemberben elkezdődik a film-díjakért...
Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
2011. november 21. hétfő
színes, feliratos, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2011 Az 1920-as évek irodalmi...
Született feleség (Potiche)
2011. augusztus 25. csütörtök
(színes, feliratos, francia vígjáték, 103 perc, 2010)Hazai bemutató: 2011. augusztus 25. A...
Maisie tudja
2014. február 24. hétfő
Maisie (Onata Aprile) hatéves, New Yorkban él és sok mindent tud. Tudja, hogy hivatásos rock...
A félszemű és a Fekete hattyú
2011. január 24. hétfő
  (Filmszemle az Oscar-díj átadás előtt) Hamarosan újra átadják a filmipar legrangosabb...
Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...
Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...

Könyvismertető

Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Kövess minket facebookon!