A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Biutiful

Biutifulszínes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009

148 perc, 16 éven felülieknek

A mexikói születésű filmrendező Alejandro González Inárritu hosszúra sikerült legutolsó filmjének néhány jelenete olyan, mintha gyomorszájon vágtak volna. A film helyszínéül választott Spanyolország – pontosabban Barcelona – úgy tűnik, előcsalogatta a melankolikus gondolatokat és érzelmeket a filmrendezőből.

Sokan túl „nehéznek” tartják a filmet és állítják, annyi világfájdalom van belesűrítve, hogy az szinte már az azonosulás és viselhetőség határait feszegeti. Be kell vallanom, nagyon elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mivel Inárritu a kedvenc filmrendezőm, és korábbi filmjei: a Korcs szerelmek, a 21 gramm, vagy az öt évvel ezelőtt készült Bábel után már nagyon vártam az újabb mozit korunk egyik legtehetségesebb alkotójától.

Inárritu ezúttal sem okozott nekem csalódást. Neked sem fog, ha mindezek ellenére vállalkozol arra, hogy végigüld a több mint 2 órás filmet, bár sok megrázó pillanatra és jelentre kell felkészülnöd. A mozit kizárólag felnőtteknek ajánlom, mert miközben a film a halálról szól, és látszólag nyüzsög az élettől, felkavaró képekben elevenedik meg a vásznon az élet minden szennye, tragédiája és mocska (halál, drog, erőszak, a szexualitás mindenféle formája, és vigyázat: egy, az arra érzékenyeket erősen megrázó okkult szál is végighúzódik a történeten).

Míg Inárritu korábbi filmjei tele voltak sztárokkal - Sean Penn, Benicio Del Toro, Kate Blanchett, Brad Pitt - a Biutiful Javier Bardem jutalomjátéka, és azok a „türelmes nézők”, akik ismerik és szeretik az Oscar-díjas spanyol színészt, ezúttal 148 percet kaphatnak belőle. Bardem egy utolsó napjait élő alvilági „üzletember”, Uxbal képét rajzolja elénk megindítóan, ellentmondásokkal és líraisággal telve. Túl sok ember boldogulásáért tartja felelősnek magát, mégis mindenekelőtt apa, méghozzá a gondoskodó fajtából. Kicsapongó, mániákus depresszióban szenvedő felesége Marambra (Maricel Alvarez) nem alkalmas gyerekeik nevelésére, azért Uxbal viseli gondjukat. Santa Colomán, Barcelona külvárosában él, ahol a szomszédság tömve van illegális bevándorlókkal, Szenegálból, Kínából, Romániából és más egyéb országokból. Uxbal pedig nyakig ül a különféle kétes tranzakciókban: kínai munkásokat szállít az országba, gyászoló rokonok hívják, hogy segítsen szeretteik eltemetésében és fájdalmas elengedésében, mivel tud kommunikálni a nemrég meghaltak lelkével, törődik a feleségével, aki kétségbeesetten akarja visszaszerezni családját, védelmezi a szenegáli anyát (Diaryatou Daff), akinek a férjét deportálták. Uxbal egy nap rájön, hogy maga is haldoklik. Rákja van, méghozzá: gyógyíthatatlan, makacs, és gyorslefolyású. A megrázó diagnózis kiszabadítja a hétköznapi lét nyűgjeiből, az élet dolgait is hirtelen másként látja, de a fájdalmat, főként gyermekei miatt, intenzívebben éli meg, mint valaha. Uxbal megpróbál jó lenni, de a legnagyobb igyekezete ellenére sem sikerül. Maradék erejével vigyázni akar a rábízottakra, végül mégis minden tragikus következményekkel jár.

Inarritu és forgatókönyvíró társai, Amando Bo, valamint Nicolas Giacobone nem próbálnak mindent megmagyarázni a hősről. A nézőre bízzák, hogy eldöntse, miért választotta Uxbal ezt az életformát, és miért veszi körül magát ilyen nehéz életekkel. A rendező valóságos szociográfiát készít a bevándorlók sokszínű társadalmáról. Néhányan közülük bölcsek, mások bolondok. Gyerekei gyakran zavarodottak. Csak lánya érzékeli végül, hogy apjuk valószínűleg hamarosan örökre elhagyja őket.

Uxbal és hedonista bátyja (Eduard Fernandez) egy ingatlanügylet kapcsán kénytelen exhumálni, soha nem látott apjuk maradványait. Miközben Uxbal az elhunyt férfi (aki kénytelen volt Franco elől menekülni) Mexikóban bebalzsamozott testét szemléli, elveszett apai érzelmekről elmélkedik. Fáj neki az elmulasztott apai szeretet és tudja, a gyerekeinek is fájni fog. Uxbal küzd, hogy hamarosan bekövetkező halála előtt mindent rendbe tegyen, miközben rettenetes bűntudat uralkodik el rajta.

Gustavo Santaolalla kísérteties zenéje - legyen az megrázó zenekari hangzás vagy gitárszóló - ráhangol a filmben ábrázolt küzdelmes életekre, amelyek végül maguk alá gyűrik Uxbalt. Az operatőrök a napsütés és árnyék játékát felhasználva hatásosan érzékeltetik, Barcelona, a sokat szenvedett világváros kevesek által ismert tragikus életét.

Korábbi filmjeinek töredezett, sok szálon futó eseménymesélésével szemben a Biutiful, lineáris történetvezetésű alkotás, amely ennek ellenére Inarritu eddigi legbonyolultabb tanulmánya az ember állapotáról.

Megtörtént már veled, hogy jót akartál, végül mégis fájdalmat okoztál valakinek? Rendbe tudtad hozni a dolgokat? Uxbal ügyletei erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhetőek. Vajon a végeredmény szentesíti az eszközt?

Javier Bardem a 2010-es Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfialakításért járó díjat, a filmben nyújtott teljesítményéért. 2010-ben a film két Oscar-jelölést kapott, egyet Bardem, egyet pedig a film a legjobb idegennyelvű film kategóriában.

A film cím „Biutiful” az angol beautiful szó fonetikus leírása, ahogyan azt a spanyol anyanyelvűek hallás után értik.

Biutiful

 

színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009
148 perc

 

rendező: Alejandro González Inárritu

 

forgatókönyvíró: Alejandro González Inárritu,
Armando Bo,
Nicolás Giacobone

zeneszerző: Gustavo Santaolalla

 

operatőr: Rodrigo Prieto

 

producer: Fernando Bovaira, Alfonso Cuarón,
Alejandro González Inárritu, Jon Kilik,
Guillermo Del Toro

Szereplők:

 

Javier Bardem (Uxbal)

 

Maricel Álvarez (Marambra)

 

Hanaa Bouchaib (Ana)

 

Guillermo Estrella (Mateo)

 

Eduard Fernández (Tito)

 

Cheikh Ndiaye (Ekweme)

 

Rubén Ochandiano (Zanc)

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Hozzászólások  

 
#1 Vandi 2012-04-03 14:39
Nagyon tetszett mind a film, mind a kritika, mélyen egyetértek....:)

S ajánlom mindazoknak, akiket érinti az élet mélyebb értelme....
hasonlóként ajánlom élethez, halálhoz, lélekboncoláshoz, igazi hithez James Hollis Jung követő, már-már keresztényeket megszégyenitő lélekelemző munkáit:)
 
 
#2 kris 2012-04-15 20:53
felkeltette az érdeklődésem, amint lehet, megnézem :)
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...
Foxcatcher
2015. január 29. csütörtök
Ezúttal nincs könnyű dolga a mozirajongóknak, hiszen sok izgalmas...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
A Vaslady (The Iron Lady)
2012. február 15. szerda
színes, feliratos, angol életrajzi dráma 105 perc, 2011 Ha valaki Margaret Thatcher, egykori...
Holtodiglan - egy film, nem nekünk
2014. október 21. kedd
Gondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
Vadállatok (Savages)
2012. október 13. szombat
Minden kétséget kizáróan az év legtalálóbb filmcímének képzeletbeli díját Oliver Stone...
A lélek hullámlovasa (Soul Surfer)
2011. június 24. péntek
(DVD megjelenés: 2011. augusztus 9.) Már javában tombol a nyár és a vakáció is elkezdődött, így...

Könyvismertető

Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Kövess minket facebookon!