Az élet fája (The Tree of Life)
- Írta: Weberné Zsikai Mária
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 139 perc, 2011
„Két lehetőség van az életben. A természet útja és a kegyelem útja. Neked kell döntened, melyiket követed” – ezekkel a szavakkal indul Az élet fája, amely eddig 24 díjat és 15 jelölést tudhat magáénak.
Valószínűleg egyetlen film sem képes megvalósítani a lehetetlent és bemutatni a világegyetem keletkezésének történetét, ugyanakkor választ adni az emberlét nagy kérdéseire. Pedig Terrence Malick rendező egyedülálló és lélegzetelállítóan szép munkája erre vállalkozik: az élet értelmének impresszionista és metafizikai vizsgálata, az emberiség céljának keresése a dolgok rendjében. Excentrikus, négy évtizedet felölelő karrierjében ez az ötödik filmje, amit rendezőként jegyez.
Az alkotás olyan kérdéseket vet fel, amelyek évezredek óta foglalkoztatják a hívő keresztyéneket és a nem hívőket egyaránt. Mégsem igazán közönségfilm Az élet fája, ráadásul a szakmabelieket is megosztja, hiszen jó néhányan sehogyan sem tudták megérteni, mi köze az 50-es években játszódó texasi családi drámának a föld keletkezéséhez. A kiváló rendezői munka, a film végső üzenete és Brad Pitt egyik legkiválóbb alakítása mégis sokakat meggyőz majd arról, hogy nem volt kár jegyet váltani a mozira.
A szokatlan vonalvezetésű történetet, amelyet leginkább a kompromisszum szimfóniájának nevezhetünk, a rendező impresszionista stílusa és filozófiai tanulmányai határozzák meg. Terrence Malick ugyanis behatóan foglalkozott Heideggerrel, lefordította a filozófus egyik könyvét, sőt filozófia tanár volt Massachusettsben. Műve leginkább a New Age szellemiségét hordozza, átfogó teljesség felé igyekszik és megpróbálja önmagába olvasztani a keresztyénség (és még sok más vallás) szeretet filozófiáját, miközben hálaéneket zeng a természethez. Nélkülözi a szokásos lineáris történetvezetést a kötelező szereplőkkel, párbeszédekkel, helyette inkább Bach, Brahms, Berlioz, Mahler, Holst, Respighi, Gorecki és mások grandiózus műveiből hallunk részleteket. Így lesz a zenének sokkal nagyobb szerepe a szavaknál (a szövegalámondáson kívül szinte alig hallunk bármiféle párbeszédet az első órában).
Malick filmjének első képkockáján Jób könyvéből (38,4) vett idézet olvasható: „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!” és ugyanennek a könyvnek a stílusában fogalmazza meg reménytelen kiáltásait a fiát elvesztő anya, Jessica Chastain (az idei év legtöbbet foglalkoztatott színésznője): „Uram, miért?”, „Hol voltál?”, „Mik vagyunk neked, mi emberek?” Milyen körülmények között veszítette el a fiát? Soha nem tudjuk meg, de nincs is jelentősége, hiszen a veszteség ténye és mélysége a fontos. Malick filmje nem válaszolja meg ezeket a fájdalmas kérdéseket, de kapcsolatot próbál keresni a világ működésének összefüggései és az ember személyes élete között.
A világ keletkezését a szokásos darwini perspektívából láthatjuk, gázok, anyagok alakulnak ki, mozognak, fény és sötétség váltja egymást, sejtek, szervezetek jönnek létre. Majd a jelen idősíkjában a legidősebb O'Brien fiú, Jack (Sean Penn) érett, középkorú férfiként emlékszik vissza Smithville-ben (Texas állam) töltött, traumákkal teli gyermekkorára. Jack sikeres építész, zakla-tottan éli megfásult életét a modern templomokként égbe meredő, hatalmas üveg irodaházak világában.
A texas-i családot a veterán apa, Mr. O'Brien (Brad Pitt) uralja, aki vasakarattal fekteti le három fia nevelésének alapszabályait, amelyek inkább tűnnek gépiesnek, mint szükségszerűnek. Szeretne kapcsolatot teremteni gyermekeivel, tanítja őket verekedni, szeretettel, sokszor erőszakosan, mégis valamit mereven visszatart tőlük magából. Olyan, mint a természetben a közeledő vihar. Malick világában az apa képviseli a természetet (ridegség, önzés), míg az anya (Chastain) a kegyelmet (menedék, önzetlenség). A három fiútestvér Jack (Hunter McCracken), R. L. (Laramie Eppler) és Steve (Tye Sheridan) nagyon jó cimborák, bebarangolják az egész várost és majdnem ideális körülmények között élnek, azonban lassan repedések és valószínűtlenül nagy csalódások, tragédiák jönnek felszínre a lelkükben.
Brad Pitt mindig tiszta, divatos ruháival, nyílt tekintetével, erős testalkatával maga az amerikai eszménykép. Pitt O'Brienje az optimizmus, az „én mindent el tudok érni” magatartás példaképe. De karakterének vannak be nem teljesedett álmai is. Mellékvágányra fut az élete, és ahogy legidősebb fia tinédzser korba lép, és egyre problémásabb lesz a magatartása, O'Brien saját magában is hibákat fedez fel, nagyon is szívszorítóan. Amikor elveszíti állását, vasakarata végül térdre kényszerül. A filmben szinte minden szereplő lelki töréseken megy át, miközben a szövegalámondásos töredékek érzékeltetik a lelki vívódásokat, zenei elemekkel alátámasztva. Az egész végül magával ragadó hangmontázzsá alakul.
Az élet fája mélyen spirituális, de nem vallásos alkotás. Bár számtalan utalást találunk a filmben Istenre, sőt a szereplők gyakran közvetlenül meg is szólítják, mégis végül Malick agnosztikus világszemlélete kerül ki győztesen. Nyitva hagyja az ajtót Isten számára, de szívesen vállalja a panteizmus vagy animizmus egyik formáját, így nála a természet világa és az ember egyenrangúak. A film mégsem ennyire egyszerű, sőt igazából nagyon is bonyolult, de semmiképpen nem a Bibliából hozzánk szóló Istent ábrázolja. A rendező azt sugallja, hogy Isten kiismerhetetlen és megismerhetetlen. Az ember nem tudja felfogni, megérteni, és még csak reménye sincs erre. Malick azonban szüntelenül keresi a megbocsátás, az önfeláldozás és a kegyelem helyét a világban. Ezért ez a magával ragadó film felkavaró és megterhelő lehet sokak számára.
„Nem tudtam, még akkor régen, hogyan nevezzelek téged” – mondja a gyerekkorát felidéző középkorú Jack. „De most már értem, hogy Te voltál az, és Te mindig hívtál engem.” Jack megváltást keres gyerekként és felnőttként, és végül egy sajátos formáját meg is találja.
Legutóbbi két filmjében - Az őrület határán és Az új világ – Malick gyakran fordítja kameráját az ég felé, mégis tanácstalanok maradunk, vajon mit is láthat ott fenn.
Emmanuel Lubezki operatőri munkájában szinte felülmúlja önmagát. A kamera folyamatos mozgásban van, örökké keresve a pillanatot, amely a film impresszionista jellegét erősíti.
A 2011-es, sorban a 64. Cannes-i filmfesztiválon Terrence Malick alkotása nyerte el az Arany Pálmát. A remeteként ismert rendező nem jelent meg a díjátadón, az Arany Pálmát producere vette át.
A filmben nincs erkölcsileg kifogásolható tartalom, mégis bizonyos lelki érettséget feltételez, ezért gyerekeknek nem, de tinédzsereknek és felnőtteknek, főként filmkluboknak ajánlom.
| Az élet fája (The Tree of Life) színes, feliratos, amerikai filmdráma, 139 perc, 2011 rendező: Terrence Malick forgatókönyvíró: Terrence Malick zeneszerző: Alexandre Desplat operatőr: Emmanuel Lubezki producer: Brad Pitt, Dede Gardner, Sarah Green, Grant Hill, Bill Pohlad szereplők: Brad Pitt (Mr. O'Brien) Sean Penn (Jack) Jessica Chastain (Mrs. O'Brien) Fiona Shaw (nagymama) Joanna Going (Jack felesége) Kimberly Whalen (Mrs. Brown) Michael Showers (Mr. Brown) Bryce Boudoin (Robert) |
Weberné Zsikai Mária / Budapest
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13