Demóna - lenyűgözően látványos miközben az Ördöggel szimpatizál
- Írta: Weberné Zsikai Mária
Sokan viszolyognak minden Walt Disney filmtől, és bár én nem tartozom közéjük, a Stúdió legújabb produkciója, a Demóna belőlem is ellenszenvet, sőt komoly aggodalmat váltott ki. Már az elején be kell vallanom, egyetlen gyermekes családnak sem ajánlom ezt a filmet. A saját fiamnak sem fogom megmutatni.
A Demóna ugyanis egy lenyűgöző, ám annál nehezebben emészthető mű, ami nem más, mint egy réges-régi történet posztmodern feldolgozása és dekonstrukciója (vagy inkább defor-mációja), megtöltve pszicho-szexuális jelentésekkel és mágiával.
A film rendezője Robert Stromberg, akit eddig elsősorban látványtervezőként ismertünk. Az elmúlt évtizedekben azzal foglalkozott, hogy olyan vizuális hatásokat dolgozott ki, amelyek segítségével lenyűgöző fantáziavilágot lehet a mozivászonra varázsolni. Először David Cameron Avatar című filmjének látványvilágáért söpört be egy Oscar-díjat, majd az Alice csodaországban című moziért.
Csipkerózsika történetét mindenki ismeri, sőt sokan a Walt Disney féle verziót is látták, aminek egyik legfélelmetesebb jelenete az volt, amikor a gonosz tündér, Demóna, mielőtt sárkánnyá változna, minden kertelés nélkül a pokol mélységeit hívta segítségül. Amikor az a változat készült, 1959-et írtunk.
Alig több mint ötven évvel ezelőtt, ha csak annyit mondtunk, „cselszövő gonosz", vagy „gazember", úgy éreztük, ez bőven elég ahhoz, hogy megértsük, harcolni kell ellene, és le kell győzni. Ez többé már nem így működik.
Napjainkban szüntelen azzal a próbálkozással találod szemben magad, hogy a bennünket körülvevő világ megpróbálja pszichológiai, szociológiai, vagy biológiai okokkal megindokolni a gonosz létezését, miközben az eredendő bűn doktrínáját csípőből visszautasítja, és állítja, hogy az ember alapvetően jó. Korunk megtanulta „beteg"-nek nevezni az elkövetők tetteit, mintha a bűn szó betegre cserélése segítene feloldani az ember eredendő jóságába vetett tévhit és szörnyűséges tettei között feszülő ellentmondást. Keresnek egy traumatikus élményt, ami az ártatlan fiatalt gonosz bosszúállóvá nyomorította, persze közben teljesen elvész a gonoszságot elkövető felelőssége.
De nézzük ezek után, mit is akarnak elhitetni velünk a Walt Disney Stúdió jól felkészült filmesei. A Demóna azzal kecsegteti a nézőt, hogy most megismerheti Csipkerózsika valódi és igaz történetét. A film nem arra akar rávenni, hogy a mesét egy másik szemszögből gondoljuk végig, hanem egyenesen azt állítja, hogy az eredeti történet hazugság volt. Az új feldolgozás szerint azok, akiket jónak gondoltunk eddig, a legnagyobb gonosztevők, a démoni boszorkány pedig az igazi szeretet testet öltése.
A film magyar címe Demóna, ami a démon női változata. (Eredeti címe Maleficent, ami „károsan 
rosszindulatút" jelent.) A címszereplő, Angelina Jolie, a démonok istenének, Baphometnek, a félig ember félig kecske lénynek a fejdíszét viseli, egy kétágú szarvat, ami a modern sátánizmus elsődleges jelképe. A főszereplő lenyűgöző megjelenésével egy meghívót nyújt át a gyerekeknek a varázslás és az okkultizmus birodalmába. A forgatáson Jolie-tól még kisfia is sírva menekült el az igézően rémületes jelmeze miatt. Demóna, minden rossz és gonosz tudója, ahogyan a Sátán a sötétség és a gonosz forrása. A film teljes játékidejében olyan szimbólumrendszert használ, amelyik beleitatja a gyerekek szívébe az okkultizmus iránti nyitottságot.
A bevezetőben megtudjuk, hogy létezett egykor egy világ, aminek egyik felét férfiak vezették, a másikat hatalmas lények népesítették be, és egy ősibb eredetű varázslat védte. Demónát először fiatal tündérlányként látjuk, lélegzetelállító szárnyakkal. Ereje a szárnyaiban van, amelyek hatalmasak, gyönyörűek és erőteljesek. Magasan szárnyal, és közben lepillant a határvidékre, ahol egy fiatal fiút, Lipótot, az őrködő hatalmas lények éppen megbüntetni készülnek, mivel köveket lopott az Ékszerek Tavából. Megmenti a fiút, és kettőjük között barátság épül. Nem telik bele hosszú idő, kapcsolatukból szerelem lesz. Elcsattan az első csók, azonban Lipót nyomtalanul eltűnik. Saját ambíciói hajtják, egyre feljebb kerül a ranglétrán, már ott van a király közelében. Az uralkodó pénzéhsége miatt háborúba keveredik Demónával, aki legyőzi és nemcsak megalázza a királyt, de fizikailag is megtöri, megroppantja, ezért utódot kell állítania maga helyett.
Lipót (Sharlto Copley) meghallja a haldokló uralkodó utolsó kívánságát, aki azt akarja, hogy Demóna haljon meg. Aki megöli, annak adja királyságát. Lipót a tettek mezejére lép, meglátogatja Demónát, és a boldog viszontlátás néhány felemelő pillanata után kábító itallal altatja el. De nem tudja magát rávenni a gyilkosságra, ehelyett levágja a szárnyait, és magával viszi a királyhoz bizonyítékként. Demóna hatalmas hegekkel a hátán ébred, és fuldokolva sír a dühtől. Ez egy rendkívül traumatikus élmény – kortól függetlenül – a néző számára, és egészen mély lelki húrokat pendít meg, különösen a fiatal lányoknál. Ez a rossz érzés még akkor is velük marad, amikor elhagyják a vetítőtermet, mert még felnőtt tapasztalatok nélkül is megértették, hogy a film valami szörnyűséget akar a tudtukra adni. Angelina Jolie játéka nyers és felkavaró, a színésznő minden elképzelhetőt beleadott, ami csak telt tőle. Szavak nélkül is pontosan tudjuk és értjük, hogy ez egy aljas árulás, a legdurvább nemi erőszak. A traumatikus élmény hatására Demóna hősnőből anti hősnővé válik, és ezzel Csipkerózsika története a bosszúállás meséjévé. A film tele van varázslással, Demóna nyíltan a gonosz erőivel van összeköttetésben, és sokkal sötétebb, mint gondolnánk. Ezzel lehetetlenné teszik, hogy a filmet gyerekekkel nézzük meg, de valójában a felnőtteknek is súlyos problémát okoz.
A történet végén Demóna, immár sötét szárnyaival, megdicsőülve felemelkedik, mintha a menny felé repülne, a Nap pedig ragyog felette.
A mesélő befejezésül a nézők tudtára adja, hogy a gonosztevő is lehet hős.
És itt betetőződik az a kezdettől fogva jelenlévő felforgató, rossz érzés, hogy a mögöttünk levő 90 percben mintha maga Lucifer magyarázta volna el miért lett azzá, aki – és mennyire félreértette őt mindenki. A nézőtér pedig tele van gyerekekkel, akik megtanulják, hogy a gonosz tündér nemcsak a barátjuk, de végül a megváltójuk is. A New Age filozófiájának megfelelően Lucifer a fényhozó, a tudás birtokosa, akit a világ félreértett, félremagyarázott.
A filmben a morális kategóriák, aminek mentén a gyerekek addig világosan tudtak tájékozódni, lebontásra kerülnek, kicsavartan átfogalmazzák őket.
Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak mutatják magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz (2 Kor 11, 14-15).
|
Demóna (Maleficent) színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 97 perc, 2014 (12 éven felülieknek ) Bemutató: 2014. június 5. |
|
|
rendező: Robert Stromberg forgatókönyvíró: Paul Dini, Linda Woolverton zeneszerző: James Newton Howard operatőr: Dean Semler producer: Don Hahn, Joe Roth vágó: Richard Pearson |
szereplők: Angelina Jolie (Demóna) Elle Fanning (Aurora hercegnő) Peter Capaldi (Kinloch király) Sharlto Copley (Lipót) Lesley Manville (Flittle) Sam Riley (Diaval) |
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13
Hozzászólások
A film NEM 7 éves gyerekeknek készült, NEM rajzfilm attól még, hogy a Walt Disney gyártja. Azt meg egyértelműen NEM tudom felelősségteljes szülőnek nevezni, aki beülteti a korhatárajánlás alatti gyermekét. Felnőtt, tinédzser korosztály a célközönség és az okkultizmus/megfoghatatlan másvilág képével a gyermekek a Demóna c. produkció NÉLKÜL is találkozhattak már kisebb korukban is. Melyik népmesében nincsen jelen varázslat, elvarázsolt kastély vagy éppen maga a tizenkét ördög? Már maga a való élet is tartalmaz ilyen elemeket.
Hogyha a hősnőt sátánistának akarjuk beállítani akkor legyen már ALAPVETŐ ismeretünk arról, hogy éppen miről is beszélünk/mivel hasonlítjuk össze! Az embereknek alapvetően hibás sztereotípiák miatt ítélkeznek egyes emberek felett.
Természetesen hatalmas divat lett a látványfilmeket kritizálni vallási alapon, de szerintem nem a Pokolba szóló jegyemet veszem meg, ha beülök megnézni egy izgalmas remake-et.
Tisztelettel
Én valahogy nem értek egyet ezzel az eredendő gonosz szöveggel, mert a való életben nem ezt lehet tapasztalni. A világban érdekek vannak, és ezek nem is jók de nem is rosszak kifejezetten, sokkal inkább attól függően a mi javunkat szolgálja-e vagy sem eldöntjük magunknak, hogy az jó nekünk vagy sem. :)
De persze ha az ember fekete-fehéren akarja látni a világot nyugodtan elkönyvelhet valakit jónak meg gonosznak, középút persze akkor ezek szerint nincs. :)