A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Everest

Everest sMi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik soha nem fogják megmászni a Mount Everestet, az új 3D-ben forgatott dráma bőséges és remekül illusztrált példával szolgál ahhoz,

hogy megmagyarázzuk, miért hagytuk ki ezt a remek lehetőséget a kívánságlistánkról.

Van azonban jó néhány okunk arra, hogy megnézzük ezt az igaz történeten alapuló mozit, amely a világ legmagasabb hegyének megmászására 1996-ban tett, tragédiába torkolló kísérletről számol be. Hatása lebilincselő, a másfél órás izgalom garantált. A lenyűgöző élményhez jócskán hozzájárulnak azok a vizuális technikák, amelyeknek hatására egy szempillantás alatt elfelejtjük a kényelmes mozi székeket, és máris úgy érezzük, kint vagyunk a hóviharban, 8848 méter magasságban.

A sztárparádés film rendezője Baltasar Kormákur, izlandi rendező, olyan karakterekkel népesíti be a vásznat, akiknek jellemfejlődését nem mutatja ugyan be, de eléggé hús-vér emberek a vásznon ahhoz, hogy valóban aggódjunk az életükért. Az alkotás a Universal Stúdio 2015-ös film sikerlistájának egyik biztos befutója lesz.

Az izgalmas kalandfilm főszereplői Jason Clarke, Josh Brolin, John Hawkes, Robin Wright, Michael Kelly, Sam Worthington, Keira Knightley, Emily Watson és Jake Gyllenhaal.Everest0

Kormákur nem alkalmaz hatásvadász jeleneteket az izgalom kedvéért, hanem igyekszik hűen és együtt érzően bemutatni azoknak a hegymászóknak az utolsó útját, akik életüket adták azért, hogy a világ tetejéről egyszer körbenézhessenek. Szinte mindegyikük válaszokat keres, bizonyítani akar, adrenalinra vágyik, vagy a magány elől menekül; és csak egy közös van bennük: a csúcsra feljutni. Azt is mondhatnánk, hogy az Everest tulajdonképpen egy tipikus hollywoodi katasztrófa film, amihez Jon Krakauer Into Thin Air című bestsellerének elemeit használták fel, de mégsem érezzük annak.

A történet egyik főhőse az óvatos Rob Hall (Jason Clarke), az Adventure Consultants alkalmazottja. A cég az 1990-es évek elején hatalmas kampányt folytatott, népszerűsítve az Everest megmászását. Látjuk, amint 1990 áprilisában búcsút int az első gyermekükkel terhes feleségének, Jan Arnolnak (Keira Knightley), hogy Katmandu felé vegye az irányt, ahol nyolc ügyfelével találkozik. Köztük van Beck Weathers (Josh Brolin), a hosszú idő óta depresszióval küzdő, texasi születésű patológus. Nem találja a helyét a világban, és a hegyszörny megmászásában keres nyugalmat. Itt van Yasuko Namba (Naoko Mori) japán hegymászónő, aki ekkorra már meghódította a hét kontinens hat legmagasabb hegyét, és már csak ez Everest3az egy, a hetedik, a legmagasabb van hátra. Velük utazik Doug Hansen (John Hawkes), a szerény seattle-i postás, aki egy éven keresztül két állást is vállalt, hogy össze tudja gyűjteni a pénzt a Mount Everest-túrára. A résztvevők között van továbbá Jon Krakauer (Michael Kelly), a profi újságíró. Jelenléte miatt már a mozi elején feszültség keletkezik Hall és Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) között. A bonyolult lelkű, laza Scott egy konkurens expedíciószervező cég, a Mountain Madness vezetője. Hall tárgyalni próbál vele, és azt javasolja, hogy fogjon össze a két csapat az expedíció érdekében. A néző persze tudja, hogy kár a sok vitáért és feszültségért, mert „Mindig a hegyé az utolsó szó”. A hegymászók a folyamatosan fogyó oxigén ellenére több ezer méteres mélység felett imbolygó hidakon kelnek át – rossz látási viszonyok között. Alattomos hágókon botorkálnak és tartják meg egyensúlyukat, ráadásul időről-időre váratlan lavinák ijesztik őket.

Vajon megéri ekkora veszélynek kitenni magukat? Miért vállalkozik az ember a lehetetlenre? Hogyan képes erre? Amikor a hit nagy hőseinek életét nézzük, akkor is megkérdezzük: Hogyan képesek kitartani az üldözések és szenvedések között, vállalva a halált is? Mindannyian feltesszük valamire az életünket. Megragad bennünket valami vagy valaki, és amikor azt a valamit vagy valakit megszereztük, úgy érezzük, túlcsordul bennünk az élet, az életkedv, az energia. De ha azt a valamit vagy valakit elveszik tőlünk, akkor a kétségbeesés mélységeibe és letargiába zuhanunk. Ha valamiből életet nyerünk, azért képesek vagyunk feláldozni mindent, kockára tenni akár a fizikai létünket is. Kérdés, hogy vajon kihez akarunk hasonlítani, mi mire tesszük fel az életünket, és vajon megéri-e azt tennünk?

Kormákur szereplői soha nem válaszolják meg ezeket a kérdéseket. Mi viszont kiváló lehetőséget kapunk arra, hogy beszélgetést Everest2 2kezdeményezzünk gyerekeinkkel, barátainkkal és ismerőseinkkel, akik ugyanígy keresnek és kutatnak az élet értelme után, csak kevésbé extrém körülmények között.

A halál szinte lábujjhegyen lép be a filmbe. Időnként irgalmas gyorsasággal csap le, de legtöbbjük számára brutálisan lassú és elhúzódó a szenvedés. A lépteik egyre lassabbak és rövidebbek, lélegzetük elakad, felgyorsul és kihagy, majd látjuk, ahogy lassan minden érzés és érzékelés elvész a lelkükből.

Ez a félelmetes és hatalmas hegy egy fikarcnyit sem szentimentális a gerincén botorkáló élőlényekkel szemben.

 

Filmkluboknak kiváló alapanyag, amihez – gondolatébresztőként – végül álljon itt néhány kérdés:

 

1. Hogyan érintett a film érzelmileg és miért? Hogy érezted magad, amikor a moziban, a vásznon az utolsó kockák, a létrehozók és közreműködők neve pergett a vásznon?
2. Sikerült a filmnek bevonnia az eseményekbe? Melyek voltak azok a pillanatok, amik a legnagyobb hatást gyakorolták rád?
3. Melyik hegymászóval tudtál leginkább azonosulni? Miért?
4. „Ez szenvedés!” – mondja Beck (Josh Brolin) a filmben. Hogyan tapasztalják meg a szereplők a fizikai, a mentális és a lelki szenvedést a történet során? Milyen pozitív eredmény – ha egyáltalán volt ilyen – származott ebből?
5. Vajon a környezetedben élő emberek az Everest meghódítását heroikus vagy inkább könnyelmű vállalkozásnak tartják? Mi az oka ennek? Szerinted a film melyik álláspont elfogadására bíztat?
6. Mit gondolsz, miért vállalnak ekkora kockázatot az emberek?
7. A filmben a szereplők között kialakul a bajtársiasság. Rob (Jason Clarke) minden körülmények között hű akar maradni a jelszavához: „Soha ne hagyj senkit hátra!” Szerinted minden esetben ez a legjobb erkölcsi döntés? Meg tudod indokolni a véleményedet? Saját éltünkben hogyan tudunk egyensúlyt teremteni az egészséges önvédelem és a másokon való önzetlen segítség között?
8. Hogyan jelenik meg Isten, a hit, a vallás kérdése a filmben? Hogyan befolyásolják hitünket az átélt félelem, a tragédiák pillanatai?

 

Everest

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol dráma, 

122 perc, 2015.

Rendező: Baltasar Kormákur

forgatókönyvíró: Simon Beaufoy, Lem Dobbs, Mark Medoff

operatőr: Salvatore Totino

producer: Nicky Kentish Barnes, Tim Bevan, Eric Fellner, Brian Oliver

executive producer: Randall Emmett, George Furla

vágó: Mick Audsley

Szereplők:

Peach Weathers - Robin Wright

Jan Hall – Keira Knightley

Scott Fischer - Jake Gyllenhaal

Jon Krakauer - Michael Kelly

Guy Cotter - Sam Worthington

Beck Weathers - Josh Brolin

Helen Wilton - Emily Watson

Ed Viesturs - Clive Standen

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
Vadállatok (Savages)
2012. október 13. szombat
Minden kétséget kizáróan az év legtalálóbb filmcímének képzeletbeli díját Oliver Stone...
Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
2011. július 25. hétfő
Hazai bemutató: 2011. július 28. „A halál – állítja egy régi orosz mondás – minden bajra...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
Őrült, dilis szerelem (Crazy Stupid Love)
2011. szeptember 13. kedd
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték Íme, egy szellemesen okos mozi – még az...
HÍRmorzsák 2.
2011. augusztus 16. kedd
"Gyerekként nem rendelkezel hatalommal. Termetre kicsi vagy és gyenge, a felnőttek pedig mindig...
A közösségi háló (The Social Network)
2010. november 05. péntek
Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is. 2010. november 11-én...
Rendíthetetlen
2015. február 06. péntek
Laura Hillenbrand Rendíthetetlen című bestsellerének egyik legnagyobb...

Könyvismertető

Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Kövess minket facebookon!