A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Akarhatja-e Isten a gonoszt?

Ha egy keresztyén ember gondolkodva hallgatja azokat a híreket, melyek a média minden csatornájából reggeltől-estig reánk zúdulnak, melyeknek 90% az emberek, népek közötti gonoszságról szól, óhatatlanul felmerülhet benne az a kérdés, hogy honnan származik ez a töméntelen gonoszság. Ki akarja ezt? A Sátán, az emberek, netán Isten? Vagy mindez a véletlen műve, és az emberiség egy fátumnak, végzetnek az áldozata?

Ha Isten akarja ezt a sok rosszat, akkor hol van a szeretet Istene? Ha nem akarja, akkor miért engedi, miért nem akadályozza meg? Nincs rá hatalma? Vagy talán azoknak van igaza, akik szerint Isten megteremtette a világot, aztán sorsára hagyta? És mi a helyzet a jövőnkkel? A véletlenek sorozatától függ? Vagy az lesz, ami meg van írva? A rossz is meg van írva? Ki írta meg azt, ami meg van írva stb.?

Azt gondolom, hogy ezek nem csupán elméleti kérdések, hiszen a keresztyén emberek nem csupán külső szemlélői az emberi gonoszságnak, hanem a múltban éppúgy, mint a jelenben elszenvedői is. Hozzájuk is betörnek, őket is becsapják, gyermekeiket megrontják, házasságukba idegenek belegázolnak stb. Hogyan viszonyuljon hát egy keresztyén ember a gonoszsághoz, mit gondoljon róla, hogyan dolgozza fel és kezelje a gonoszt?

Ezek a kérdések indítottak bennünket arra, hogy keressük mindezekre Isten tévedhetetlen Igéjének eligazítását. Ezek a kérdések egyébként nem újak, az emberiséget régóta foglalkoztatja a fent említett kérdésekre adott isteni válasz. A reformátorokat is foglalkoztatták ezek a kérdések, közöttük Kálvint is, akinek 500 évvel ezelőtti születésére éppen most emlékezik a világ. S mivel Kálvint ebben a kérdésben is egyedül a Bibliában található isteni válasz érdekelte, ezért érdemes odafigyelnünk arra, amit ő a Biblia tanulmányozása során ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban megértett.

1. Mivel mai kérdésünk tulajdonképpen Isten akaratának működésére irányul, ezért először, arra kérdésre próbálunk felelni, hogy kire, mire vonatkozik Isten akarata és hogyan működik. Kálvin, Isten akarata működésének vizsgálatához abból indult ki, amit a Biblia az isteni gondviselésről tanít. Ennek kapcsán három fontos bibliai igére hívja fel a figyelmet. Az egyik a Zsolt 33,6. 13: „Az Úr szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük. Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.” Zsolt 104, 27: „Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben”. Máté 10, 29-31: „Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért, és egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Nektek pedig, még a fejetek hajszálai is számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Kálvin ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy Isten akarata szüntelen aktív, cselekvő akarat, ezért nincs világon se véletlen, se fátum (végzet). „Egyedül Isten tartja fenn a teremtett világot, amely nélküle a semmibe hullna vissza. Isten minden dologba naponként annyi hatóerőt csepegtet, amennyit Ő akar. Ezek Őnélküle sem mozdulni, sem mozogni nem tudnának. Kifürkészhetetlen bölcsességével mindeneket a maga célja szerint igazgat.” (Idézi Kálvint W.Niesel, Kálvin teológiája (Kálvin János Kiadó, Budapest, 1998), 54.o.)

Amikor a Józsué 10, 13-ben azt olvassuk, hogy „megállt a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig”, vagy Ezékiás király idejében, amikor a nap árnyéka a napórán tíz fokkal ment hátra ( 2Kir 20,11), Isten azt bizonyította, hogy a nap nem valami vak természeti törvény szerint kel vagy nyugszik naponta, hanem az Isten akarata kormányozza annak pályáját. Vagyis nincs semmi véletlen ebben a világban, és semmi sem történik meg, csak az, amit Isten „tudva, s akarva határozott el.” (Kálvin János, A keresztyén vallás rendszere, I. ( Ref. Főiskolai könyvnyomda, Pápa, 1909), 186.o.) S ez vonatkozik a természet számunkra kedvező és áldásos működésére éppúgy, mint a természeti katasztrófákra. Erről a bibliai igazságról így tesz bizonyságot hitvallásos iratunk, a Heidelbergi Káté 27. kérdés-felelete is: Micsoda az isteni gondviselés? „Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mellyel mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen (véletlenül!), hanem az Ő atyai kezéből jön.” Tehát, a Szentlélek arról tesz bizonyságot a Bibliában, hogy a természetben uralkodó törvények mögött is, mint végső mozgató ok, Isten direkt, operatív akarata áll.

2. A következő kérdés-kör, amit szeretnénk megvizsgálni az, hogy mit tanít a Biblia Isten akaratának és az ember akaratának egymáshoz való viszonyáról. Honnan van az, ami az emberrel történik? Létezik olyan, hogy „sors”? Ha igen, mi ez? Véletlenek sora alakítja földi sorsunkat? Van olyan sorsesemény, amire azt mondhatjuk, hogy tragédia? Mi az, hogy tragédia? Van ilyen egyáltalán, hogy tragédia? Nem azt kellene mondanunk inkább, sok eseményre, hogy ítélet, vagy kegyelem? Vagy: igazunk van-e, amikor egy számunkra kedvező sorsfordulatra meg sokszor azt mondjuk, hogy szerencsénk volt? Vagy : életünk ideje mitől, kitől függ, tőlünk, másoktól, Istentől ?

2.1. Kálvin, az ilyen természetű kérdésekkel kapcsolatban azokra a bibliai igékre irányítja figyelmünket, melyek arról szólnak, hogy Isten gondviselő akarata hogyan működik és érvényesül az ember életében. Soroljunk fel néhány ilyen igét. „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését.” (Jer. 10,23.) „Az embernél vannak az elme gondolatjai, de az Úrtól van a nyelv felelete.” (Péld. 16,1) Kálvin ehhez azt a rövid magyarázatot fűzi, hogy „ha Isten nem akarná, egy szavacskát sem tudnánk kimondani” (Kálvin, A keresztyén, I. 189.o.). De nézzünk más igéket is:

„Az Úrtól vannak a férfi lépései, az ember pedig mit ért az ő útában? (Péld. 20,24.)

„Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon. De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe, úgy helyet rendelek neked, ahova meneküljön” (2Móz 21,12-13.) Kálvin ezt az igét úgy magyarázza, hogy a világon semmi nem történik az Isten elrendelése nélkül, s amely dolgok véletlennek látszanak, azok is az ő hatalma alatt vannak. Mikor Jónást az isteni fegyelmezés tengerbe akarta vettetni, nagy szelet támasztott a vízen. (Jón. 1,4.6.) „Én azonban azt következtetem belőle, hogy soha szél nem támad, s nem keletkezik Isten különös parancsa nélkül.”- fűzi Jónás történetéhez történethez Kálvin.

„Bár a nemzési erő megvan az emberben, Isten mégis azt akarja, hogy az ember az ő különös kegyelmének tulajdonítsa, hogy némelyeket magtalanul hagy, másokat gyermekkel áld meg…” mondja, amikor az 1. Móz 30, 2. versét magyarázza. (Kálvin, i.m. 191.o.) Vagy, hogy újszövetségi igét is említsünk, idézzük emlékezetünkbe a vakon született ember történetét, aki nem sorscsapásként, vagy véletlenségből született vakon, ahogy azt Jézus tanítványai is gondolták, mert Jézus szerint „sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (Jn 9,3).

A Biblia az egyes ember földi életének terjedelmére nézve is azt mondja, hogy Isten nemcsak előre látja életünk határát, hanem azt előre megszabta, és azt senki meg nem hosszabbíthatja. Jób 14,5: „Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél nekik, melyet nem hághat át.”

Kálvin mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy Isten „gondviselésével nemcsak az eget, földet, hanem az ember terveit és akaratát is aképpen igazgatja, hogy e tervek és akarat egyenesen az általa kitűzött cél felé haladjanak” (Kálvin i.m. 192.o.). Mindazáltal ezen események rendje Isten tanácsában el vannak rejtve és nekünk úgy tűnnek, mintha esetlegesek volnának, és „belopózik lelkünkbe az a gondolat, hogy az emberi dolgokat a vakszerencse kénye-kedve hányja-veti” Kálvin, i.m. 195.o.). De Isten akarata felett nincs más akarat, az ő akaratát nem lehet sem megakadályozni, sem megváltoztatni.

2.2. Ha mindez így van, akkor milyen viszony áll fenn az Isten akarata, és az ember akarata között? Ennek a viszonynak titkára utal a Péld. 16,9: „Az ember elméje gondolja ki az ő útát, de az Úr igazgatja annak járását”. Ez az Ige is világosan kimondja azt az igazságot, hogy Isten az embernek egyrészt értelmet adott a veszedelmek meggondolására, másrészt eszközöket adott a bajok elhárítására, és felelősséget az Isten által nyújtott eszközök használatára. Isten tehát a maga tervébe beiktatta az értelmünket és felelősségünket. Itt is idéznénk Kálvint: „Világos, hogy mi a mi kötelességünk. T.i. ha Isten életünk oltalmazását ránk bízta, oltalmazzuk azt; ha támaszokat ajánl, használjuk azokat; ha a veszélyeket eleve megmutatja, ne rontsunk beléjük megfontolatlanul, ha orvosszereket nyújt, ne vessük meg azokat.” (Kálvin, i.m. 200. o.). Mindazáltal azt is hangsúlyozza a Biblia, hogy a segítség és óvakodás eszközeit is Isten sugallja az embernek, s az ember felelőssége abban van, hogy azokat használja, vagy elutasítja. Ám akárhogy dönt az ember, döntése végső soron Isten akaratának és örök céljainak megvalósulását szolgálja, mely egyeseknek üdvösséget, másoknak kárhozatot jelent.

2.3. Amikor Isten akaratának és az emberi akaratnak viszonyáról szólunk, mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Isten akarata bár a teremtett kozmosz fenntartására és igazgatására is kiterjed, mégis elsősorban, az ő választottainak földi és mennyei üdvét munkálja. A sok bibliai ige közül csak egyet idéznénk most: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8,28.) Isten akarata működésének megértéséhez feltétlenül tudnunk kell azt is, hogy gondviselő akaratának kiváltképpeni színtere és tárgya az egyház, a választottak közössége. Akarata arra irányul, hogy egyházát oltalmazza, vezesse és megtisztítsa. Isten célja az, hogy az egyház népe ezt felismerje, s megtanuljanak a hívők csak Őbenne bízni, csak Őt segítségül hívni és életüket Őfelőle értelmezni.

2.4. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik annak a kérdésnek tisztázása is, hogy vajon az ember képes-e arra, hogy Istent, akaratának megváltoztatására rávegye? Másként fogalmazva, létezik-e olyan helyzet, hogy Isten azt, amit elhatározott megbánja? Gondolunk itt az alábbi igehelyekre: 1Móz 6,6: „Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert…” vagy: 1Sám 15,11: „megbántam, hogy Sault királlyá tettem…” stb. Kálvin arra hívja fel figyelmünket, hogy a „megbánás” szót Istennek kapcsolatban kell itt helyesen értelmeznünk, mert Nála a megbánás nem azt jelenti, mint az embereknél, 1Sám 15,29: „nem ember ő, hogy valamit megbánjon.” „Ezért a megbánás szó azt jelenti, hogy Isten az ő cselekedetein változtat, eközben azonban se szándéka, se akarata…nem változik meg, hanem amit öröktől fogva előre látott, azt hajtja végre, mintha mindjárt hirtelen változásnak tűnik is az fel az emberi szemek előtt.” (Kálvin, i.m. 211. o.)

Van még két történet, melyet gyakran idéznek Isten akaratának megváltozásával kapcsolatban. Az egyik Jónás története, ahol arról olvasunk, hogy Jónás meghirdeti Isten ítéletét, hogy 40 nap múlva elpusztul Ninive, de Isten ezt a ninivebeliek megtérése után megváltoztatta. Jón 3, 4.10. Illetve Ezékiás király esete, akinek Isten megüzente, hogy rövidesen meghal, de bűnbánó imádsága nyomán Isten, megváltoztatta döntését. (2Kir 20,1-5.) A helyes válasz megértéséhez azt a kérdést kell ezekben az esetekben feltennünk, hogy vajon mi volt Isten tulajdonképpeni akarata, mi volt Isten célja? Az, hogy elvesszenek ezek az emberek, vagy az, hogy megmeneküljenek? Ha ui. Isten el akarta volna őket veszíteni, nem megtehette volna figyelmeztetés nélkül is? Vagy pedig Isten éppen azért üzent az említetteknek, mert meg akarta őket menteni? Hisz Isten legtöbbször azokat, akiket meg akar menteni, büntetést és ítéletet hirdetve térít meg magához. Óvakodjunk tehát attól a gondolattól, hogy a halandó bűnös ember bármiben is képes lenne a mindenható és szent Istent akaratának megváltoztatására akár kényszeríteni, akár rávenni.

3. Most érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, amit előadásunk címében feltettünk: akarhatja-e Isten a gonoszt? A kétségtelenül provokatív cím mögött tulajdonképpen az a kérdés húzódik meg, hogy milyen viszony van a világban tapasztalható sok emberi gonoszság, valamint a Sátán személyéből kiáradó gonoszság és az Isten akarata között. Isten akarja mindezt? Ezek szerint Isten lenne a gonosz szerzője, vagy csupán megengedi azt? Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Istennek van egy operatív és van egy megengedő akarata?

3.1. Először is azt kellene a Bibliából világosan megértenünk, hogy milyen viszony van Isten és a Sátán között. Ennek tisztázását azért tartjuk fontosnak, mert sok keresztyén úgy tekint a Sátánra, mintha az, Istennek egyenrangú partnere lenne (dualizmus!), aki egyfolytában Isten bosszantására van, s akivel Isten sem tud mit kezdeni. Sőt, azok a keresztyének, akik a keresztyén élet legfőbb problémájává az okkultizmust emelik, a Sátánt még az Istennél is nagyobb hatalomnak sejttetik, akitől jobban kell félni, mint magától Istentől.

Nos, a Biblia elég egyértelműen állítja először is, hogy Isten és a Sátán között, a Teremtő és a teremtmény viszonya áll fenn! Éppúgy, mint Isten és az ember között. A Sátánnak és szolgáinak Isten parancsol, és működésük területén sem tehetnek azt, amit akarnak. Lásd: „… Ő is (ti. Jézus) hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.” (Zsid 2,14) „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban. (Kol 2,15) „Mert ha nem kedvezett Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenn tartassanak az ítéletre.” (2Pt 2,4) „És megfogaték a fenevad és övele együtt a hamis próféta…ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének.” (Jel 19,20) Júdás 6; stb. Szó sincs tehát itt semmiféle egyenjogúságról! Sokak figyelmét talán elkerüli az a Bibliában többször előforduló állítás is, hogy Isten a Sátánt egyenesen küldi, hogy pl. bizonyos próféták száját hazugsággal betöltse, mert bizonyos embereket ezáltal akar Isten elítélni, vagy keményen meginteni. Így küldi pl. Isten a Sátánt, hogy az Akháb királynak jövendölő hamis próféták szaván keresztül elveszítse a királyt. 1Kir 22,21-23; Vagy az 1Kir 12,10.15.-ben azt olvassuk, hogy az Úr adta Roboám s elméjébe azt a bolondságot, amit mondott azért, mert azt akarta, hogy Roboámot a királyságtól megfosszák.

József, Egyiptomban arról tesz bizonyságot testvéreinek, hogy „jóllehet ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra fordította” (1Móz 45,8), vagyis a testvérek gonosz indulata fölött is Isten akarata rejtőzött. Kálvin azt írja Jób történetével kapcsolatban, hogy „Jób könyve első részéből tudjuk, hogy a Sátán Isten parancsainak átvételére éppen úgy áll az Úr előtt, mint az angyalok, akik önként engedelmeskednek. Bár cselekvéseiknek különböző a módja, és célja, a Sátán mégsem képes semmihez sem kezdeni Isten akarata nélkül… Noha úgy látszik, mintha engedelmet nyerne arra, hogy a szent férfit nyomorgassa, mégis igaz a Jób kijelentése: amikor azt mondja, „Az Úr adta, és az Úr vette el…”. Mindez arra utal, hogy bármit terveznek is emberek vagy a Sátán, a kormányt Isten tartja kezében.” (Kálvin, i.m. 214. o.)

3.2. A másik nagy kérdésünk az, hogy miként vélekedjünk arról a sokféle emberi gonoszságról és gonosz dolgokról, melyek a világban történnek? Ezek mögött is Isten akarata van? Vagy esetleg ezek megakadályozására Isten tehetetlen? A kérdésünkre adandó bibliai válasz megértéséhez, induljunk ki a világtörténelem legnagyobb gonoszságának elemzéséből, a Krisztus szenvedéséből és kereszthalálából. Mert miközben azt látjuk az evangéliumok elbeszéléséből, hogy Júdás a Mesterét elárulja, a zsidó főpapok Jézust halálra ítélik, Pilátus katonái pedig meggyalázzák és keresztre feszítik, nem egyebet tesznek, mint Isten megváltó akaratát és tervét teljesítik. Péter pünkösdi beszédében azt mondja Jézusról: „aki Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.” (Acs 2,23) majd később a gyülekezet így imádkozik: „Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad Jézus ellen… hogy véghezvigyék, amikről a Te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjenek.” (Acs 4, 27-28)

Vagy emlékezzünk arra, hogy Absolon, lázadása során vérfertőzést követ el, amikor atyja ágyasaival hál. Isten mégis kijelenti már korábban, a titokban vétkező Dávidnak, hogy „Te titkon cselekedtél, de én az egész Izrael előtt, és napvilágnál cselekszem azt” (2Sám 12,12). Vagy: Éli főpap gyermekeinek pusztulása, Jeruzsálem lerombolása és a nép fogságba hurcolása mind-mind Isten akaratából történik. Sőt: a Róma 1, 26;-ban azt olvassuk, hogy ”Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre”, vagy Róma 11,8-ban olvashatók: „Az Isten kábultság lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig”, is azt igazolják, hogy az erkölcsi fertő megjelenése és a szív keménysége is, Istentől jövő ítélet volt. Isten keményítette meg a fáraó szívét, hogy a tízcsapás ítéletén keresztül megmutassa hatalmát az egyiptomiak felé, szeretetét pedig népe iránt. Vagyis: Isten nem tehetetlen a gonosszal szemben, és nem is engedékeny! Nagy és mély titkot takar az Ésaiás 45,7-ben olvasható kijelentés: „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek, én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem.”

4. Végül próbáljuk összefoglalni az elmondottak lényegét. Tegyük fel hát azt a kérdést, hogy ezek szerint Isten a gonosznak oka és szerzője? Kálvin az Institutióban egy külön fejezetet szán ennek a kérdésnek tisztázására. Ez a fejezet ezt a címet viseli: „Isten úgy használja az istentelenek szolgálatát, és úgy hajtja azok lelkét ítéleteinek véghezvitelére, hogy emellett maga minden folttól tiszta marad.” (Lásd, Kálvin, i.m. 18. fejezetét. 213- 221.o. lásd még: W. Niesel, i.m. 58-59.o.)

Ebben a fejezetben kifejti, hogy tévedés lenne azt gondolni, hogy Istennek van egy operatív és egy megengedő akarata. Ugyanis ezzel érvelnek azok, akik félnek kimondani azt a kijelentett igazságot, hogy Isten a gonosztevőket is gondviselése eszközeként használja, hogy végrehajtsa azokat a terveket, ítéleteket, melyeket magában elhatározott. A korábbiakban már utaltunk arra, több igét is idézve, hogy végső okként Isten akarata áll, a mi szemünkben gonosz és érthetetlen dolgok mögött is. Amit Isten megenged, azt akarva engedi meg! „Lehet-e baj a városban, amit nem az Úr szerezne?” (Ámós 3,6.) Kálvin e témát fejtegetve csak egy megkülönböztetést enged meg, miszerint: más Isten akarata és más Isten parancsa. Ennek illusztrációjára Kálvin Absolon példáját említi: „Mert bár midőn Absolon atyjának ágyasait megfertőzte" (2Sám 16,22), Isten ezzel a gyalázattal Dávid korábbi paráznaságát akarta megbüntetni, mindamellett a gonosz indulatú fiúnak nem parancsolta, hogy ilyen fertelmességet cselekedjék…” (Kálvin, i.m. 219-220.), s tudjuk, ezért halállal is bűnhődött. „Jól elménkben kell tartanunk azt, hogy a gonoszok, miközben Isten kezük által viszi véghez, mit titkos tanácsában elhatározott, nem menthetők azzal, hogy Isten parancsának engedelmeskednek.” (Kálvin, i.m. 220. o.) Ugyanezt elmondhatjuk Júdás esetére is.

Isten akarata – folytatja Kálvin – „egy és egyszerű, de előttünk többszörösnek látszik, mivel értelmünk erőtlenségéhez képest nem tudjuk felfogni, hogy különböző módon mint akarja és nem akarja, hogy valami megtörténjen.” (Kálvin, i.m. 218. o.) A Miatyánk-ban (Mt 6,9-13.) is arra tanít Jézus, hogy Isten akarata egy. S amikor arra biztat, hogy Istennek azt mondjuk, „legyen meg a Te akaratod…”, akkor azt a bizalmat akarja bennünk felébreszteni, hogy Isten akaratának nyugodtan engedelmeskedjünk, mert az, jó akarat. Ezért Jézus arra akar elvezetni bennünket, hogy emberi akaratunk átalakuljon az Isten akarata iránti engedelmességgé. Ez a megszentelődés egyik nagy programja.

(2009. október 11., Dr. Sípos Ete Álmos)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
2011. máj. 20. péntek
A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él...
Született feleség (Potiche)
2011. augusztus 25. csütörtök
(színes, feliratos, francia vígjáték, 103 perc, 2010)Hazai bemutató: 2011. augusztus 25. A...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Holtodiglan - egy film, nem nekünk
2014. október 21. kedd
Gondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
Két nap, egy éjszaka
2014. október 27. hétfő
Néha rájössz, mekkora kincs van a birtokodban, mielőtt még elveszítenéd. A belga Jean-Pierre...
Prometheus
2012. szeptember 29. szombat
színes, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 126 perc, 201216 éven felülieknek DVD-n megjelenik:...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...

Könyvismertető

12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Kövess minket facebookon!