- Írta: Sípos Ete Zoltán
, - 2011. október
A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?
A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.
- Írta: Margit István
, - 2011. október
(Molnár Máriára emlékezve)
Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.
- Írta: Dr. Sípos Ete Álmos
, - 2010. október
A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.
- Írta: Dr. Erdélyi Judit
, - 2009. december
Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.
- Írta: Dr. Mikolicz Gyula
, - 2010. április
A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.
Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.
Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.
- Írta: Sípos Aba Álmos
, - 2011. július
Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.
- Írta: Szabó Lászlóné Ildikó
, - 2010. július
Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.
A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.
Mit jelent az Urat hordozni a családban?
- Írta: Cseri Kálmán
, - 2012. április
A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.
- Írta: Cseri Kálmán
, - 2011. április
Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.
A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.
- Írta: Alföldy-Boruss Dezső
, - 2011. április
Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.
- Írta: Sípos Ete Zoltán
, - 2008. december
Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.
- Írta: Dr. Mikolicz Gyula
, - 2009. október
(Megújulás a fáradozásban)
„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)
Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.
- Írta: Margit István
, - 2011. december
(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)
Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.
- Írta: Zila Péterné
, - 2006. december
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.
Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.
- Írta: Alföldy-Boruss Dezső
, - 2006. december
Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13
Hozzászólások
Én hálásan köszönöm mindenkinek,minden embernek, aki ott volt és segített, hogy közös erővel megmenekültünk az (állítólag istentől származó, hisz minden az ő akarata szerint történik) árvíztől.
"Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt, mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." (Lukács 13,4)
Jézus szavaiból kiderül, hogy Isten célja az katasztrófákkal - amiben látszólag ártatlanok is kárt szenvednek, vagy meg is halnak - az, hogy a többiek elgondolkozzanak a saját életükön: ha velem történne most meg ez a szerencsétlenség, akkor vajon hogyan folytatódna az életem a földi halál után? Rendeztem a dolgaimat Istennel? Egész életemben nem érdekelt Isten, tudomást sem vettem róla, sokszor nyilvánvalóan szembementem a parancsaival - ezek után hogy állhatok majd meg előtte a halálom után az ítéletkor? Ha meg nem térek, nekem is ugyanúgy az örök halál (=Istentől való végleges elszakítottság) lesz a részem, mint azoknak, akik látszólag ártatlanul haltak most meg ebben a katasztrófában. Ugyanis a halál után nem szűnik meg az ember létezni, csupán a teste. A lélek viszont visszatér Istenhez, aki adta. (Prédikátor 12,7) - vagy a pokolban folytatja az ember lelke, vagy a mennyben Istennel.
A katasztrófák idején, amikor az emberek kétségbeesnek, vagy megharagudnak Istenre amiért ilyet megenged, a Jézus Krisztust ismerők felelőssége, hogy figyelmeztessék az Őt nem ismerőket minderre. És mondják nekik nem csak azt, hogy "térjetek meg", hanem hogy Isten tárt karokkal fogadja a hozzá visszatérő bűnös embert! Hiszen ezért küldte a keresztre a fiát, Jézus Krisztust, hogy a visszatérést lehetővé tegye számunkra. Erről szól a tékozló fiú példázata (Lukács 15,12-32)
Jézus szavaiból ugyanakkor az is kiderül, hogy a magukat Isten előtt feddhetetlennek, ártatlannak tartók is ugyanúgy rászorulnak Isten bűnbocsánatra, és ugyanúgy megtérésre van szükségük. Tehát minden ma élő vallásos, magát kereszténynek mondó ember is - akinek a kereszténysége csak a templomba járásból, jótékonykodásból, vagy bármilyen egyéb vallásos/jó cselekedetből áll, de valójában nem ismeri Jézus Krisztust, nem tudja elmondani magáról, hogy: igen, nekem örök életem van, mert Jézus helyettem, az én bűneim miatt szenvedett a kereszten, hogy nekem ne kelljen az örök halálra jutnom.
Ezen kívül ajánlom a múlt heti gondolatsort, amely szintén az árvíz vs. Isten témával foglalkozott:
http://bibliaszov.hu/aktualis/heti-uzenet/697-miert
A cikkíró egyébként főként azért adott hálát, hogy az országban tudtunk végre egy emberként fellépni, összefogni, amikor annyi területen az individualizmus és a széthúzás jellemez minket.
Szinte teljesen egyetértek azzal, amit írtál, csupán annyit tennék hozzá, hogy Isten küldi az árvizeket is: minden jó és minden rossz az Ő kezéből származik (ld. például Heidelbergi Káté 27-28. kérdés). Az Ószövetség és az Újszövetség egybehangzóan igazolja, hogy minden jó és minden rossz Isten kezéből származik. Az Úr volt az, aki felhozta Izráel ellen az asszír, majd a babiloni csapatokat - persze ez a nép büntetése volt, de Isten bocsátotta rájuk.
Kedves "kötelező"!
Minden bizonnyal Isten az, aki megengedte és küldte ezt az áradást, sőt, ha akarta volna, mit sem ért volna az emberi védekezés. Hiszen Bábel tornyát is hiába építették az emberek példátlan összefogással, az Úr leszállt, összezavarta a nyelvüket, és nem tudták befejezni a nagy művet. Igenis hálásnak kell lennünk azért, hogy a mennyei Isten segedelmével megmenekültünk az árvíztől! Hogy a zsoltáros szavaival éljek: "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző."
A katasztrófák egyrészt Isten büntetése az embereken, másrészt intő jelek. Intő jelek arra nézve, hogy mi is ugyanúgy vétkeztünk az Úr ellen, mint azok, akik esetleg életüket vesztették a katasztrófában; rajtunk is jogosan van Isten ítélete. Az ítélet alól egyetlen út létezik: Jézus Krisztus, aki azért halt meg, hogy megengesztelje az Atyát bűneinkért.
Az embereknek is lehetünk hálásak, hogy segítettek és kint voltak a gátakon; Isten gondviselése nélkül azonban hiábavaló lett volna minden munkájuk.
Jogos. Számítottam rá. Jézus Krisztus a világtörténelem ura, beleértve minden árvizet is. A nevét nem vállaló hozzászóló istenképe azonban hamis. Egy fehér szakállút képzel magának, aki időben alakoskodik, s ilyen próbákat eszel ki és hajt végre az emberek ellen. Erre mondtam, hogy nem. Isten nem hoz ad hoc döntéseket, hogy például akkor most itt vagy ott kitartóbb esőzésekkel okozunk az embereknek kellemetlenségeket. A bűneset sem érte Istent váratlanul, hisz tudjuk, hogy a kereszt már a teremtés előtt elvégzett dolog volt. A bűnös ember döntési szabadsága is addig terjed, míg az nem töri át Isten világtörténelemről eleve hozott döntését. Ez egy elvont téma, de a „fehér szakallú” egy nagyon elterjedt hamis istenkép, elég csak mondjuk a híres hírhedt fizikus Hawking illusztrációira gondolni, agy Madáchra, a mű kész az alkotó pihen. Aki ebben gondolkodik teljesen eltévedt. Sansza sincs megérteni a Biblia igazi üzenetét.
A névtelen hozzászóló is elveti a saját hamis Isten képét, de helyette ezt választja, hogy ez egy szimpla természeti jelenség amivel az emberiség küzd. S ebben igazat is adok neki. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy világtörténelem sokféle lehetne, s ahol az igazi Isten tetten érhető, az az, hogy éppen ez az ami megvalósul. Egy Isten tagadó hihet abban, hogy nagyon sok világtörténelem van, de ha azokból egyben is él Jézus, és megvalósítja terveit, akkor semmi sem garantálja a számára, hogy nem éppen ez az, amiben ő is él. Hívőként persze az is tiszta lehet, hogy ha egyben megvalósítja terveit, akkor a többi a hitetlenek vágyálma csupán.
Hitet teszek mellette – többet nem tehetek –, hogy e világtörténelem az egyetlen ilyen, s ebben Jézus Krisztus a főszereplő, s minden Isten dicsőségét szolgálja. S erről egyedül a Szentlélek győz meg akit csak akar. A névtelen hozzászólóban is egyedül Ő képes elindítani egy gondolkodási folyamatot, hogy átgondolja, hogy saját téves istenképét cáfolta, de a mi hitünk nem arra épül, s azután megismertetni vele az igazi Istent, lépésről lépésre. S a Biblia Szövetség tulajdonképpen ezért (is) létezik, hogy ezt Isten dicsőségére katalizálja.
Így magyarázva teljesen egyetértek hozzászólásoddal, köszönöm.
Bálint
Elégedjünk meg azzal. amit Dr.Mikolicz Úr Írt. A hatalmas ár próbatétel volt és Isten segítségével ezen a próbán a magyar nemzet megfelelt. Ez a nemzet, amelyet -ugyanúgy, mint a többi nemzetet- sok-sok bűn terhel, most azt tette, amit tennie kellett ! Segítette a legkisebbeket, és ugye, aki a legkisebbet segíti,az..... És az ugye nem vitatható, hogy a hatalmas folyó mellett parány maradt az egyedül lévő ember.
Külön hálálkodjunk, hogy míg nálunknál erősebbek is gyászolhatnak, addig a mi védekezésünk áldott volt.Isten erőt adott, hogy bebizonyítsuk, nem olyan ez a nemzet, mint ahogy mások mondják. Csak mindenkinek - de mindenkinek- annyit kell tennie amenníire képes!