A gondviselés 3/2
- Írta: Dr. R. C. Sproul
A gondviselés tanának középpontjában az az igazság áll, hogy Isten kormányozza a világmindenséget. Teljhatalommal és tekintéllyel uralkodik a teremtett világ fölött. A legkisebbtől a legnagyobbig minden eseményt ő irányít. Semmi sem történik gondviselő akaratán kívül. Ő adja az esőt és a napsütést. Országokat emel fel és dönt romba. Ő tartja számon hajunk szálait és életünk napjait.
Rendkívül fontos különbség van Isten gondviselése és a szerencse, a végzet vagy jósors között. A különbség megoldását Isten személyében találjuk meg. A szerencse vak, míg Isten mindent lát. A végzet személytelen, míg Isten az Atya. A jósors néma, míg Isten szólni tud. Az emberiség történelmében nem vak, személytelen erők munkálkodnak. Minden a Gondviselés láthatatlan kezéből indul ki.
Az Isten által kormányzott világegyetemben nincsenek véletlen események. Valójában nincs is olyan dolog, hogy véletlen. A véletlen nem létezik, csupán olyan szó, amelyet matematikai lehetőségek leírására használunk. A véletlennek azonban nincs hatalma, mert nincs lénye. Nem olyan lényeg, amely befolyásolhatná a valóságot. A véletlen nem valamilyen tárgy, a véletlen semmi. (folytatjuk...)
(Idézet a Keresztyén hit alapigazságai c. könyvből)
Őbenne kaptunk örökséget, ahogyan az előre el volt rendelve annak végzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából munkál. (Efezusi levél 1,11)
A gondviselés 3/1
- Írta: Dr. R. C. Sproul
Rhode Islanden van egy Providence (Gondviselés) nevű nagyváros. Van valami rendkívüli a nevében. A város neve arra a gondolkozásban tapasztalható széles szakadékra irányítja a figyelmet, amely az előző nemzedékek és jelen társadalmunk között áll fenn. Ki nevezne ma egy várost Gondviselésnek? Maga a szó is régimódinak, archaizálónak hangzik.
Amikor korábbi századok keresztyéneinek az írásait olvasom, megrendülök az Isten gondviselésére való rengeteg hivatkozás láttán. Úgy tűnik, mintha a XX. század előtt a keresztyének sokkal tudatosabban támaszkodtak volna Isten gondviselésére az életükben, mint mi. A naturalizmus szelleme, amely a természet minden eseményét úgy tekinti, mint amit független természeti erők irányítanak, megtette hatását nemzedékünkre.
A gondviselés szó alapjelentése „előre lát” vagy „gondoskodik”, ezért nem is tudja a gondviselés tanának mély jelentését közvetíteni. A tan sokkal többet jelez annál, mintha Isten csak nézője lenne az emberi eseményeknek. Sokkal többet foglal magában az Úr előrelátására való puszta utalásnál.
A XVII. században készült Westminsteri hitvallás így határozta meg a gondviselést: „Isten – minden dolgok nagy Alkotója – minden teremtményt, cselekvést, dolgot a legnagyobbtól a legkisebbig fenntart, irányít, elrendel és kormányoz. Ezt a legbölcsebb és legszentebb gondviselését az ő tévedhetetlen eleve ismerése alapján, akaratának szabad és változhatatlan tanácsvégzése alapján gyakorolja, bölcsességében, hatalmában, igazságában, jóságában és irgalmában megnyilvánuló dicsőségének magasztalására.”
Isten fenn is tartja, amit teremt. A világmindenségnek nemcsak a kezdete, hanem létezésének folyamatossága is Istentől függ. A világegyetem sem létezni, sem működni nem tud saját erejéből. Isten a hatalmával tart fenn mindent. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. (folytatjuk...)
(Idézet a Keresztyén hit alapigazságai c. könyvből)
Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre? Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. (Máté evangéliuma 10,29-31)
Pillanatkép
- Írta: Dr. Mikoliczné Virág
A Biblia Szövetség fennállásának 30 éves jubileumára készülés lázában péntek délután, amikor már jónéhány önkéntes szorgoskodott az ingatlanon, egy teherautó hajtott be a péceli székház területére. Miközben lepakoltak, a sofőr megkérdezte, hogy ugye ez nem privát cím, hanem valamilyen közösség otthona. Igen, feleltem örvendezve, és attól kezdve új fényben kezdtem szemlélni mindazt, ami körül veszi az ideérkezőket. De jó, hogy az még az idegeneknek is feltűnik! Pedig nem is tudhatják, hogy azért van a kertben homokozó, mászóka és hinta, mert egy testvér évekkel ezelőtt úgy gondolta, arra használja fel nyaralását, hogy mindezt saját erőből megépíti. A virágokra sincs ráírva, hogy hányféle kertből érkeztek, az ablakokban virító muskátlikra sem, hogy azok is egy testvér szeretetéből kerültek ide. A főbejárat előtti térkő azért nem hepehupás, mert egy észak-írországi gyülekezet tagjai – csak úgy, pihenésként – egy délután átrakták. Hát még, ha látták volna, hogy péntek este, egészen sötétedésig, milyen lendülettel nyírták a füvet, szépítették a kertet olyan BSz-tagok, akik aznap már túl voltak egy kemény munkanapon és néhány órás utazáson. Ezzel párhuzamosan jónéhányan azon fáradoztak, hogy az ünnepség ebédszünetében mindenki jóllakhasson. Hálásak vagyunk, hogy minden időben elkészült, de még ennél is nagyobb öröm, hogy ennyien sajátjuknak, otthonuknak érzik a Biblia Szövetséget, ahol jó dolog egymásnak és az Úrnak szolgálni!
Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak! Zsolt. 133,1
Meglepetés
- Írta: Benedek Csilla
Néhány napja az egyik idős lelkitestvérünk vásárolt az élelmiszerüzletben 2 liter tejet. A pénztár előtt hosszú sor végére kellett állnia. Egészségi állapota miatt különösen is fárasztó lett számára a hosszú sort kivárni, mégis, amikor egy fiatal anyuka gyerekkocsival és egy tele kosárral besorolt utána, akkor maga elé engedte őket, amiért az anyuka nagyon hálás volt. Amikor testvérünk a pénztárhoz érkezett, akkor a pénztáros tájékoztatta őt, hogy a tej már ki van fizetve, és mehet tovább. Az idős hölgy csodálkozva kérdezte, hogy ki volt az, aki kifizette helyette a tejet? A kisgyermekes anyuka előtt álló nő volt az – válaszolta a pénztáros –, aki szem és fültanúja volt az esetnek, kifizette és feltűnés nélkül távozott.
Hogy ki volt a jótevő, az nem derült ki, de egy olyan lelkületű ember lehetett, aki komolyan vette a bibliai parancsot, hogy ne tudja a te balkezed, hogy mit cselekszik a jobb. Vajon ismerős ez a lelkület számunkra?
Az Úr Jézus a Hegyi beszédben sok-sok gyakorlati dolgot tanácsolt, és boldog az az ember, aki ezek szerint éli életét.
„Ne tartsd vissza a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megtétele.” (Biblia, Példabeszédek könyve 3,27)
Iránytű
- Írta: Biblia Szövetség
Korunkban széles tömegek élnek igen egyszerű mottó szerint: "Tedd azt, ami boldoggá tesz!" Ez azonban a keresztyén ember számára kifejezetten mérgező. Isten nem arra hívott el bennünket, hogy azt tegyük, amiről az adott pillanatban úgy véljük, hogy boldogít. Arra viszont egyértelműen felszólít bennünket a Szentírás, hogy azt cselekedjük, ami Istent dicsőíti.
A keresztyénség nem mindig napsütéssel és boldogsággal teli. Sokkal inkább kemény munka, és az Úr iránti elkötelezettség. A keresztyén életvitel nem rólunk, hanem Urunkról szól! Nem mellesleg, Jézus sem azt tette, ami számára kellemes volt, hanem ami az Atyát dicsőítette. Ha nem így tett volna, hogyan lehetne bárkinek is bűnbocsánata, örök élete?
Tedd azt ─ ezen a héten is ─, ami az Urat dicsőíti!
Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,
aki, amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,
hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez.
És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.
Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való.
Filippi 2,5-9
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13