A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Amikor még hétágra süt a nap

Az ilyen időképre illik az állítás, hogy hétágra süt a nap. Talán az idei év első igazi tavaszi napja van ma: lágy szellő, döngicsélő bogarak, dúsan virágzó gyümölcsfák. Minden a jövőről beszél, a termés ígéretéről. Ünneprontó még a gondolat is ilyenkor, hogy a permetezőgép éles zaja zavarja meg a madarakat, a vegyszer szaga a tavaszi illatot… Hajlanék a család bíztatására, ráér az holnap is, pihenj inkább, gyönyörködj a tavaszban!
Csak a monília, a kíméletlenül támadó növénybetegség fenyegetése késztet mégis cselekvésre: a permetezést nem szabad elmulasztani, különösen nem, ha csapadékos az idő, sőt többször is meg kell ismételni. Mindezt azért, hogy a gyümölcsöt ne vonja be a penész, a hajtások ne haljanak el – s több éves folyamatos fertőzés után – maga a fa ki ne száradjon. Ki hinné el ebben a pompázatos tavaszi kavalkádban, hogy ez valaha bekövetkezhet?
Bealkonyult, mire a gép zúgása elcsendesedett. Éjszaka pedig megérkezett a több napos eső, ami közel egy hétig lehetetlenné tett bármiféle növényvédelmet.
Mire ismét felcsillant a napsugár, a virágszirmokat letépte a szellő, az ágakon ott kandikáltak az egészséges pici zöld gömböcskék. A fák megmenekültek, védelem alatt voltak.
Olyan ez, mint amikor ígéretes gyermekeket és fiatalokat látva gyönyörködünk értelmükben, rátermettségükben. Szívünk szerint csak bátorítanánk, biztatnánk őket. Alkalmatlannak, sőt ünneprontónak tűnik ilyenkor a figyelmeztetés a bűn testet-lelket megnyomorító erejére, a tökéletes védelem szükségességére, amit egyedül Jézus Krisztus képes nyújtani. Hiszen hétágra süt a nap!
De jön a holnap! Ha igazán szeretjük őket, nem teszünk úgy, mintha semmi veszély nem fenyegetné a fiatal életeket.

 

„…intsétek egymást mindennap, amíg tart a ma, hogy egyikőtök se keményedjék meg a bűn csalárdsága által.” (Zsid 3,13)

1perc viragos ag

 

A „nem működő” isteni szabály

A vásári forgatagban egy régen látott kedves ismerőssel találkoztam. Évtizedekkel ezelőtt számtalan ifjúsági program teremtett számunkra közösséget, ahol körül vette őt is a testvéri segítő szeretet, ami anyagi és lelki támogatást, bátorítást is jelentett számára. Majd férjhez ment, gyermekei születtek, anyagi lehetőségei kitágultak, gyülekezetben szolgálhatott, Isten szeretete számtalan megragadott lehetőséggel ajándékozta meg. Közöttünk – a földrajzi távolság okán is – a kapcsolat meglazult, és már hosszú ideje nem láttuk egymást. Ezért is jelentett a váratlan találkozás számomra különleges alkalmat.
Az első kérdéseim egyike családjára irányult, válasza tömör volt:
– Több éve elváltunk.
Mivel erre a válaszra nem számítottam, ezért gondolataim megbicsaklottak, s beszűkült érzelemmel hallgattam a házassági szakítás általa indokoltnak vélt okait.
Majd a pillanatnyi csendet követően megkérdeztem:
- Ezek szerint az Isten színe előtt tett fogadalmad, hogy hozzá hű leszel, vele megelégszel, vele szentül élsz, vele tűrsz, vele szenvedsz… halálodig hitetlenül el nem hagyod, hanem teljes életedben hűséges segítőtársa leszel – megtagadására szerinted megfelelő okot találtál?
Zavartsága észrevehető lett, de válasza volt az igazán meglepő:
- Igen, mert az általatok megfogalmazott szabályok a valós élethelyzetekben ma már nem működnek! – és egyre hevesebben sorolta, sorolta férje és környezete iránti vádjait…
Egy reményteljes jövővel indult, de mára már megkeseredett, megkeményedett, boldogtalan emberrel találkoztam azon a napon.


Jézus Krisztus mondta: „Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.” (Mt 11,6)

1perc szakadek folott

 

Belejön, mint kiskutya az ugatásba

Szemközti szomszédunk az utca saroktelkén épített egy hatalmas, három család részére kialakított házat. Amikor beköltöztek az új épületbe, két barna tacskó is velük érkezett.
Ezek a kistermetű kutyák az első naptól kezdve gyakorolták kötelességüket, és nem szűnő éberséggel járták körül napjában ötvenszer is a megőrzésre rájuk bízott épületet. Egyikük ugyan el-elcsábult egy-egy simogatás erejéig, ha a kerítés mellett ismerős személy haladt el, de azután, társához csatlakozva, visszatért feladataihoz. A két derék eb nagyon jó házőrzőnek bizonyult, mert mindenre volt figyelmük, de csak indokolt esetben adtak hangot nemtetszésüknek néhány határozott vakkantással.
Egyszer új kiskutya jelent meg a telken: egy néhány hónapos, még társainál is jóval kisebb termetű fekete tacskó. Szomszédunk szomszédja ilyen módon „iskoláztatta” a fiatal jószágot, hogy megtanulja a „nagyoktól” az eb kötelességeit. Azóta már három kutya rója fáradhatatlanul a ház körüli köröket, figyelemmel kísérve minden gyanúsnak tűnő eseményt. Néhány hét elteltével pedig az sem ritka látvány, hogy a kis fekete tanonc egyedül kocog körbe a ház körül, míg idősebb társai szusszannak egy jólesőt.
Legutóbb éppen mindhárman járőröztek, amikor a kerítéshez simogatásért odasimult idősebb tacskóhoz léptem, hogy néhány simítással erősítsem meg régről eredő barátságunkat. Erre a kis fekete eb odaszaladt, és ugatva, morogva adta tudtunkra, hogy nem nézi jó szemmel, ha hiábavalóságokra fecséreljük a drága időt. Szó szerint: belejött, mint kiskutya az ugatásba!
Ám, hogyan illik mindez egy keresztyén szervezet honlapjára? Talán nem sértő a párhuzam, ha azt írom, hogy a keresztyén életbe még éppen csak belekóstolt, frissen megtért hívő emberek számára sem lényegtelen körülmény, hogy milyen hívő példaképeket látnak maguk körül. Bizonytalan, csüggeteg, mindennel elégedetlen, esetleg világias életvezetésű hívő emberek járják a keskeny utat a hitben fiatalabb társaik előtt, vagy az Úrra tekintő, az ő erejére támaszkodó, és az Isten iránti hálával élő keresztyén emberek? Ettől is függ majd, hogy mennyire lesz életerős, megbízható és hitvalló az Isten földön élő népének következő generációja.
Krisztus egymásra is bízta a hívő közösség tagjait, azért, hogy egymás hite által épüljenek, és ha kell, egymás őrzői is legyenek. Tanítsák, bátorítsák, terelgessék, józanítsák társaikat; kinek mire van éppen szüksége a hitben való előbbre jutásához.


„Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek!” (Filippi 3,17)

1perc tacsik

 

A magamét szavalom

A költészet napja hazánkban április 11-én volt, amikorra „vers maratont” hirdettek. Volt, ahol 12 órás, máshol 24 órás versmondó programot szerveztek, és ma élő költők saját verseiket olvasták fel, illetve szavalták a hallgatóság előtt. A versmondókkal találkozhattunk egyéb helyszíneken is, például autóbuszon, áruházban, utcán stb., ahol szintén verseikkel kedveskedtek környezetüknek. Gyanítom, hogy ezeket a költőket is az a vágy indítja a nyilvános szereplésre, mint Ady Endrét, aki a Szeretném, hogyha szeretnének versében megfogalmazta vágyát, igényét a szeretetre, az ismertté válásra. Részlet a versből:

„Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.”

Az ismerté válás igénye és szeretetéhség nem csak a művészeket motiválja, hiszen minden ember érzi, hogy többre lett teremtve, mint amilyen élete van.
Isten, az embert értelmes céllal, őt dicsőítő küldetéssel és szeretetéből élésre teremtette.
Aki Jézus Krisztusban megismerhette Istennek szeretetét, az küldetésének célját is megtalálta, annak élete értelmes, és ezzel lett „Valakié”, és vált „valakivé”. Már nem embertársai tapsára vágyik, nem szeretne magáról szobrot készíttetni, utcát elneveztetni. Az az ember már földi életében célba ért.


„Boldog nép az, amelynek így van a dolga; boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene.” (Zsolt 144,15)

1perc magamet szavalom

 

Bizony, feltámadt!

A Szovjetunióban bármilyen erős is volt az ateista propaganda, a lakosság jó része mégis vallásos maradt. Sőt, átvettek és megőriztek olyan vallásos szólamokat, amiket az országban általában gyakoroltak. Így, pl. a keleti egyház legnagyobb ünnepén, Húsvét hajnalán (de sokszor egész nap) így köszöntötték egymást az utcán – még az idegenek is: „Krisztus feltámadt!” Erre a válasz illendőség szerint mindig az volt: „Bizony, feltámadt!”
Egyszer egy nagyváros óriási termében ateista nagygyűlést tartottak, ahova meghívtak egy egyházi embert (pópát) is. Az ékesen szóló előadó hosszasan bírálta a Bibliát, főleg az Újszövetséget, abból is kiemelve Jézus életét, halálát és feltámadását. Megpróbálta mindezeket nevetségessé is tenni, hangsúlyozva, hogy az nem történhetett meg, ami a Bibliában írva van, hiszen ez az emberi értelem számára elképzelhetetlen és felfoghatatlan.
Az elnökség már az előadás elején közölte, hogy lehetőséget adnak majd a hozzászólásokra, de mindenki csak 3 perc terjedelemben szólhat, hogy minél többen ki tudják fejteni véleményüket.
Amikor vége lett az előadásnak, az elnök először a pópát kérte hozzászólásra, hangsúlyozva, hogy neki is csak 3 perc áll rendelkezésére. A pópa mosolyogva állt fel, és jelezte, hogy neki elég lesz két perc is. Aki ezt hallotta, szinte megdermedve, kíváncsian figyelte, hogy vajon mit tud mondani ennyi idő alatt?
A pópa odalépett a mikrofonhoz és teljes erejével belekiáltott: „Krisztus feltámadt!” Abban a pillanatban az egész teremben mindenki talpra ugrott (az elnöki emelvényen ülők is), és szinte mennydörgésszerűen zengett a válasz: „Bizony, feltámadt!” Utána azonban kínos csend ereszkedett a teremre, hiszen sokan megértették, hogy ezzel a mozzanattal az egész előadás mondanivalója szertefoszlott, semmivé lett. A tömeg megszólalása nemet mondott az ateista propagandára. A csend alatt még megszólalt a pópa: „Csak ennyit akartam mondani!”
Az elnöki emelvényen izgatott suttogás kezdődött, majd az elnök bejelentette, hogy a további hozzászólásoktól most eltekintenek, s a gyűlést befejezettnek nyilvánítja. A sokaság némán indult haza.

 

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként
feltámadt a halottak közül.” 1Kor 15,19-20

1perc ures sir1 

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
febr.
23
2020
Dr. Mikolicz Gyula . 2020. február 24
Szinte minden településen találunk a m&ua...
V
febr.
16
2020
Hotorán Gábor . 2020. február 17
Az emberek a legkülönfélébb mó...
V
febr.
09
2020
Benedek Csilla . 2020. február 10
„Szellemvárossá változott Vuhan, ...

Filmismertető

Avatar
2010. október 28. csütörtök
Avatar világ A filmek – hasonlóan a festészethez, az irodalomhoz, vagy a kultúra más kifejező...
A Wall Street farkasa és Walter Mitty titkos élete
2014. január 01. szerda
Az idei ünnepi mozikínálat több meglepetést is tartogatott a mozirajongók számára. Sokan már az...
Csúcshatás (Limitless)
2011. április 18. hétfő
(színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 105 perc, 2011)  A Csúcshatás lehetne sokkal...
Pénzcsináló (Moneyball)
2011. december 13. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011 Vajon beülnek-e a hazai mozilátogatók egy...
A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
2011. máj. 20. péntek
A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él...
Noé
2014. március 29. szombat
Darren Aronofsky Noé című filmje merészen birkózik a Szentírás szövegével, amelynek eredménye egy...
Mavericks - Ahol a hullámok születnek
2013. június 21. péntek
Szombat délután egymásra nézünk a fiammal, és hirtelen ugyanaz az ötletünk támadt. Tartsunk...
Amerika Kapitány: az első bosszúálló
2011. augusztus 18. csütörtök
(Captain America: The First Avenger)színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm Az...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...

Könyvismertető

Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Kövess minket facebookon!