Azoknak, akik gyilkolnak minket...
- Írta: Weberné Zsikai Mária
Kopt ortodox keresztény templomok ellen hajtottak végre terrortámadást 2017. április 9-én, virágvasárnap, Egyiptomban. Az ország második legnagyobb városában, Alexandriában, a Szent Márk-katedrálisnál és a negyedik legnagyobb városban, Tantában, a Szent György-templomban történt merénylet a szertartások ideje alatt, ahol több ezren tartózkodtak. A merényletet az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta magára, és országszerte újabb támadásokkal fenyegetőzött.
A halálos áldozatok száma negyvennégy, a detonáció során több mint százan sebesültek meg.
A tragédiát követő napon a zsúfolásig megtelet kairói Szent Márk templomban, a gyülekezet egyik vezetője, Boules George a következő beszédet intézte a nagyhétre készülődő kopt hívekhez:
Azoknak, akik gyilkolnak minket…
Mint mondjunk nekik?
Köszönjük.
Az első, amit mondunk, hogy nagyon köszönjük, és ti nem fogjátok elhinni, amikor kimondjuk nektek a köszönő szavakat.
Tudjátok, miért köszönjük meg? Megmondom nektek. Nem értitek, de kérlek, higgyetek nekünk.
Ti adtatok a lehetőséget számunkra, hogy Krisztus mártírjaként hallhassunk meg, és ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet bennünket. Krisztus megfeszíttetett értünk. Ez a mi hitünk.
Megköszönjük nektek, mert megrövidítettétek számunkra földi utunkat. Ha hazafelé utazunk, folyton az órát nézegetjük: „Mikor érek már haza? Megérkeztünk már?” El tudjátok képzelni, hogy egyszer csak egy rakétán találjuk magunkat és a következő pillanatban már célhoz is értünk?
Köszönjük, hogy lerövidítettétek az utat.
Megköszönjük, hogy lehetőséget adtatok nekünk, hogy betölthessük, amit Krisztus hagyott ránk: „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” (Lk 10,3) Bárányok voltunk, az egyetlen fegyverünk a hitünk és a templom, amiben imádkozunk. Nincs fegyver a kezemben.
Köszönjük, hogy segítettetek elérni a célunkat, és még csak nem is tudtok róla. Tudom, hogy nem értitek, de megpróbálom elmagyarázni. Voltak olyanok, akiket meglátogattam háromszor, négyszer, ötször is, és mégsem jöttek el a templomba. És mit tesztek ti? Behozzátok az embereket Isten házába, azokat, akik soha nem jöttek el. Az összes látogatásom szinte hiábavaló volt, ti mennyivel hatékonyabb munkát végeztetek.
Szeretünk benneteket
Az üzenet második része, hogy szeretünk benneteket.
És sajnos, ezt sem fogátok megérteni. Talán nem fogjátok elhinni, amikor azt mondjuk, hálásak vagyunk. De ezt, hogy szeretünk benneteket, meg sem értitek. Miért nem értitek? Azért, mert ez is Jézus tanítása. Szeretném nektek elmagyarázni. Figyeljetek, mit mondott Krisztus: Ha azokat szereted, akik téged szeretnek, nincs nálam jutalmad. Még a gengszterek is szeretik azokat, akik szeretik őket. Minden banda szereti a tagjait. Igaz?
„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket… Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?” (Mt 5,44 és 46)
Ezért szeretünk benneteket, mert ez a mi Istenünk tanítása – szeretni foglak, függetlenül attól, hogy mit teszel velem.
Én nagyon szeretlek benneteket. Imádkozunk értetek, mert az Egyetlen, aki azt mondta, hogy szeressünk benneteket, azt is mondta: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt 5,44)
Tehát az én szerető Istenemtől azt a feladatot kaptam, hogy imádkozzam értetek.
Az egyik egyházmegyénkben él egy férfi, aki minden héten rettenetes dolgokat mond a templomban a keresztényekről, hallatlan dolgokat. Az ott szolgálók nagyon feldúltak emiatt. Mi nem tettünk semmit ez ellen a férfi ellen, aki megfogadta, hogy átkozni fog bennünket. Minden pénteken előáll, és átkozza a keresztényeket. A püspök leült a szolgálókkal, és megkérdezte tőlük: „Bánt benneteket, amit ez a férfi mond?” Azt válaszolták: „Hát persze, hogy bánt!” A püspök elcsendesedett, és az arcát elöntötte a szomorúság. Mire a többiek egymás szavába vágva mondták: „Jogunk van felháborodni azon, amit mond!
„Nem vagyok felháborodva miatta.” – mondta a püspök. „És miattatok sem vagyok felháborodva. Ti szolgák vagytok? Hányan imádkoznak közületek érte minden nap? Mert, ha megízlelhetné az Isten szeretetét, ha tudná kicsoda a mi Úrunk, akkor nem tudna többé gyűlölni, mert az Isten szeretet. Mennyien imádkoztok érte? Szolgák vagytok, akik tanítotok a vasárnapi iskolában, és megszegtétek az Úr parancsát, hogy imádkozzatok ezért az emberért?”
Tehát, mit gondoltok? Mi lenne, ha elhatároznátok, odaszánjátok magatokat, és imádkoztok értük. Tönkrement, nyomorult életek. És mivel nyomorúságban vannak, nekünk imádkoznunk kell értük. Akinek a lelkében ez a sok szörnyűség lakik, nem tud aludni éjjel. Hogyan tudná békességben lehajtani a fejét? El tudjátok képzelni? Lemészárolnak bennünket, a Békesség Fejedelme pedig békességet ad nekünk, hogy tudjunk aludni. Aki egész éjjel embereket öl, nem tud aludni.
Tudjátok hol olvasunk hasonlóról a Bibliában? Dániel könyvében. Dánielt belökték az oroszlánok vermébe. Éjjel Istent dicsőítette, és imádkozott a királyért. A király fenn volt egész éjszaka, forgolódott az ágyában, és háborgott a lelkében. Képtelen volt aludni.
Nem akarom hosszúra nyújtani. Isten megvigasztal minket, megérteti velünk, mi történik. Isten örömöt ad nekünk, mert Krisztus ígérete igaz. Ezt mondta: „Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16,22)
A szent hét kezdetén azt kell mondanom, az Egyház fájdalomban van. Talán negyven körül lehetnek az elhunytak, de ezek már mind elnyerték a koronát. Örvendeznek Istennel. És részesedni fognak a feltámadásban. Ó, milyen szerencsések, szerencsések, szerencsések vagyunk, amikor hamarosan majd mi kerülünk sorra.
Legyen Istené a dicsőség, most és mindörökké.
Ámen.
(Az igehirdetésből részleteket közlünk.)