Hamburgi panoráma - 2013
- Írta: Dr. Sípos Ete Álmos
Többen is vagyunk, akik kíváncsian vártuk, hogy milyen missziói programmal lepik meg május 1-5. között az idei német egyházi napok (34. Deutscher Evangelischer Kirchentag) szervezői, és a legnagyobb európai protestáns egyháznak, (az EKD-nak) vezetői a hamburgi mega-rendezvényre érkezett érdeklődőket. Azért is vártuk a programot, mert tudjuk, hogy az EKD Európa talán legszekularizáltabb társadalmában működik, amelyik egyházból évente tízezres (!) nagyságrendben lépnek ki az emberek, s ahol egyre növekszik az üresen kongó templomok száma. Érdekelt bennünket, hogy milyen missziói üzenettel (evangéliummal) szeretnék megnyerni a posztmodern társadalom Istentől elidegenedett tömegeit, hogy mi is tanulhassunk a jó példából.
Többen is vagyunk, akik kíváncsian vártuk, hogy milyen missziói programmal lepik meg május 1-5. között az idei német egyházi napok (
És nagyon vártuk, hogy az egyházi napokon külön standot kapott magyar delegáció tagjai beszámolnak az ott szerzett hasznos missziói ötletekről, amivel eddig adósok maradtak. A magyarok missziói (!) tevékenységéről ugyanis nemigen olvasunk.
Az egyházi napokkal bőségesen foglalkozó külföldi sajtóból egyébként megtudtuk, hogy a látogatók 2500 rendezvény között válogathattak, ahogy a rendezők hirdették: a „lehetőségek nagy vására" kínálta portékáját. Valóban, a választható „áruk" sokasága olyan nagy, és főleg ellentmondásos volt, hogy az egyik jelentős evangélikál magazin úgy fogalmazta meg sokak kérdését, hogy most már végkép nem tudjuk, hogy tulajdonképpen „mit higgyünk?".
Ez a kérdés azért merült fel sokakban, mert aki részt vett a közel 400.000 tagot számláló Gnadaui Szövetség (Evangelischer Gnadauer Gemeinschaftsverband) és a hasonlóan sok tagot nyilvántartó Német Evangéliumi Alliansz (Deutsche Evangelische Allianz) rendezvényein, sok áldást nyerhetett a közös bibliatanulmányozó, imaközösségi és evangéliumi tartalmú alkalmain. Ugyanakkor sokakat meglepett a házigazda Hamburg püspöknőjének (Kirsten Fehrs) a nyitó istentiszteleten mondott prédikációja. A prédikáció címe: „Lehet a szeretet bűn? Nem!" E cím alatt örvendetesnek és csodálatosnak nevezte azt a sokféle szeretetet, amely a homoszexualitás, a transzszexualitás, a leszbikus szerelem gyakorlói között van. A mennyei Atya házában olyan sok lakóhely van – mondta –, hogy ennek a fajta szeretetnek is helye van.
Egy teológiai professzor (Harald Schroeter-Wittke, Paderborn) figyelmet keltő előadásában pedig arról beszélt, hogy Isten a humor Istene, hiszen János evangéliuma sem más, mint egy kabaré. Példának hozta fel azt, hogy Jézus keresztje alatt is kockával játszottak a katonák, tehát még a játéknak is volt helye a kereszt alatt. A professzor úr beszéde során azt is kifejtette, hogy mivel Jézust istenkáromlásért (Blasphemie) feszítették meg, kereszthalálával a káromkodást is megszentelte. Ezért az evangéliumi egyház (Evangelische Kirche) a káromkodás minden formáját köszönti („Die Evangelische Kirche begrüsst alle Formen von Blasphemie").
Úgy tűnik, sokaknak tetszett az Evangelische Frauen in Deutschland (közel 3 millió tagot számláló) női szervezet teológiai vezetőjének, Eske Wollradnak az előadása is, amelyben szabad utat követelt annak a gender mainstream programnak, ami a gyermekekre bízná annak eldöntését, hogy milyen neműként akarnak élni. Majd kifejtette, hogy a keresztyén etikába – szerinte – belefér az is, hogy két felnőtt embernek (férfinek és nőnek) egyidejűleg több szerelmi kapcsolata is lehet. Jól értsük, ezek a programok is, az egyházi napok árukínálatához tartoztak!
Sokan értetlenül fogadták a szervezők azon döntését, ami szerint a németországi Krisztus-hívő (Messiás-hívő) zsidók nem kaptak lehetőséget a részvételre ill. megszólalásra, mondván, hogy jelenlétük megrontja azt a dialógust, amit az egyház a nem Krisztust hívő zsidókkal folytat. Érthető, hogy az erről beszámoló egyik újságcikk felteszi a kérdést, hogy ezek szerint, ha élne Pál apostol, mint Messiás-hívő zsidó, nem szólhatna az egyházi napokon? Ugyanakkor sok megfigyelőnek feltűnt az a parttalan pluralizmus, ami jellemezte azokat a programokat, ahol dialógus, sőt közös istentisztelet volt az egyházi napokra meghívott keresztyének, muszlimok, buddhisták, sámánok stb. között. Egy ilyen dialógus „érdekes" eseménye volt, hogy mekkai zarándoklatra toboroztak keresztyéneket.
Végül, de nem utolsó sorban mind az egyházi, mind a német világi sajtó beszámolói egyaránt kiemelték, hogy az egyházi napok programjában túlsúlyban voltak a politikai, gazdasági és társadalmi témák, de messze nem a bibliai koordináta-rendszerben tárgyalva azokat. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a német politikusok (Angela Merkel és miniszterei) részvétele, ami tömegeket vonzott, a közelgő választási kampányt szolgálta.
Dr. Michael Diener (a Gnadaui Szövetség elnöke) fájdalmasan kérdezi – velem együtt –, hogy egy szekuláris, ateista világban miért mondtak le az egyházi napok szervezői arról, hogy Jézushoz hívják az embereket? Szeretném hinni, hogy a magyar delegációnak nemcsak annyi volt a szerepe és mondanivalója, amennyiről beszámoltak itthon! Miért nem számoltak be arról is, amivel egyetlen, a Biblián tájékozódó hívő keresztyén ember sem érthet egyet?
A magyar beszámolókat olvasva felerősödött az a félelmem, hogy lassan mi, magyar reformátusok is kétféle misszió fogalomról beszélünk. Mert a misszió nem az emberek különféle igényeinek, elvárásainak, és legkevésbé a korszellemnek kiszolgálása (lásd: egyházi napok!), hanem a Krisztusról szóló evangélium bátor meghirdetése.
Nem csodálkozom tehát, hogy a hamburgi egyházi napok után sok résztvevő zavartan kérdezte: „Akkor most mit higgyünk?"
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13