Pomázi ifjúsági túra - beszámoló
- Írta: Demjén Ádám
Milyen lehet egy BSZ túra? - gondolkoztam el az autóban ülve Erdélyből Partium felé haladva, az intenzív havazással megáldott Királyhágó hegyeiben.
Nos, számomra mozgalmas és változatos, de mindenekelőtt barátságos volt, de bizonyos nézőpontból nézve úgy is lehet fogalmazni, hogy felfelé meleg volt, lefelé hideg. Vagy, hogy felfelé kapaszkodós, lefelé elcsúszós. Na de nem akarom ennyire lesarkítani a dolgot, nézzük meg kicsit bővebben!
Egy - még javában téli szombaton - ifjúsági túrát szervezett a Biblia Szövetség, amelyre újoncként érkeztünk ketten, de nem mi voltunk egyedül jövevények a társaságban. Napsütés és közepesen hideg szél fújt február 7-én reggel, a Műegyetem rakparton, ahol átszálltam abba a kocsiba, amely a pomázi HÉV-állomásig vitt. Kis várakozás után, több mint harminc fiatal között találtam magam, akik mosolyogva néztek a fényképező objektívébe, és velünk együtt alig várták már, hogy megmozgassák a tagjainkat ebben a mozgásszegény, vizsgákkal, és munkával teljes téli időszakban. Lássuk be, valahol minden tél lelket próbáló, de a szebb téli napokon hasonló eseményekkel könnyedebbé, és elviselhetőbbé tudjuk tenni.
Fiatal, lelkes egyetemi hallgatók, valamint többnyire budapesti kisebb-nagyobb cégek pályakezdőinek társaságában ballagtunk felfelé Pomáz régi lankás utcáin, elhagyva régi templomokat, lovardát, meg század eleji tornácokat. Egy-két szendvics a kézben, szalvétát zsebben gyűjtögetve, mert szemetest szinte alig találtunk. A terep akkor vált érdekessé, amikor a hegy lábát elhagyva az erdőbe értünk, ahol havas, sáros talajon egyensúlyoztunk, de még mindig jó hangulatban. Néhol befagyott patak jege szilánkosra törve, néhol kristálytisztán csordogálva keresztezte kiméletlenül az utunkat az egyre meredekebb ösvényen.
Igazából elég vidám túra volt, összeszokott társaságban, de hamar felértünk, és jól ki is melegedtünk. Fent a lelkesebbek még hógolyóztak, jégen csúszkáltak, élvezték a havat, az évszak előnyeit, a jó beszélgetéseket, és a kilátást, amit csak fenn láthattunk. Utána forró csoki, kávé, tea, meg nyugodtabb ismerkedés volt a kezdet a menedékházban, ahol kedves, melegszívű kiszolgálásban volt részünk. Természetesen áhitatra is sor került, amit a szabadban tartottunk Kristóf vezetésével, és amelynek témája Krisztus, mint a jó pásztor volt. Ezután rövid csoportos játékra is sor került a továbbindulás előtt. Utunk végállomása a szentendrei HÉV volt, amire éppen sikerült mindannyiunknak felszállnia a macerás jegyvétel után.
A régi, szerb kereskedőváros felé tartva, lejtmenetben páran olykor elcsúsztunk, de ez is inkább a hangulatot oldotta, komoly baja nem esett senkinek, a szendvicsek és almák párnaként fogták fel a kisebb ütéseket a hátizsákjainkban.
A túra jó volt. Tényleg! Utazni azért jó többek között, mert segíti az élmények befogadását, a lelki felfrissülést, meg a traumák, fájdalmak feldolgozását is – volt a lényege egy napilap az utazással kapcsolatos gyűjtőmunka utáni cikkében. Közösségben tenni ez ennél sokkal több, és némileg más is. Sokan azért mennek gyalogtúrára társasággal, mert azt gondolják, hogy olyan beszélgetéseket, olyan felismeréseket ritkán tapasztalhatunk, mint egy hosszú társasági túrán. Ez a BSz-túrán is igaz volt, és itt az oda-vissza útra is gondolok. Az áhitat biztosította, hogy mondanivalója is legyen a túrának, a földrajzi cél mellett. Tehát a lényeg a lelki táplálék volt, ahogy mindig is az. Mindig erre gondoljunk legelőször!
Köszönjük az élményt és kedvességet!
Demjén Ádám
(A túráról készült képeket a galériánkban lehet megtekinteni)