www.bibliaszov.hu

„Az agyad azt mondja, minden OK. Csak egyetlen egyszer. De egy is túl sok, és ezer sem elég.” - Bruce Cherry, 58, Pennsylvania

„Ne higgy a hype-nak, ne higgy a szemednek! Végül rájössz, hogy egyáltalán nem érte meg.” - Jasmine Johnson, 29, Pennsylvania

„Az elején jónak tűnik, tényleg jónak. Fizetsz, hogy a csúcsra juss, végül pedig már azért fizetsz, hogy a hatása alatt viszonylag normálisan érezd magad.” - Raj Mehta, 51, Michigan

Ópioid-járvány pusztít Amerikában. A túladagolás miatt bekövetkezett halálesetek száma meghaladja a balesetben, a fegyveres erőszak következtében elhunytak számát, és az 55 év alatti korosztály vezető halálokává lépett elő. A járvány több embert ölt meg eddig, mint a HIV vírus valaha, és több halálos áldozatot szedett, mint a vietnámi és az iraki háború együttvéve. A fiatalkorúak temetése mindennapi esemény. Minden 11. percben egy újabb élet esik áldozatúl.
Vajon, miért kezd el drogozni olyan sok ember? Vajon, miért nem hagyják abba? Egyesek hajlamosabbak a függőségre, mint mások, de védettséget senki sem élvez. Sok opioid készítmény, így a heroin is azzal csábít el, hogy azonnal bekövetkező nyugalomérzetet ígér, de csak azért, hogy áldozatát egy ördögi körbe rekessze, ahol gyakorlatilag „újrahuzalozza” az agyát.
Senki nem tervezi el előre, hogy heroinista lesz. A heroin azért népszerű, mert nehéz hozzájutni a vényköteles fájdalomcsillapítókhoz. A fentanil, ami ötvenszer erősebb, mint a heroin, más gyógyszerekbe is utat talált, például a Xanaxba, de a kokainba, Extasyba is, kiszélesítve ezzel a „járványt”.

Az ópiáthasználók agyában lezajló folyamatok megértéshez a New York Times újságírói hónapokat töltöttek interjúkészítéssel a szerhasználók, családtagjaik és a szakértők körében.
A következőkre jutottak.

Első lépcsőfok
A kapu

„Olyan, mintha Jézus ölelne meg.” - Amanda Ryan-Carr, 24, Pennsylvania

„Emlékszem, mintha az egész életemben visszafojtott lélegzetemet kilélegeztem volna. A szenvedésből való intenzív szabadulást éltem át.” - Matt Statman, 48, Michigan

A tested természetes módon állítja elő az endorfint, a test saját ópiát verzióját, ami az agy jutalmazás-központjában szabadul fel, hogy jól érezd magad, például edzés után, vagy amikor átöleled a legjobb barátodat, elfogyasztod a kedvenc ételedet. A heroin az agy jutalmazási körében árapályt hoz létre. Ez kívülről úgy néz ki, mintha elájultál volna. Belülről azonban a világ urának érzed magad, mintha Jézus megölelne, ahogyan az egyik szerhasználó mondta. Békéd van. A szenvedésnek nyoma sincs.

A következő években pontosan emlékezni fogsz erre a bizonyos első pillanatra: hol voltál, mi volt rajtad, mit láttál és mit hallottál. Éveken át loholsz majd ennek az érzésnek a nyomában.

Ahogy a csúcshullám lassan elcsitul, az agy visszanyeri egyensúlyát – de nem mindenkinél.
Ez az ópiátcsapda: kezdetben nem észlelhetők komoly mellékhatások, ám az agyi tevékenységben minden egyes használatnál változás zajlik: mindig csak egy kevés és megint egy kevés.

Második lépcsőfok
Rászokás

„A csúcs számomra elfedett mindent, és semmi sem érdekelt a világon, csak a heroin.” — Brandon N., 26, Pennsylvania

„Ettől fogva bármikor, ha a tested egy csipetnyi idegességet, félelmet, stresszt érez, azt üzeni, hogy tudod miként kell kitörni innen. Indulj, szerezz még heroint.” — Ivana Grahovac, 42, Kalifornia

Az első élmény szírénhangját hallod és üldözöd, de még ezer további adag sem hozza vissza soha többé az első “high” élményét. Az agy küzd, és a saját endorfinját próbálja egyensúlyba hozni, mint egy termosztát. Ugyanis, amikor egy külső forrás elárasztja az agyat, akkor szétveti a rendszert. Az opioidok fokozzák az agyban a dopamin elnevezésű hírvivő anyag termelődését. A dopamin ösztönzi az agy "jutalomközpontját" és azt állítja, hogy „jó ez a drog, ismételd meg”.

Az agy opiátokra adott válasza és a dopaminhullám áthuzalozza az agyi hálózatot. Az agy kémiai anyagokra adott válaszreakciója miatt az élet a drog nélkül már szinte lehetetlenné válik. A stressz és az ingerlékenység belopakodik a mindennapjaidba, így még több ópiátra van szükséged, hogy talpon maradj. Hamarosan az életben már semmi más nem elégít ki. Az öröm és jutalomciklus összezavarodik: egyre kevesebb örömet szerez a drog, de annál inkább kívánod. Minél többet keresed és szeded, annál jobban alkalmazkodik az agyad, és annál többet követel belőle.

Harmadik lépcsőfok
Elvonás

„Mintha egy démon mászna elő belőled. Inkább meghalnál és bevégeznéd, ahelyett, hogy átmenj az egészen.” — Jasmine Johnson, 29, Pennsylvania

„Minden fáj, még a fésülködés is. A borotválkozás is. Nincs energiád, gyenge vagy és kétségbeesett. Úgy érzed, a fejed felett lebeg a végzett, szorongsz, mert tudod, hogy csak egy adag szer kellene, és 10 másodpercen belül jobban lennél.” — Raj Mehta, 51, Michigan

A végső, mindent bevégző csapda akkor sejlik fel előtted, amikor végre összeszeded magad, hogy leállj. Előfordulhat, hogy addig rá sem jössz, mennyire függővé váltál fizikailag is, amíg először át nem éled az elvonási tüneteket. Elviselhetetlen fájdalom, hányás, álmatlanság, görcsök, hideg és meleg hullámok, libabőr, vértolulás, sírás önt el. Úgy érzed, életed legrettenetesebb influenzájától szenvedsz, és szeretnél meghalni. Vagy mintha egy démon akarna előbújni a bőrödből.

A nyomor hetekig eltarthat.

Nagyon kevesen halnak meg elvonási tünetekben, de amikor szenvedsz, akkor neked nem így tűnik. A durva tünetek miatt azt hiszed, képtelenség leszokni.

Negyedik lépcsőfok
Függőség

„Olyan, mint egy időzített bomba. 24 órád van, hogy heroinhoz juss, vagy tényleg beteg leszel. Felébredsz és az egész életed csak erre koncentrál.” — Raj Mehta, 51, Michigan

„Minden kapcsolatom felszínesnek látszott, a környezetemet pedig túszul ejtettem. Senki nem volt a barátom. Mindenkitől csak elvenni akartam.” — Mandy McCandless, 23, Pennsylvania

„Láttam egy idős hölgyet, ahogy a MacBookján dolgozott. Arra gondoltam, magamhoz ragadom a Mac-et, eladom készpénzért. Ez volt a vég kezdete.” — Jim Pietrowski, 57, Pennsylvania

Az agy még többért kiált. A következő adag beszerzése versenyfutásnak tűnik az idővel, mielőtt beütnek az elvonási tünetek. Csak a következő adag menthet meg. Értelmetlen, de ez a kényszer minden logikát, ítélőképességet és önvédelmet lerombol. Olyan dolgokat teszel meg, amikről soha nem feltételezted, hogy képes vagy rá.

Eladod testedet. Elhagyod gyerekedet. Lopsz édesanyádtól. Elveszíted állásodat. Elveszíted lakásodat, házadat. Elveszíted szeretteidet. Ebben a kétségbeejtő időszakban szétszakadnak a családok.

A közöshasználatú tű még rosszabbá teszi a helyzetet, fertőz a hepatitis és a HIV.
Korábbi önmagad szégyenteljes árnyéka vagy. Rabja az ópiátoknak, és már nem azért szaladsz a szer után, hogy a csúcsra juss, hanem hogy elkerüld a pokoli mélységet.

Az agyad létrehozott egy kényszerállapotot, ami képes újra megerősíteni önmagát – még több éves tisztaság után is.

Ötödik lépcsőfok
Kezelés

„Úgy éreztem, átírták az agyamat. A testemet és a lelkemet. Mindig csak a mai nap létezik. Bármit meg tudok tenni egyetlen napig. Egyszer, valahogy ezt elhittem, és elkezdtem szert tenni barátokra, így kezdett megváltozni az életem.” — Jim Pietrowski, 57, Pennsylvania

„Gátló tényező volt a nyomorúság, az önutálat, a depresszió és a rendőrök, azután jött egy ösztönző tényező: ebből az emberi közösségből áradó csodálatos remény. Úgy értettek meg engemet, mint a világon senki más.” — Matt Statman, 48, Michigan

A gödör legmélyére kerülsz. Talán azután, hogy összeütközésbe kerültél a törvénnyel. Félsz az elvonástól. Rettegsz szembenézni kérdéseiddel: Miért is kezdted el? Mivé lettél? Lehet, hogy az akaraterő kevés lesz? Ha egyik napról a másikra abbahagyod, megnő majd a túladagolás kockázata.
Lehet, hogy nem tudod magad kezeltetni, vagy nem tudod anyagilag megengedni magadnak, esetleg azt hallottad, hogy lehetetlen abbahagyni, és a gyógyszeres kezelés nem más, mint drogcsere: egyik drog helyett a másikat szeded.
Az absztinenciát támogató központok és a hosszútávú gyógyszeres kezelést (buprenorfin, metadon és naltrexon) biztosító drogambulanciák hadilábon állnak egymással.
Akkor pedig hogyan tovább?
A gyógyszerek enyhítik a drog utáni éhséget, anélkül, hogy eufóriát idéznének elő. Segítenek helyreállítani az agy termosztátját, hogy már ne gondoljon az ópiátokra a hét minden napján, a nap 24 órájában. És elkezdődhet a felépülés kemény munkája. Mindenki más személyiség, így a felszín alatt meghúzódó mentális, lelki-egészségi problémák befolyásolják majd a kezelést. De a közösség és a terápia segít, hogy kitarthass.

Hatodik lépcsőfok
Visszaesés

„Sokszor a gyógyulás ideje alatt egyre jobban néznek ki a dolgok. Látod a fényt az alagút végén. És végül, úgy érzed, hirtelen mindez a gyorsvonat sebességével jön feléd.” — Jasmine Johnson, 29, Pennsylvania

„Visszajön a régi impulzus, a szokásos régi válasz: Iszonyat nehéz, nem fog menni. Ne is próbálj meg jól lenni. Úgyis visszaesel. Akkor most van itt az ideje, hogy a csúcsra juss.” — Ivana Grahovac, 42, Kalifornia

A visszaesés sokszor a gyógyulás része, de veszélyekkel is jár. Miután tartózkodsz a drogtól, csökken a toleranciád, még akkor is, ha a vágyakozásod erős marad. A drogból ugyanaz a mennyiség, ami régen a szokásos adagod volt, túladagolást eredményezhet, különösen akkor, ha egy kis fentanillal cizelláltad és alkohollal keverted. A szervezeted képtelen megbirkózni a droggal, lelassul a légzésed, és végül megáll.

A túladagolások 77 százaléka orvosi környezeten kívül történik, és több mint a fele otthon. Az amerikai tisztifőorvos azt tanácsolta az amerikaiaknak, hogy mindenki hordjon magával Naloxont, egy életmentő gyógyszert, amit az áldozatok újraélesztésére használhat.
Ha újraélesztenek, lehet, hogy elönt a düh és a szégyen, az ítélkezéstől való rettegés, ami tovább erősítheti az ördögi kört.

A függő családjának élete hullámvasúttá alakul.

Hetedik lépcsőfok
Gyógyulás

„A színek élénkebbek lettek, a szagok intenzívebbek, az érzelmek erőteljesebbek, mivel az ópiátok elzsibbasztották őket.” — Dove Henry, 26, Montana

„Nem volt semmi, ami érdekelt volna. Semmi hobbi, vagy bármi, valami. Így nagyon hasznos volt számomra, hogy megtaláljam, mit szeretek csinálni. Mert, ha nem találsz valamit, ami örömöt jelent neked, nincs miért tisztának maradni.” — Rebecca Ronning, 24, Minnesota

„Mostantól fogva az életem árán is meg kell védenem szabadságomat, mert az életem múlik rajta.” — Ivana Grahovac, 42, Kalifornia

A gyógyulás bonyolult folyamat, de nem lehetetlen. A szakértők szerint a gyógyulás időtartama hat hónaptól húsz évig terjed. Az átlag szabaduló nyolc év alatt négyszer, ötször is visszaesik, hogy végre legyen egy tiszta éve.
Vannak, akiknek meghatározatlan ideig kell gyógyszert szedniük, másoknak az orvos lerövidítheti ezt az időtartamot. Az orvosok nem tudják megmondani, mikor áll vissza az agy alaphelyzetbe, majd mikortól nem áll már fenn az ismételt szerhasználat óriási veszélye.

Mint a gyereknek, neked is új viselkedésformákat kell elsajátítanod, újra kell építened életedet. Olyan út ez, aminek során meg kell tanulnod elfogadni és kontrolálni azokat az érzelmeket, amik a függőséghez vezettek és meggyógyulni belőlük.
A drogfüggőség leküzdéséhez öt személyből mindössze egy jut kezeléshez, és közülük is csak a fele kap gyógyszeres ellátást, de ők sem elegendő ideig.
Lehetséges a felépülés. Lehet ezt követően értelmes életet élni, még akkor is, ha életed végéig gyógyszert kell majd szedned.

A cikk Shreeya Sinha, a New York Times újságírója, Zach Lieberman médiaművész, programozó, valamint Leslye Davis vizuális újságíró A Visual Journey Through Addiction című képekkel illusztrált anyagának fordítása, ami 2018. december 18-án jelent meg a The New York Times internetes oldalán. Az illusztrációk az eredeti cikkben láthatók. (www.nytimes.com/interactive/2018/us/addiction-heroin-opioids.html)

 fordította: Weberné Zsikai Mária