A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

A keresztyén egység ma

A keresztyén elemzők előtt egyre világosabban rajzolódnak ki azok a kulturális, társadalmi és földrajzi területek és közegek, ahol a keresztyénség, mint vallási fenomén 2011-ben megjelenik és formálódik. A különböző kultúrákban és társadalmi alakzatokban élő keresztyén csoportok között – minden ökumenikus fáradozás ellenére – egyre mélyebbek a teológiai, ekkleziológiai, spirituális és tanbeli különbözőségek, s egyre nehezebb megtalálni a legkisebb keresztyén többszöröst, amiben a táborok meg tudnak egyezni.

Napjainkra érzékelhető problémát jelent az is, hogy alig lehetséges szervezeti egységet (sokszor akár egy kisebbet is) létrehozni a keresztyének nagy táborán belül, és kezd megerősödni az a felismerés, hogy a keresztyénség nagyobb, spirituális és tanbeli egységei nem ott és nem úgy fognak majd létrejönni, ahol azt a keresztyénség mai vezetői oly nagyon szeretnék, hanem egészen máshol.

A szétszakadozottság egyik okát a magunk részéről abban látjuk, miszerint a keresztyénség jelentős része (úgy tűnik) elfelejtette, hogy bibliai értelemben keresztyén egység csak ott jöhet létre, ahol a spirituális, ekkleziológiai és tanbeli kérdések középpontjában – kicsit leegyszerűsítve: a gyülekezeti élet középpontjában – a történelmi Jézus Krisztusnak, az Isten feltámadt Fiának a személye áll. Az a Krisztus, aki a Szentlélek által ihletett Biblia Igéjével azonosította magát, s aki Szentlelkének közlését is az írott Igéhez kötötte. Így, amelyik egyház centrumában nem a Biblia Krisztusa áll, az is alkothat egységet, de ez a „más Jézus” körül alakult hamis egyháznak minősül. Márpedig a liberális bibliakritika és a modern teológia elterjedésével a legnagyobb kárt a Biblia történelmi Krisztusa szenvedte, akit a liberális bibliakritika hiteltelenített.

A statisztikailag világviszonylatban 2,5 milliárd hívőt számláló keresztyénséget az alábbi ekkleziológiai, spirituális és tanbeli tájegységekbe sorolnám:

 

1. Az első s egyben a legnagyobb egységet még mindig a tradicionális, un. történelmi népegyházakban élő, s egyháztagként ott nyilvántartott keresztyének alkotják. Ennek, az önmagában spirituálisan és teológiailag is rendkívül heterogén tömegnek vezetőit különös paradoxia jellemzi: egyrészt a tradícióhoz erősen kötődő konzervativizmus (lásd: római katolikusok és keleti ortodoxok!), másrészt az elvtelen alkalmazkodás és megalkuvás a szekuláris világhoz, ill. világgal (lásd: protestánsok!). Az ebbe az egységbe sorolt tömeget egyházához valamilyen tradíció, sok esetben az egyháza által képviselt politikai eszme, esetleg filozófia, és nem kevés esetben (pogány) mágikus félelem köti (pl. keresztség). Úgy tűnik, ennek a tömegnek egybetartásában (szociológiai fogalmat használva) talán legnagyobb szerepe és ereje eddig a vallási tradíciónak volt.

Mivel az ide sorolható tömegnek bibliai, teológiai és hitvallási ismerete igen csekély, ezért vezetőik és teológusaik könnyen (és szinte feltételek nélkül) fogadtatják el velük a vallási globalizációt munkáló ökumenikus mozgalom eszméit, célkitűzéseit. Az ökumenikus eszmét korábban hevesen ellenző katolicizmus pedig hirtelen taktikát változtatva állt az ökumené élére. Ráérzett arra a reális esélyre, hogy az egység ürügyén sikerülhet beterelni a Vatikán karámjába mind a protestánsokat, mind a világvallásokat. Ez azért is sikerrel kecsegtet, mivel a genfi ökumené (EVT) gyakorlatilag lemondott a misszióról, és az egyéb nagy, nem római katolikus egyházak liberalizmusa pedig, már semmiféle teológiai megalkuvástól sem riad vissza. Az un. történelmi egyházak – tapasztalva jelentős statisztikai veszteségeiket – nemcsak a korszellemmel kötöttek szövetséget, de a római katolikus ökumené szándékait sem veszik már szívükre. Ehhez, a globalizálódó egyházi konglomerátumhoz tartozó tömegek pedig, szinte ujjongva fogadják a felekezetek egyesülésének gondolatát.

 

2.  A második, nagy biztonsággal körvonalazható, tömegeket mozgató egység az un. karizmatikus keresztyénség, amelynek egyik, nem elhanyagolható része a népegyházakban, azok teológiai tanításaival toleráns szinkretizmusban éli meg az un. karizmatikus kegyesség szerint gyakorolt hitét. Másik részük pedig önálló, különféle néven regisztrált un. evangéliumi karizmatikus gyülekezetekhez tartozik. Az un. karizmatikus keresztyénséget teológiailag erősen beszűkült, rajongó érzelmi evangélikálizmus jellemzi. Ennek, az egyébként egyre növekvő tömegnek legfigyelemreméltóbb teológiai deficitje nem csupán a karizmákra vonatkozó tanítás túlhangsúlyozásában fedezhető fel, hanem az ennél jelentősebbnek számító, Bibliától idegen Szentháromság-tanban (trinitárius tan), valamint a karizmatikus mozgalmakat kezdetektől jellemző újgnoszticizmusban. Az újgnoszticizmusnak is abban a részében, ami a Bibliától idegen, „nyitott kijelentés” tanban jelentkezik, miszerint a Szentlélek ma is közvetlenül szól és ad kijelentéseket. Ennek következménye a Bibliától teljességgel idegen Jézusról és Szentlélekről szóló tanítás. Mivel az un. karizmatikus keresztyénségnek fő ereje nem a biblikus tanítás, hanem az érzelmekre és szubjektív élményekre épülő erőteljes rajongás, ezért érthető, hogy a történelmi egyházakban sokszor érzelemszegénységben szenvedő, szeretetre vágyó – de a szekuláris világban is hasonló lelki sivárságban élő – tömegek örömmel csatlakoznak ehhez a növekvő mozgalomhoz.

 

3.  A következő nagyobb egységet a különféle, kisebb-nagyobb ébredések nyomán született, történelminek nem nevezhető, újabb vagy legújabb kori, kicsit általánosított értelemben vett, un. evangéliumi (evangélikál) gyülekezetek, egyházak alkotják. Gondolhatunk itt főként az USA, Kína, Afrika, Ukrajna, Dél-Amerika stb. területén található evangélikál egyházakra, független gyülekezetekre. Ide sorolhatók pl., a XX. sz. második felétől, főként az USA-ban alapított mega-egyházak is.

Az evangélikál közösségek népszerűségüket részben a történelmi népegyházak liturgiáitól való függetlenségüknek, részben a korszellemhez történt alkalmazkodásuknak, és látványosan szervezett istentiszteleteiknek köszönhetik. Hitvallásaik az általánosság területén mozognak, kerülnek mindenféle krisztológiai, szoteriológiai vagy trinitárius elvvel kapcsolatos tanbeli hangsúlyt. Ezzel magyarázható a változás, hogy a korábban általuk határozottan elutasított ökumenével mára kiegyeztek, az evangélikálok vezetői által 1994-ben aláírt megállapodásban pedig, lemondtak egymás térítéséről, és teológiailag több ponton is nyitottak lettek a Vatikán felé.

Az evangélikál tábor jellemzője mára, a hitvallási minimumra épült teológiai pragmatizmus lett. A gyülekezetekben elhangzó igehirdetés középpontjába általában az arminiánus típusú megtérésre hívás, felszólítás került, amíg Jézus és az általa végzett megváltás hangsúlya csak másodlagos lett. A megszentelődésről szóló tanításuk pedig, antropocentrikus (emberközpontú), törvény által motivált (teljesítmény alapú). Teológiájuk, bibliaértelmezésük is erőteljesen antropocentrikus. Népszerűségüket egyrészt ennek, másrészt tanaik, igehirdetésük egyszerű és könnyen érthető voltának köszönhetik, de a szekuláris tömegek számára kulturális élvezetet nyújtó istentiszteletük is vonzó. Tagjaik között sok a megtért keresztyén ember.

 

4. A negyedik egységet az óegyházi, ill. reformátori szellemben megfogalmazott hitvallásokhoz erőteljesen ragaszkodó, népegyházakhoz, illetve szervezetileg független (autonóm) egyházakhoz tartozó tömegek alkotják. Ide sorolom az USA-ban, Dél-Koreában, Németországban, Angliában és néhány balti államban munkálkodó, főként kálvinista, lutheránus és baptista hitvallások szerint működő egyházak gyülekezeteit, tagjait.

Ezek, a teológiailag és szervezetileg is konzervatívok hitvallásuk szellemében értelmezik és magyarázzák a Bibliát, tanaikkal is igyekeznek ellenállni a korszellem nyomásának. Összetartó erőt számukra a Bibliához való szigorú ragaszkodás, így a biblikus krisztológia, a trinitárius szoteriológia (ami az ember üdvözítésében Krisztus személyét és a Szentlélek feltétlen elsőbbségét hangsúlyozza minden emberi teljesítménnyel szemben) igenlése, továbbá az ökumenikus mozgalomnak, mindenféle ökumenikus teológiának (amit bibliaellenes szinkretizmussal vádolnak) ignorálása, elutasítása jelent. Ekkleziológiájuk elutasítja a nők lelkésszé szentelését, etikájuk pedig, a homoszexuális gyakorlatot, a homoszexuális személyek lelkésszé szentelését, a homo-párok egyházi megáldását stb.

 

5. Az utolsó, elsősorban spirituális egységet a keresztyéneket üldöző országokban, államokban, földalatti (szervezett vagy szervezetlen) közösségekben élők alkotják. Óvatos becslések szerint a hitükért durván üldözött keresztyének tömegét ma 100 millióra becsülik, s a jelzések szerint ez a szám folyamatosan növekszik. Ebbe a jelentős számú keresztyén tömegbe nem soroltam be azokat az (elsősorban) európai keresztyéneket, akik a politikai baloldal és a filozófiai liberalizmus által egyre nyíltabban gyakorolt (többféle formában jelentkező) diszkrimináció szenvedő alanyai. Köztudott, hogy egyre több szó esik napjainkban az európai keresztyénüldözésről.

A hitükért üldözött mártír keresztyének csoportját azonban nemcsak létszámuk miatt soroltam külön egységbe, hanem azért is, mert ma még nem tudhatjuk, hogy ezek, az első keresztyénekhez hasonló hitpróbát átélt emberek ill. gyülekezetek nem lesznek-e (vagy lettek máris!) az új, egyedül Krisztust szerető és (aláhúzással is kiemelem!)) Jézus Krisztusnak elkötelezett követői, és Krisztus dicsőséges visszajövetelét váró keresztyénség előhírnökei.

 

* * *

 

Ezt a rövid és vázlatos áttekintést azért készítettem, hogy végül feltegyem a kérdéseket:

- Amikor mi, biblikus hitvallású keresztyének – így a Biblia Szövetség is – nemet mondunk az ökumenikus mozgalom szorgalmazott egységtörekvéseire (amely nemet erősít bennünk a világvallások ökumenéje gondolat egyre gyakoribb emlegetése), van-e bármilyen más elképzelésünk a keresztyén egységről?

- Kikkel lehetünk mi egységben, és keressük-e az egységet? Létezik-e, vagy kell-e keresnünk valamiféle keresztyén (hogy némelyeket idézzek) „legkisebb közös többszöröst”, amit a biblikus egység alapjának tekinthetnénk?

- És: ha létezett, hol és mikor veszítette el a keresztyénség ezt az egységet?

- Ha a Biblia Szövetség teljességgel ignorálja az ökumenikus egységet, akkor nem fog-e beszűkülni, ezzel missziói dinamikájából veszíteni?

Fontos és sokakat érintő kérdések ezek!

 

A vázolt problémakörrel – úgy gondolom – azért is kell a BSZ-ben foglalkoznunk, mert mind lelkész, mind nem lelkész tagjaink között érezhető a bizonytalanság és az ismeret hiánya az ökumenével kapcsolatosan. Hiszen lelkészeink közül többen is fenntartás nélkül gyakorolják az ökumenikus közösséget római katolikus, ortodox, pünkösdi vagy rajongó karizmatikus papokkal, főpapokkal, szolgálókkal, közösségekkel. Amikor egymás templomában, gyülekezeti épületében rendezvényeken szolgálnak, talán nem is sejtik, hogy ezzel akaratlanul is, de megerősítik az egyszerű egyháztagokat abban a gonosz szóbeszédben, hogy a reformáció idején az egyházszakadással mély seb keletkezett az egyház testén, amit néhány forrófejű reformátor ejtett. A magyar gályarabok, majd később a börtönök kamráiban halálra kínzott, vagy nyilvánosan, máglyán megégetett hittestvéreink pedig, vallási rugalmatlanságuknak, fafejűségüknek köszönhetik sorsukat. És az ökumenével majd most ők begyógyítják ezt a sebet – gondolják és terjesztik egyesek.

A magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy a keresztyén egység kiindulópontja semmiképpen nem lehet a sokak által gyakran emlegetett szeretet. Az egység alapja csak az a hit lehet („egy a hit”, Ef 4,4), aminek fundamentuma a Biblia, a sola et tota scriptura (egyedül a Biblia és a Biblia minden egyes része). Az a Biblia, amelynek centruma, szíve és értelmezési elve a solus Christus, sola gratia, sola fide és soli Deo gloria! (Egyedül a Krisztus, csak kegyelem és hit által, és minden dicsőség mindenekben Istené!). Ezek az évszázados elvek ötvözik és határozzák meg az egység alapját képező közös hit tartalmát, de bibliaértelmezésünket is.

Tehát bármilyen egyházzal vagy evangéliumi közösséggel a testvéri egység vállalásának vagy meghiúsulásának a lehetőségét részünkről az dönti el, hogy az egységre törekvők vallják-e az öt sola-t, mint a közös hit alapját, vagy az egység feltételeként meghatároznak még más sola-kat is.

Dr. Sípos Ete Álmos / Tápiószele

(A tanulmány a Biblia Szövetség szakkonferenciáin vitaindító előadásként is elhangzott.)

Hozzászólások  

 
#1 Előd Erika 2011-12-24 17:36
Köszönettel tartozom (tartozunk) Sípos Ete Álmosnak az egyház törésvonalairól és a keresztyén egységről szóló tartalmas, eligazító, értékes tanulmányaiért.
Várom (várjuk) a folytatást!
 
 
#2 Pető Hunor 2011-12-28 21:13
A történelmi Jézus nem hitelteleníthető. Jn10: a választottak megismerik és követik, s idegent nem követnek. S őket hiánytalanul megőrzi. Akik nem hisznek neki nem az ő juhai, példázatait sem értik, s nem is érthetik, hogy meg ne térjenek. E tábor próbálja hitelteleníteni, de a feltámadáskor ők is térdet hajtanak neki, így még saját magukat se tudják átverni. Három eset: Jézust elismerik, mint nagyszerű embert, de semmi több. (mohamedánok, buddhisták, liberális keresztyének) Felteszik, hogy Jézusnak ha lenne milyennek kellene lennie, ebből ellentmondást vezetnek le, s ezzel bizonyítottnak vélik, hogy Jézus nincs. (ateisták, materialisták) Hamis Jézust hirdetnek. (szekták, Róma)
Bűnben születünk, így első Jézus képünk hamis. Isten azonban motivált embereket, s hirdették nekünk az igazi Jézust, s Isten újjászülő és megújító munkája révén megismertük a hangot és követtük. S most nálunk a staféta. Nem tűnik hatékonynak, de minden választotthoz sikeresen elér.(Tit2,14)(Rm12,2)(Ef2,1-1 0)
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
A közösségi háló (The Social Network)
2010. november 05. péntek
Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is. 2010. november 11-én...
A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
Fekete mise
2015. november 11. szerda
A Black Mass problémás üzenetet hordoz, egy problémás, egyre...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
2011. máj. 20. péntek
A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Kövess minket facebookon!