A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A szentírásbeli kijelentés nem változott az idők folyamán, ezért nagy biztonsággal folyamodhatunk a teremtéstörténet utolsó napi eseményéhez, ahol is ezt olvassuk: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert..., uralkodjék... az egész földön...", később pedig ezt találjuk: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze" (Gen 1. és 2.). Már ez a két kijelentés is elég ahhoz, hogy (legalább) a keresztyének felismerjék kötelezettségüket, felelősségüket.

A történelem folyamán mégis, többször is ellentmondásos volt a város, az ország, a világ jólétéért való munkálkodás, sőt, az elutasító hozzáállásra is találunk példát. Ilyenkor az uralkodó szemlélet és gyakorlat vagy csak a város jólétével kíván foglalkozni, vagy gyanúsnak, elítélendőnek minősíti az egyház politikai felelősségéről, a hazaszeretetről, a keresztyének pozitív politizálásáról szóló tanítást, és az erre történő bíztatást. A keresztyéneket pedig megkísérti a megfáradásba való beletörődés, a valóságtól az irreális felé való hátrálás, de a szentségtelen hatalomgyakorlás is; döntésüket pedig biblikusnak tűnő magyarázattal indokolják.

– Talán a tanítvány, Péter volt az első, aki szerette volna a világtól elvonulva, egy magas hegyen, jó társaságban tölteni élete következő időszakát (Mt 17): „... építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet." Döntésének magyarázata: „jó nekünk itt lennünk"; de a későbbi esemény kijózanította őt, s lejöttek a hegyről.

– Már a korai keresztyénségben megjelentek a remeték, a kolduló és oszlopos szentek; majd pedig számukra monostorokat, kolostorokat építve hitelesítette döntésüket a középkori egyház. Ideológiájuk biblikusnak tűnhet: a hétköznapok terhétől mentesen, teljes szívvel, idővel keresni, szolgálni, imádni Istent. Amikor a XVIII. század végén királyi rendelkezéssel feloszlatták ezeket a rendeket (pl. Magyarországon), akkor ennek indoklása az volt, hogy a közösségek nem végeznek az állam számára hasznos tevékenységet. Évekkel később néhányan visszakapták működési engedélyüket; azok, akik vállalták a hasznos tevékenységet is: oktatást, betegápolást, gazdálkodást...

– Évszázadok óta téves úton jár a nyugati (Róma), de a keleti (Bizánc) egyház is, amikor az egyház hatalmát összetéveszti a felsőbbség hatalmával. Császárt, királyt koronáztak, de a pápa fején is ott díszelgett a minden hatalom jelképe, a tiara; kifejezve ezzel, hogy a földön egyedül az egyház az élet és halál ura. Mérhetetlen sok könny, gyász és istenkáromlás tapad ehhez a gyakorlathoz, ami abból a sátáni indulatból fakad, hogy az egyház a politikai felelősség helyett politikai hatalomra vágyik.

– Közelmúltunk nehezen feledhető nyomorúsága az, hogy sokakkal elhitették: akkor szolgálják hasznosan a szocializmust, és léphetnek be a nagy lehetőség kapuján, ha hazájukat, családjukat, hitüket, lelki testvérüket megtagadják, elárulják. Az ebből mára megmaradt megnyomorított életek, a szétesett társadalom, a bizalomhiányos emberi kapcsolatok, mint rothadt gyümölcsök mételyezik életünket. Szenvedünk és sóhajtozunk a vadkapitalizmus embertelenségétől, az összefogás hiányától, a kimondott szó értékvesztésétől, a család széthullásától, a létbizonytalanságtól, a természet tönkretételétől, a mindent elborító szeméthegyektől, a korrupció, a hazugság, az átverés, az erkölcstelenség törvényesítésétől. Attól, hogy nincs jólét a városban.

Néhány keresztyén imádkozik ugyan azért, hogy vessen Isten gátat ennek a megállíthatatlannak tűnő folyamnak, de az eseményekben kevesen ismerik fel személyes felelősségüket. Vajon mit tettek azért, hogy ne így legyen? S mi az ő személyes feladatuk, hogy mindez megváltozzék? Úgy gondolják, hogy a cselekvés mások kötelessége. Abban a hamis látszatban reménykednek, hogy ők valami csoda folytán megúszhatják, és családjukat sem éri majd károsodás.

Azok számára, akik bizonytalanok abban, hogy keresztyénként felelősséggel tartoznak-e a város jólétén munkálkodni, hadd soroljak fel néhány történelmi személyt, akik jó bizonyságai a felelős munkálkodásnak.

– A számtalan sok ószövetségi példa közül lássuk Józsuét, aki hűségesen teljesítette hazát teremtő megbízatását; Dávidot, aki népét „pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel" (78. Zsolt); de megemlítem a nem zsidó Círust, a perzsa királyt is, akinek „a föld minden országát adta az Úr, a menny Istene..." (Ezsd 1), és ezt a hatalmat a fogságban lévő nép javára is fordította.

– Az Újszövetségből csak Jézust emelném ki, mint örök példaképet minden kor embere számára, aki messiási küldetésével azonosulva tanított, gyógyított, halottat támasztott, politizált, kenyeret adott az éhezőknek, bort szaporított az örvendező ifjú pár számára, polgárként adót fizetett...

– A magyar történelem az államalapítástól kezdve bővelkedik hűséges, a hazáért, a közösségért (sokszor életüket sem kímélő) személyekkel. Sok protestáns is volt közöttük: Dévai Bíró Mátyástól kezdve Tinódi Lantos Sebestyén, Bocskai István, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Ráday Pál, de Lorántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona tettein át az aradi vértanúkig, illetve közelmúltunk hőseiig, akik bátran, börtönt vagy kilakoltatást is szenvedve politizáltak, szolgáltak a kommunista ideológia béklyói közt. Itt élnek még közöttünk néhányan, akik fegyvert fogtak az 1956-os forradalomban, és egyenes derékkal vállalták a hátratételt az azt követő maszatoló gulyáskommunizmusban is.

Akik ma lerázzák magukról a városért való felelős munkálkodás kötelességét, azok meghasonlott emberek. Igényelik (sőt hiányolják!) a város jólétét, áldását, ennek terhét viszont másokra vetik. Életművészek ők, akik hamis és bibliátlan látással prófétálnak: Az állam a Sátán találmánya és alkotása, ezért a politika piszkos tevékenység, úri huncutság, és egy harcos sem avatkozhat az élet dolgaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki őt harcossá avatta...

A keresztyéneknek ki kell vetniük maguk közül ezeket a hamis próféták által sugallt gondolatokat, és meg kell újulniuk a felelős politizálásban, a közös feladatokban, „az intésben, a megjobbításban, az igazságban való nevelésben". Mert Isten akarata ma is a város jóléte.

Mit jelent a megújulás?

– A gondolkodásban való megváltozást, és az átgondolt, megfontolt cselekedeteket.

– Azonosulást a jézusi kijelentéssel: „Az én atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5,17). A Szentháromság nem csak lelkeket újít, hanem tevékeny a teremtett világban is. Isten kormányzó kegyelme minden természeti állapotra, helyzetre, élőre és élettelenre kihat. A teremtéskor az Úr feladattal bízta meg az embert, ezért társaként vehet részt – többek között – a város jólétének munkálásában is.

– Jelenti a társadalmi folyamatok, a történések kiváltó okainak, azok kihatásainak megismerését; a társadalmi szereplők, az őket mozgató ideológiák beazonosítását; tájékozódást a napi és hetilapokból, az internetről, a képi sajtóból.

– A személyes vélemény megfogalmazását; a helytálló véleményt a tisztességes közösség formálja.

– Aktivitást a vélemény kifejezésével: támogató vagy tiltakozó levelekkel, állásfoglaláshoz való csatlakozással, tüntetésen, sztrájkban, nemzeti, közösségi rendezvényeken való aktív részvétellel, a Himnusz, a Szózat bátor éneklésével.

– Jelenti a szűkebb környezet alakításában, az erre a célra alakult civil szervezetek munkájában (falu-szépítéstől a környezetvédő munkán át az iskolaszéki tevékenységig) való aktív részvételt, a míves kultúra ápolását és gyakorlását, de a nyomorultak segítését, a betegek gyámolítását is.

– Az elcsatolt országrészek felfedezését, az ott élő nemzettársainkkal való együttérzést, támogatásukat, például azzal, hogy nem nevezzük őket románnak, ukránnak, szerbnek vagy szlováknak. S ha nem a görög tengerparton, hanem Székelyföldön töltjük szabadságunkat, akkor költekezésünkkel még gazdasági támaszt is nyújtunk számukra.

– És jelenti a legfontosabb pozitív politikai kötelességünket, az önkormányzati és országgyűlési választáson, népszavazáson való aktív részvételt, a kiérlelt és megfontolt határozottsággal leadott szavazatot; a nyilvánvalóan istentelen ideológia (homoszexualitás, házasság, gyermek és élet ellenesség...), a szocialista rendszer embereinek, a politikai kóklereknek, a liberális elitnek elutasítását. Kálvin János így figyelmeztet ma is bennünket: „És ti, népek, kiknek Isten szabadságot adott, vigyázzatok, hogy Istennek eme kegyelmére (ti., hogy elöljáróikat, felsőségeiket maguk válasszák – M. Gy.) méltatlanná magatokat ne tegyétek azáltal, hogy a legfelsőbb hivatalokba Istennek ellenségeit és haszontalan embereket választotok!" (Sámuel könyvének magyarázata).

Példátlan történelmi lehetőség számunkra, hogy Isten ajándékként meglepően szélesre tárta előttünk a város jólétéért való munkálkodás ajtaját.

Senki ne hallgasson az altató rigmusokra! Isten népe ne kövesse az előző politikai rendszerben rákényszerített hamis gyakorlatot, hanem bátran lépjen be a nyitott ajtón!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXI. évfolyam, 2009. október)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

A mindenség elmélete
2015. január 22. csütörtök
Minden évben, már szeptemberben elkezdődik a film-díjakért...
Fékezhetetlen (Lawless)
2012. szeptember 25. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 115 perc, 2012 16 éven felülieknek A filmbemutatók...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
Őrült, dilis szerelem (Crazy Stupid Love)
2011. szeptember 13. kedd
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték Íme, egy szellemesen okos mozi – még az...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
127 óra (127 Hours)
2011. február 22. kedd
A hat Oscar-díjra jelölt film Aron Ralston  (James Franco) profi hegymászó szívbemarkoló,...
A némafilmes (The Artist)
2012. február 29. szerda
fekete-fehér, feliratos, francia némafilm, 100 perc, 2011 Kinek jutna eszébe 2011-ben...
Holtodiglan - egy film, nem nekünk
2014. október 21. kedd
Gondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Kövess minket facebookon!