Lincoln
- Írta: Weberné Zsikai Mária
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első republikánus elnök személyét és politikai munkásságát bemutató életrajzi filmben, a címszerep remek megformálásáért Daniel Day-Lewis elnyerte, élete során immár harmadik alkalommal, az arany szobrocskát és ezzel történelmet írt Hollywoodban. Alakítását látva kétség nélkül elmondhatjuk, megérdemelte.
A vásznon ezúttal alig zajlik akció, vérszegény csatajeleneteket látunk, minimális ékesszóló elnöki beszéd hangzik, John Williams zenéjéből éppen csak ízelítőt kapunk, és a főhős életét kioltó merényletből pusztán a végzetes következmények tanúi lehetünk. A látványosság helyett kapunk 150 perc intenzív politikai manőverezést, sötét, szivar- és cigarettafüsttől homályos szobák mélyén; miközben az amerikai elnök különböző eszközökkel próbálja megszerezni a szavazatokat az alkotmány 13. kiegészítésének törvénybeiktatásához – a rabszolgaság eltörléséről. A film ennek a politikai játszmának a krónikája.
Abraham Lincolnt 1864-ben újra megválasztották az Egyesült Államok elnökének. A filmben tanúi lehetünk, ahogy folyamatosan küzd az ellenszegülő jogalkotókkal, a kabinettel – miközben gyászolja fiát, akit nem sokkal korábban veszített el. Próbára teszik felesége szélsőséges indulati kitörései és folytonos zsörtölődései. Cipeli a hosszú és egyre elviselhetetlenebb polgárháború terheit, és közben azon igyekszik, hogy tartós politikai változásokat érjen el.
A filmben a nagyra becsült és karizmatikus politikus emberközelbe kerül, és láthatóvá válik, mennyire ellentmondásos személyiség. Bölcs és ravasz, manipulatív és melankolikus, félelmetes és sérülékeny, melegszívű és a fellegekben járó, de mindenek előtt kiváló „sakk-játékos" – stratégiai zseni.
Spielbergnél sajnos csak villanásnyira láthatjuk, hogy Lincoln hite mennyire nagy szerepet játszott saját életében és országa 
irányításában. Az Egyesült Államok első embere meggyőződéssel vállalta, hogy erre a szerepre Isten hívta el és mély alázattal, méltósággal viselte tisztségét. Egyik legfigyelemreméltóbb írása az Elmélkedés az Isten akaratáról (mely saját töprengő útkeresését örökíti meg), bepillantást enged a polgárháború elhúzódása miatt érzett nyomasztó gondolataiba. Magányában (nagyon szeretett elvonultan, egyedül gondolkozni) arra a következtetésre jutott, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy a több, mint 750 ezer férfi életét követelő háborúnak vége szakadjon, akkor berekesztette volna. Isten valami céllal mégis megengedte, hogy a véres csaták sorozata folytatódjék. Meggyőződése szerint ennek oka a rabszolgaság eltörlésének kivívása volt.
Lincoln józanul felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését nagyban hátráltatja a nagytömegű rabszolgamunka alkalmazása. „A fehér emberek tömegeit valójában károsítja az, hogy saját munkaterületeik közvetlen közelében rabszolgamunka dívik." – mondta egy beszédében. Másrészt Isten előtti felelősséggel látta, hogy tarthatatlan a bőrszín szerinti megkülönböztetés. Már 1861-es elnökké választása után látszott, hogy gond lesz vele a rabszolgaság kérdésében, ezért néhány déli úgy akarta megszüntetni a problémát, hogy 1861 februárjában merényletet kíséreltek meg az elnököt beiktatására szállító vonat ellen, de a tervet idejében leleplezték. Alighogy hivatalba lépett 1861. március 4-én az Egyesült Államok 16. elnökeként az elszakadásra készülő déli államok megalakították a Konföderációt, csapataik 1861. április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt – kitört a négy évig tartó polgárháború. A véres harcok közepette Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott. 1862. szeptember 22-én nyilvánosságra hozta az Előzetes Emancipációs Kiáltványt, amelyben szabadságot ígért azoknak a – néger – rabszolgáknak, akik a lázadó déli államok fennhatósága alatt éltek. A rendelkezés 1863. január 1-jén lépett életbe. A proklamáció korántsem az összes rabszolgáról rendelkezett, csakis azokra vonatkozott, akiket az Unió akkor még nem tudott felszabadítani, ezért ennek nyomán legfeljebb néhány tízezren nyerték el szabadságukat. 1863 júliusában az Unió súlyos véráldozat árán megnyerte a gettysburgi csatát, amely a polgárháború fordulópontja volt. 1864. november 8-án Lincolnt újraválasztották. 1865. január 31-én a Kongresszus jóváhagyta a 13. Alkotmány-kiegészítést, amelyben hivatalosan eltörölték az Egyesült Államokban a rabszolgaságot. A déli államok letették a fegyvert, a polgárháborút Lincoln győztesen fejezte be. Alig egy héttel a siker után – éppen 1865 nagypéntekén – egy merénylő kioltotta az 56 éves elnök életét.
A film kissé idealizált alakja már az első képkockákon bemutatja hihetetlen alázatát és türelmét, amikor katonákkal beszélget a csatamezőn, akik az ő gettysburgi beszédét szó szerint idézve fejezik ki feltétel nélküli rajongásukat. Majd felvillan apaként, aki feltartóztathatatlanul tör célja felé, de soha nem téveszti szem elől a családját. Kényeztető szeretettel csüng kisfián, Taden. Miközben a rabszolgaság eltörléséről zajlik a döntő szavazás, nem az irodájában várakozik, hanem fiával játszik. Ritka kivétellel mindig igyekszik türelemmel viszonyulni feleségéhez, pedig a vele való házasság legendásan nehéz volt. Mary hisztériás rohamai szóbeszéd tárgyává váltak a Fehér Házban és azon kívül is. Kirohanásait a cselédek sem úszták meg, gyakran a saját fiait is ütlegelte. A feljegyzések szerint egyszer Lincolnné egy fadarabbal ütötte arcon férjét, miután az nem rakott tüzet olyan gyorsan, mint ahogy elvárta tőle. Másnap az amerikai elnök kötéssel az orrán jelent meg a munkahelyén. Más beszámolók szerint az asszony egyszer kávét öntött a férje arcába, máskor seprűnyéllel űzte ki a házból, olykor-olykor pedig könyveket vagy krumpliszemeket vágott hozzá. Az asszony gyakorlatilag beleőrült Willie fiúk két évvel korábbi elvesztésébe. Lincoln arra biztatja nejét, legyen most erős, az ő kedvéért és a nemzetért; majd legidősebb fiáért, Robertért aggódik, vajon elengedje-e a háborúba, vagy otthon tartsa biztonságban anyja mellett, hogy kedvezzen nekik.
A film a maga 2 és fél órájával meglehetősen igénybe veszi a nézőt, mivel minden elhangzó szónak, párbeszédnek és tárgyalásnak jelentősége van, mégsem tűnik hosszúnak. Bár Spielberg legújabb műve hazánkban talán leginkább a politika és történelem iránt érdeklődők figyelmét kelti majd fel, mégis azt gondolom, mindenkinek érdemes rászánnia az időt ennek a különleges személynek és sorfordító időszaknak a megismerésére.
A film forgatókönyvét Tony Kushner készítette a Pulitzer-díjas Doris Kearns Goodwin politikai géniuszról írott regényének felhasználásával.
|
Lincoln színes, feliratos, amerikai-indiai történelmi film, 150 perc, 2012
rendező: Steven Spielberg |
|
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13