A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Hány választott népe van Istennek?

Ha az utca emberének tennénk fel ma ezt a kérdést, tapasztalataink alapján állí­thatjuk, hogy kérdésünkre azt a választ kapnánk, hogy egy. De ha a kérdést úgy folytatjuk, hogy "melyik ez az egy?", akkor már többféle választ hallhatunk.

Az emberek egyik csoportja azt feleli, hogy Isten egyetlen választott népe Izrael, mí­g mások szerint az egyház, újabban azonban még olyanok vannak is, akik szerint Isten választott népe a magyar. A válaszoknak ez a különbözősége többnyire a megkérdezettek érzelmi hozzáállásával hozható összefüggésbe. Mivel a háromféle válasz még a Bibliát ismerők között is megoszlik, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ezt a kérdést minden elfogultság nélkül, kizárólag teológiai alapon járjuk körül. Számunkra ugyanis az a perdöntő, amit a Biblia mond erről a témáról.


1.) Első feladatunk tartjuk annak tisztázását, hogy milyen összefüggésben használja a Biblia a "választott", vagy a "kiválasztott" nép, ill. a "kiválasztott ember" fogalmait. Röviden szólva, három összefüggésben. Tehát a Biblia szerint,
a) Isten kiválaszthat egyéneket vagy népeket csupán bizonyos földi feladatra, földi, evilági feladatok elvégezésére.
b) Isten kiválaszthat egyéneket, vagy közösségét, más szóval egy népet, mennyei üdvösségre - örökéletre
c) Isten kiválaszthat egyéneket és népet mennyei üdvösségre és egyúttal földi feladatokra is.
A kiválasztás témájával kapcsolatos sokféle félreértés, szinte minden esetben abból ered, hogy sokan nem ismerik, s ezért nem tudják megkülönböztetni a kiválasztásnak ezt a három fajtáját és összekeverik őket. Ezért gondolják sokan pl. azt, hogy Istennek egy választott népe van, és ez Izrael. Ebben az előadásban tehát, szeretnénk segí­tséget adni mindazoknak, akiket komolyan érdekel, hogy mit taní­t erről a kérdésről a Biblia, és szeretnének bepillantást nyerni Isten csodálatos terveibe.

2.) Nézzük hát meg közelebbről, mit is jelent az, hogy Isten földi feladatokra, evilági küldetésre választ ki embereket? Ezzel kapcsolatban érdemes külön is felfigyelnünk arra, hogy Isten fontos földi, evilági feladatok elvégzésére nemcsak olyan embereket hí­vott el, akik hí­vők voltak, hanem olykor pogány embereket, sőt pogány népeket is. Csak néhány példát hadd emlí­tsünk. Isten elhí­vta a hí­vők közül Nóét a bárka épí­tésére: 1Móz 6, 8-18. Ábrahámot, hogy hagyja ott a várost, ahol lakott, költözzön sátorba és menjen el az Isten által neki í­gért földre: 1Móz 12, 1-3.
Isten kiválasztotta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból: 2Móz 3,9-10. Áront és fiait a papságra: 2Móz 28,1. Sault a királyságra: 1Sám 9,17 a nem hí­vő Cí­rusz perzsa királyt, hogy hazaengedje a fogságban levő zsidókat: 2Krón 36,22; Ésa 45,1;
Pogány népeket, hogy megkí­sértsék Izrael fiait, Bí­rák 3,1-4. Jer 50,9;
A népek közül Isten nagy feladatra választotta ki Izraelt. Azt olvassuk róluk, hogy ők kapták Isten törvényét azért, hogy megismertessék azt a világgal. Kapták az Istennel való szövetséget, hogy bemutassák a világtörténelem szí­npadán, milyen áldás van azon a népen, mely megtartja Isten szövetségét, és milyen átok azon, ha megtöri azt, 5Móz 4,37-40. 5Móz 7,7-10; 5Móz 28. Kiválasztotta Isten őket arra is, hogy közülük szülessen test szerint a világ megváltója: a Messiás-Krisztus. Izraelnek a földi feladatra történő kiválasztását dicsőségesnek nevezi a Biblia: "akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet, és akik közül való test szerint a Krisztus" (Róma 9,4-5;)
A kiválasztás fajtái közül utoljára hagytuk a legelső és legdicsőségesebb kiválasztást: Krisztus kiválasztását: Ésa 42,1; akit Isten kiválasztott a testtélételre és kereszthalál útján a megváltás végbevitelére. Ő az, "Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapí­tása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek." (1Pét 1,18-20.)
A Bibliában azt látjuk, hogy az emlí­tettek közül voltak, akik küldetésüknek eleget tettek és voltak, akik méltatlanná váltak a földi küldetésre.

3.) Ezután nézzük meg, mit is jelent az, hogy Isten kiválasztott egyéneket ill. egy népet a mennyei célra, az üdvösségre-örökéletre?
a) Az üdvösségre történő kiválasztásról Biblia kettős vonatkozásban beszél:
Egyrészt olvasunk arról, hogy Isten magának kiválasztott egy népet a Krisztusban már a világ teremtése előtt, azzal a céllal, hogy ezt a népet üdvözí­tse: "magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, eleve elhatározván, hogy a maga fiaivá fogad" (Ef 1,4-5;9-10.) Ez a lelki nép, mely évezredek folyamán, minden népből, ágazatból, nemzetből és nyelvből kerül ki, egyszer majd megjelenik együtt, látható módon, dicsőségben a mennyben, ahogy arról a Jel 5,9-ben olvashatunk: "És éneklének új éneket, mondván: méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből."
b) Másrészt olvashatunk arról is, hogy mivel ez a lelki nép egyedekből, egyes emberekből áll, van Istennek egyéni kiválasztása is az üdvösségre. Ezt erősí­tik a Róma 8, 28-30. versei: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak"
Szeretném tehát nyomatékosí­tani, hogy most az egy népnek és egyéneknek az üdvösségre-örökéletre történt kiválasztásáról beszélek. Az üdvösségre történő kiválasztás vonatkozásában tehát Isten egy lelki népet választott ki magának minden népből, nemzetből és nyelvből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy Istennek csak egy választott népe van!
További kérdésünk, hogy ez az egy választott lelki nép kikből áll? A Biblia szóhasználatával élve: zsidókból és görögökből, vagy ahogy más helyen olvassuk, zsidókból és pogányokból: "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hí­vőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek." (Róma 1,14-16.) Ez azt jelenti, hogy Isten üdvösségre-örökéletre kiválasztott egyetlen népének tagjai a zsidók és görögök ill. a pogányok, azaz a nem zsidók közül kerülnek ki. Krisztus ugyanis a kereszten lerontotta a két nemzetség (tehát a zsidók és pogányok) közötti válaszfalat és a két nemzetséget eggyé tette. "Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalat." (Ef 2,13-15;) Ennek a Krisztus áldozata által eggyé tett lelki népnek neve a Bibliában: "egyház" vagy "gyülekezet", görögül : "ekklésia".
Az "egy nép"-ről szóló igazságot, vagy más szóval titkot, Isten Pálnak jelentette ki, ahogy erről az Ef 3,3-6-ban olvashatunk: "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő igéretének a Krisztus Jézusban, az evangélium által." Ez azt is jelenti, hogy a földön nincs egyetlen olyan, akár földrajzilag, akár nyelvileg, akár genetikailag behatárolható, homogén etnikum, melyről azt állí­thatnánk, hogy Istennek üdvösségre kiválasztott népe, melynek minden tagja (en block) előbb vagy utóbb üdvözülni fog, legyen az akár zsidó, akár magyar! Lásd: Róma 2, 28-29: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".

4.) A kiválasztás harmadik esetének azt neveztük meg, amikor Isten kiválaszt egyéneket és népet mennyei üdvösségre és ugyanakkor földi feladatokra is, tehát, amikor a két célra történő kiválasztás egybeesik.
Egyének esetében megemlí­thetjük a számtalan bibliai példa közül Ábrahámot, akit földi célra is, (testi utódai közül támad a Krisztus, 1Móz 22,18;) és mennyei célra is kiválasztott (az üdvösségre, Máté 8,11;). Vagy megemlí­thetjük Mózest, akit Isten hatalmas földi feladatokra hí­vott el, de egyúttal az üdvösségre is. Vagy ilyen volt Jézus 11 taní­tványa is az Újszövetségben, akiket az evangélium hirdetésére és egyúttal az üdvösségre is kiválasztott: Ján 17,12;
Ugyanez a kettős elhí­vás figyelhető meg az üdvösségre kiválasztott egyház, vagy más szóval, Isten népe esetében is, amikor azt olvassuk, hogy ezt a népet Isten mennyei célra, az örökélet-üdvösségre, de egyúttal földi célra is kiválasztotta, ti. szent életre és "kegyelme dicsőségének magasztalására" (Efézus 1,4-6;), és e világban való bizonyságtételre, ahogy erről az 1 Péter 2,9-ben olvashatunk.

5.) Ahhoz tehát, hogy a cí­mben felvetett kérdésre megértsük Istennek a Bibliában kijelentett válaszát és ne legyünk semmiféle félreértés vagy elfogultság áldozatai, feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy Istennek tulajdonképpen egyetlen kiválasztottja van, Jézus Krisztus. Akár egyéneknek, akár népnek, közösségnek kiválasztásáról van szó, az a Biblia szerint, a Krisztusban történt: Efézus 1,4-5. 2,10; (Pálnak kulcsszava, amikor a kiválasztásról beszél, "Őbenne"!) Ez közelebbről azt jelenti, hogy Isten választott népe azokból az egyénekből áll, akik fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül a Krisztushoz tartoznak, azaz a Krisztus-test tagjai. Pál í­gy í­r erről, "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő í­géretének a Krisztus Jézusban." (Ef 3,3-11;) Akik tehát a kiválasztott Krisztushoz tartoznak, azok alkotják Isten lelki népét. Ezt maga Jézus is jelzi, amikor azt mondja: "Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők." (Ján 15,5.) Még világosabban érzékelteti ezt az igazságot a Szentlélek, amikor Pálon keresztül az olajfa hasonlatát használja a Róma 11,17-21-ben! Figyeljünk csak az egyértelmű fogalmazásra: "Ha pedig némely ágak kitörettek, ha pedig te vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsí­rjának" Sokan félreértik és félremagyarázzák ezt az igeszakaszt, s úgy értelmezik, hogy itt az olajfa Izrael népét jelenti, mintha a pogányok Izraelbe oltatnának be a történelem folyamán. Ez pedig súlyos teológiai tévedés! Ez az Ige Izraelt egyértelműen "csak" egy ágnak nevezi, mert az olajfa Krisztus és nem Izrael népe! Krisztus az Isten kiválasztottja, Ő belé oltatnak vagy belőle töretnek ki az ágak. Istennek Krisztusban lett "minden í­gérete igenné és ámenné" (2Kor 1,20;) Őbenne volt egy nép, az idők kezdetétől, és lesz az idők végezetéig a minden népből, nemzetből és nyelvből üdvösségre kiválasztottak megszámlálhatatlan serege. Istennek tehát nem két vagy három választott népe volt és van e világban, hanem csak egy. Ugyanakkor Pál, aki soha nem tagadta meg saját népét, kifejti hogy Isten azért oltotta be a szelí­d olajfába, Krisztusba a pogányokat, hogy Izrael fiai "felingereltessenek" a Krisztusban való hitre. Ezzel a megjegyzésével viszont a megtért pogányokat alázatra intette, hogy ne "kevélykedjenek" és fel ne fuvalkodjanak Izraellel szemben: Róma 11,18-21;

6.) Nem lehet tehát a választott nép kérdését úgy tárgyalni, hogy ne beszéljünk Izrael népének kiválasztásáról, és ne tisztázzuk Izrael üdvtörténeti szerepét. Erre azért is nagy szűkség van, mert a bibliai Izrael szerepével kapcsolatban többféle elmélet és félreértés van forgalomban, keresztyén körökben is. Különösképpen is fontosnak tartjuk azoknak a magyarázatoknak vizsgálatát, amit sokan a Bibliára, közelebbről a Jelenések 20,1-4; verseire hivatkozva, Izraelnek a történelem utolsó szakaszában betöltendő üdvtörténeti szerepéről taní­tanak. Itt elsősorban az ezeréves birodalom (millenium) tanára gondolunk. E tan szerint a földi történelem végén Izrael-népe Krisztushoz tér, és Krisztus királysága alatt Jeruzsálem, földünk gazdasági és lelki centruma lesz ezer éven át. Ez alatt a jeruzsálemi templom újra megépül, ahol a mózesi cerimóniális törvények előí­rása szerint, áldozatokat mutatnak be újra. A millenisták szerint Krisztusnak ezeréves földi királyságában viszont az egyháznak semmi szerepe nem lesz, mivel az egyház már korábban elragadtatik a földről. Ezután az "egész Izrael", mint Isten választott népe üdvözülni fog.
A mi kérdésünk ezzel az elmélettel kapcsolatban az, hogy aki mindezt í­gy vallja és taní­tja, jól értelmezi-e a Bibliát, illetve jól értelmezi-e Izraelnek, mint Isten földi feladatra kiválasztott népének szerepét?
Ha ugyanis Istennek egyetlen üdvösségre választott népe van és ez Izrael, akkor, akkor annak, aki üdvözülni akar, előbb zsidóvá kell lennie. Akkor, a pogányokból álló egyháznak is végül a zsidó valláshoz kell csatlakoznia! Ezt a logikát tovább folytatva, ha Izrael a szelí­d olajfa, akkor Isten minden üdvösségre kiválasztottat ebbe az olajfába (Izraelbe!) fog beoltani. Továbbá, ha Isten üdvösségre kiválasztott népe Izrael, akkor minden zsidó ember üdvözülni fog, hiszen a Biblia minden kiválasztott üdvösségéről beszél: Róma 8,30;
De még tovább gondolva ezt az értelmezést: ha Izrael Isten üdvösségre kiválasztott népe, akkor a világ kezdetétől annak végéig Izrael az üdvtörténet földi főszereplője, s a többi üdvösségre választott közösség, közöttük a keresztyén egyház is, csak epizód-szerepet játszik. Ebben az esetben természetesen, az egyház története is, Izrael történelmének csak egy fázisa és az ezeréves uralom idején az egyház is Izraelbe fog betagolódni. Ha viszont ez í­gy van, akkor miért nem szól erről a Biblia egy szót sem? Akkor Izrael népének története miért csak Egyiptomban kezdődik?
De a legsúlyosabb kérdés, amit ez az elmélet felvet az, hogy ha Izraelé az üdvtörténet főszerepe, akkor hova soroljuk Krisztus szerepét? Akkor tisztázni kell Krisztus és Izrael viszonyát, hogy ti. Krisztus van Izraelért, vagy Izrael Krisztusért? Végül is Krisztus kinek a királya, Izraelé? Vagy az Ő országa ennél sokkal több, mert nem e-világból való? Akkor Istennek minden í­gérete Izraelben fog beteljesedni egykor? Vagy esetleg Pál értette félre a Szentlélek kijelentését, hogy ti. "Istennek valamennyi í­gérete Őbenne (ti. Krisztusban) lett igenné és Őbenne lett ámenné" (2Kor 1,20;).
Ezekre a kérdésekre keresve a választ, mi a Biblia tanulmányozása nyomán az alábbi következtetésekre jutottunk.
a.) Először arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy Isten üdvözí­tő tervében kié a főszerep, Krisztusé vagy valamely népé (Izraelé, az egyházé)? Ki az üdvösség kezdete és vége, Krisztus vagy valamely nép (Izrael, az egyház)?
Ha Izraellel kezdődik a kiválasztás és az üdvtörténet, mi lesz azoknak örök sorsa, akik Izrael megalakulása előtt éltek: mint Ádám, Ábel, Séth, Noé és a többi hí­vők? Ezek az emberek nem voltak zsidók! És mi lesz azon milliárdok örök sorsa, akik Kr.u. 70 után máig a pogányok közül tértek meg és nem lettek zsidóvá? Ezek a Kr. előtt és után élt hí­vő emberek nem tartoznak a választott néphez? Ha viszont, ahogy a Biblia állí­tja; Krisztus a kezdet és a vég, ha benne választattak ki emberek, akkor viszont az üdvtörténet fő-ága nem Izrael, hanem Krisztus, illetve Krisztus egyháza, melybe természetesen az Izraelből üdvösségre választottak is beletartoznak. Eszerint tehát a Krisztus egyháza már Ádámmal elkezdődött, melyhez a világ végezetéig csatlakoznak majd a választottak, ahogy azt a reformátusok hitvallása a Heidelbergi Káté is í­rja, "Hiszem azt, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt össze" (HK 54.) Ebben az esetben viszont Izrael népe csupán epizód szerepet játszott a történelem folyamán, mint az üdvtörténet egyik fázisa.
b.) Következő kérdésünk, hogy mit jelent akkor Izrael kiválasztott volta?
A Biblia szerint Isten egy bizonyos feladatra választotta ki Izraelt, amikor velük szövetséget kötött. Erről a feladatról már a korábbiakban szóltunk. Kiválasztása és küldetése Krisztusban érte el csúcspontját, Krisztusban teljesedtek be Isten í­géretei, és Benne ment tovább Isten minden még be nem teljesedett í­gérete a végső beteljesedés felé. Izraelnek, mint választott népnek története tehát Krisztusban, a megtért zsidóknak a Krisztus-testbe történő beolvadásával ment tovább. Krisztusba, mint az üdvtörténet főfolyójába csatlakoztak Izrael népéből és a pogányok közül a választottak és lettek egy lelki néppé, a Biblia szerint.
Izraelnek, mint népnek (etnikumnak) az üdvtörténeti szerepe tehát Krisztusban egyrészt tetőpontjára ért, másrészt Benne, az Ő testében folytatódik! Ezért Izraelnek ma csupán jel-szerepe van, amennyiben mai története az un. utolsó idők bizonyos fázisait jelzi. Ez természetesen azt is magába foglalja, hogy Izrael helyébe egy nép se léphet, hiszen a Biblia jelzi, hogy Izrael népéből az Úr Jézus visszajöveteléig sokan fognak még megtérni és a Krisztus testhez csatlakozni. Annak viszont, hogy Izrael egy un. ezeréves birodalomban újra főszereplője lesz akár a történelemnek, akár az üdvtörténetnek, semmi bibliai alapja nincs. Jézus nem mondja sehol, hogy Izraelhez jönnek majd a népek, ellenkezőleg, taní­tványait kiküld a széles világba hirdetni az evangéliumot (ez a misszió).
A Jel 20:1-4. szószerinti magyarázatát Oosterzee holland dogmatikus a judaista "aritmetikus kabbalisztika" olyan próbálkozásának nevezi, mely a Szentí­rás egyéb igéivel szöges ellentétben áll. A Biblia ugyanis sehol nem beszél egy földi, evilági krisztokrácia megvalósulásáról.
Az pedig végkép nem igazolható, hogy az utolsó időkben az egész Izrael Krisztushoz tér. A sokak által idézett Róma 11, 25 "miszerint "í­gy az egész Izrael megtér" éppúgy nem jelenti Izrael minden tagjának megtérését, mint az ugyanebben a versben olvasható "pogányok teljessége" sem vonatkozik minden pogány emberre, csupán a kiválasztottakra. Lásd ennek igazolására a Róma 9, 6-8. verseit: "Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraelből valók; Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az í­géret fiait tekinti magul." Vagy idézhetem még a Róma 2,28-29-et is: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".
Tegyük fel hát a kérdést újra: hány választott népe van Istennek?
Válaszunk az, hogy egy! Jézus maga mondja ki azt, hogy ez az egy nép nem azonos a politikai és vallási Izraellel. A Máté 8,11-12 szerint Jézus í­gy szólt: "De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre". A Máté 12, 41-42-ben pedig ezt mondja: "Ninive férfijai az í­téletkor együtt támadnak fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és í­mé nagyobb van itt Salamonnál".
Isten választott lelki népe ma az egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházban él sokféle felekezetben szétszórva. Ezt a tömeget nevezi a Szentí­rás a Krisztus testének, melybe a Szentlélek, az elhí­vás, újjászületés-megtérés és hit útján minden választottat, pogányt vagy zsidót, nemre, fajra, nyelvre való tekintet nélkül egy testté keresztel (1Kor 12,13;).

Bp. Nagyvárad tér, 2008. október 5.

Dr. Sí­pos Ete Álmos
református lelkipásztor

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Két nap, egy éjszaka
2014. október 27. hétfő
Néha rájössz, mekkora kincs van a birtokodban, mielőtt még elveszítenéd. A belga Jean-Pierre...
Mavericks - Ahol a hullámok születnek
2013. június 21. péntek
Szombat délután egymásra nézünk a fiammal, és hirtelen ugyanaz az ötletünk támadt. Tartsunk...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
A némafilmes (The Artist)
2012. február 29. szerda
fekete-fehér, feliratos, francia némafilm, 100 perc, 2011 Kinek jutna eszébe 2011-ben...
Gázt! (Drive)
2011. október 12. szerda
színes, feliratos, amerikai akciófilm - 2011 (100 perc) Csak felnőtteknek! Nicolas Winding Refn...
Demóna - lenyűgözően látványos miközben az Ördöggel szimpatizál
2014. június 10. kedd
Sokan viszolyognak minden Walt Disney filmtől, és bár én nem tartozom közéjük, a Stúdió legújabb...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...

Könyvismertető

A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Kövess minket facebookon!