A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

nov.
7

nov. 7. 10:00 - 15:30

nov.
8

nov. 8. 17:00 - 19:00

nov.
14

nov. 14. 10:00 - 15:30

nov.
21

nov. 21. 9:00 - 17:00

Kiáltó bölcsesség

Szinte minden településen találunk a múlt eseményeire vagy a nemzetnek, a közösségnek kedves személyekre emlékeztető köztéri feliratot, emléktáblát, mellszobrot, esetleg egész alakos kompozíciót. Keresztyén felekezeteknél megszokott a fa-, fém- vagy kőkereszt, akár alakos ábrázolással is, protestáns intézmények környezetében pedig reformátorok, keresztyén hithősök szobra, emléktáblája.
A minap az egyik mezővárosunk szépen gondozott protestáns temploma mellett, forgalmas út közelében, meglepő látvány fogadott: egy robosztus kőszikla, rajta márványtábla, azon két részre osztva, aranyló betűkkel a Tízparancsolat igéinek tömörített szavai!
Ez a közösség, úgy látszik, megértette a mindenkori hívő emberek megkerülhetetlen küldetését: Isten elévülhetetlen parancsolatainak komolyan vételét és megismertetését.


„Vajon nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e szavát az értelem? Kiáll a magaslatok csúcsára, az ösvényekhez, a keresztutakhoz. A városba vezető kapuk mellett, az ajtók bejáratánál zeng. Nektek kiáltok, férfiak, szavam az emberek fiaihoz szól. Okosodjatok, ti együgyűek, és ti, balgák, legyetek értelmesek!” (Biblia – Példabeszédek könyve 8,1-5)

1perc tizparancsolat

 

Van-e örök élet?

Az emberek a legkülönfélébb módokon gondolkodnak a halál utáni létről. Vannak, akik a folytatást elutasítják, és állítják, a meghalás után egy nagy nihil vár mindenkit, egészen egyszerűen megszűnünk létezni. Mások úgy vélik, valami lesz utána is, mert az nem lehet, hogy „csak ennyi” az élet. Akkor nem sok értelme lenne ennek a tengernyi küszködésnek, az örömnek, a bánatnak. Néhányan, főként bizonyos vallások képviselői pedig részletesen körülírják, hogy szerintük mi vár ránk a halál után: átalakulunk, reinkarnálódunk, vagy talán csak a testünk hal meg, de a lelkünk itt bolyong, de akad, aki szerint egy egészen más dimenzióban folytatjuk majd. Találékony az Isten nélkül gondolkodó ember.
A vélemények, elképzelések, állítások nagy kavalkádjában egyedül az lehet célravezető, ha ott tájékozódunk, ahol a biztos, igaz, megbízható választ meglelhetjük, ez a hely pedig a Biblia. A Bibliában önmagát kijelentő igaz Isten ugyanis nem csak bemutatkozik, hanem az emberről, azaz rólunk, teremtményeiről is részletesen tanít. Megtudhatjuk, hogy az Édenkertben, a bűneset előtt semmi sem választott el bennünket tőle. Nem ismertük a rosszat, Ádám és Éva tökéletes emberek voltak, harmonikus kapcsolatban Istennel. De a bűnesettel minden megváltozott, az ember megromlott, betört a gonoszság a világba, minden, ami rossz, betegség, erőszak, bűn és a halál – ránk szakadt. Ezért mi is felelősek vagyunk, mivel Ádám és Éva a mindenkori embert képviselte. Az ő bukásuk a mi bukásunk is, azaz ránk is kihat. Úgy születünk erre a világra, hogy a természetünk romlott és bennünk van a hajlam a bűnre. Minket vizsgálva ez Isten diagnózisa: „Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak. Nincsen, aki jót cselekedjen, nincsen még egy sem” (Zsolt 53,4).
Így a legfőbb tragédia nem is az az általános pusztulás, amit a teremtettségben megfigyelhetünk, hanem az, hogy elvesztettük Krisztust, ővele pedig az életet, az örök életet. Minden nyomort az ő hiánya okoz. Isten
a Fiához köt minden életet és boldogságot: „Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn 5,12). Ugyanakkor Isten annyira szeretett bennünket, hogy maga tett arról, hogy ez a nyomorult állapot, megszakadt kapcsolat helyreállhasson közte és miközöttünk. A saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el közénk, hogy bűneink, lázadásunk miatt, életét adva, tökéletes engesztelést szerezzen a keresztfán. A bennünket Istentől elválasztó szakadékot – amit bűneinkkel mi csak mélyítettünk –
ő hidalta át. Aki hit által közösségbe kerül ezzel a megváltó Krisztussal, Isten legfőbb ajándékával, az örök életet nyer. Az egyik legismertebb összefoglalása ennek a csodálatos örömhírnek így hangzik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ebből megérthetjük, hogy Isten szeretetének a következménye az evangélium – az örömhír. Ez az ajándék azonban nem vonatkozik automatikusan mindenkire, mert ott áll az a szócska is: „aki”. Ezt az ajándékot át kell venni, méghozzá személyesen. „Aki hisz”, tehát, aki hittel befogadja az igazságot: elveszett vagyok, de Isten annyira szeretett, hogy értem a Fiát adta – az nyer örök életet.
Az örök életre csak az juthat tehát, aki ezzel a Jézussal kerül hit által kapcsolatba, nála van ugyanis a megbocsátás joga. Ő ezért biztat így: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Ismerjük-e ezt a megváltó Krisztust, kértük-e már, hogy bűnbocsátó kegyelmével részesítsen minket az üdvösségben, vagyis az örök életben? Nincs ennél fontosabb kérdés!
Erősítsen meg ebben a döntésben az értünk nagypénteken meghalt, de húsvétkor feltámadt Isten Fia, akinek a szavában igazán bízhatunk:

„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy kárhozatra, hanem már átment a halálból az életre” (Jn 5,24).

1perc vizililiom

 

Kérjétek az Urat!

„Szellemvárossá változott Vuhan, az emberek készleteket halmoznak, mesélte az RTL Klub Híradójának egy kint élő magyar. Bár egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a kínaiaknak sikerült az új típusú koronavírus okozta tüdőgyulladás-járványt megfékezniük, az utóbbi napokban a járvány újult erőre kapott és egyre több országból jelentik a megjelenését.” (Index internetes újság)
Csak napok kérdése, hogy világ-járványként kiáltsák ki a koronavírus fertőzést, és mindenkit rettegésben tartson ez a gyilkos kór. Miközben sokan a beharangozott szép új világot várják, és csodálják a technikában, egészségügyben, építészetben és egyéb területeken elért eredményeket, aközben a világ eresztékei recsegnek-ropognak. Minden, ami eddig látszólag még összetartotta – az erkölcsi alap, a nemzeti és családi közösség –, széthullóban van.
A Teremtő Szent Istent, akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy hatalma szavával tartja fenn a mindenséget, őt, halottnak nyilvánították, és emberek által kitalált pótléknak kiáltották ki, vagyis kizárták a posztmodern világrendből. Ennek a következményeivel kell ezek után szembenéznie az emberiségnek: az egyén és a közösség magára maradt, mint egy árva kisgyerek, akinek senkije sincs, és nincs, akit segítségül hívjon. Most éppen egy járvány terjed el a kontinenseken, aminek egyelőre semmi ellenszere sincs, máskor földrengések, háborúk, éhségek és vízhiány vagy árvizek sújtotta embertömegek várnak sürgető megoldásra.
Akik ismerik az Uraknak Urát, Királyoknak Királyát, Jézust, azok emeljenek fel most tiszta kezeket, és kiáltsanak hozzá – amint Ábrahám is tette Sodomáért könyörögve!


„Állj elő Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!” (Zsolt 10,12)

1perc tomeg

 

Te kié vagy?

Kína egyik belső tartományában az idegenek ellen fellázadt tömeg megragadott egy védtelen keresztyén iratterjesztőt, és végighurcolva az utcákon, arra akarták kényszeríteni, hogy torkaszakadtából kiáltozza: Én, az idegenek ostoba rabszolgája vagyok!
Az iratterjesztő erre azt válaszolta, hogy csak akkor hajlandó kiáltani, ha megengedik neki, hogy megnevezhesse azt az idegent, akinek ő a rabszolgája. Azok szitkozódások és fenyegetések között azt mondták, hogy megengedik, csak minél hangosabban kiáltozzon, de most azonnal. Az iratterjesztő erre boldog örömmel harsogta az utcákon – míg teljesen be nem rekedt: Én, Jézus Krisztus hűséges rabszolgája vagyok!
(Valóságos történet egy egyházi lap alapján)


„Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? (,,,) Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek! Íme, az én Istenem jön hatalommal, és karja uralkodik!” (Ézsaiás könyve 40,6-9)

fullsizeoutput eb3

 

Van-e örök kárhozat?

A tapasztalat az, hogy amikor Istenről, az ő tulajdonságairól, tetteiről beszélnek, akkor legszívesebben szeretetéről, vigasztalásáról, elfogadó-támogató gondoskodásáról, megértő magatartásáról szeretünk hallani. Gyakran egyfajta elvárás is, hogy csak a „mosolygós Isten” jelenjen meg az emberi beszélgetésekben, a szószékeken és minden olyan rendezvényen, ahol a keresztyének megszólalhatnak.
Ítélet, büntetés, számonkérés? Isten haragja, igazságának kinyilvánítása, kárhoztatás? A mai ember számára nem szalonképes szavak ezek. De gondoljuk csak arra, hogy Isten kegyelme értelmezhetetlen, ha nincs elítéltetés. Miből szabadulunk meg, miben nem részesülünk, ha tagadjuk a bűn valóságát és annak romboló következményeit életünkben és halálunkban? Ha végül valamilyen módon mindenki üdvözül, ha kalandosan is, de előbb vagy utóbb mindenki a mennyben köt ki, akkor mi értelme van a pokolnak? Ha senki sem fog oda jutni, akkor az Úr csak komolytalan riogatásnak szánta az arról szóló híradást? Miért beszélt róla pl. Jézus annyit, bemutatva annak szörnyű voltát, és miért óvott attól, hogy oda jussunk? Miért hirdette, hogy „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36)? Miért mondta a gazdag és Lázár történetében, hogy a pokolba jutott gazdag „gyötrettetik”, azaz kimondhatatlanul szenved? Miért írja az apostol, hogy „Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják” (Rm 1,18), ill. „…elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet” (Zsid 9,27)? Számtalan igehelyet idézhetnénk a Szentírásból annak bemutatására, hogy valóságos, azaz a legreálisabb és legszörnyűbb veszélyt jelenti számunkra a kárhozat. Hogyan nevezhetnénk Istent szentnek, igazságosnak, ha annyira következetlen, hogy nincs következménye a bűnnek, az ellene való lázadásnak? Bizony, mivel Isten igaz és szerető, nem hallgatja el előlünk azt sem, hogy a bűn következménye a büntetés, az ítélet, amit a kárhozat követ. Annyira szeret, hogy ezt is a szívünkre helyezi!
A pokol tehát nem csupán az Isten nélküli állapot, vagy a földi szenvedések jelképes kifejezése a Bibliában, hanem egy valóságos hely, amit Isten tart fenn a kegyelmét el nem fogadóknak. Ezért is beszél róla Jézus mindig úgy, mint amit el kell kerülnünk, amire törekednünk kell, hogy oda ne jussunk, így ezek a kifejezések az ő szájából igen beszédesek: veszedelem (Mt 7,13); feltámadás ítéletre (Jn 5,29); pokol (Mt 11,23; Lk 16,23); gyehenna, olthatatlan tűz (Mk 9,43-44 kk.).
Jézus azonban nem csak arról tanít, hogy ránk nézve komoly fenyegetés a kárhozat, hanem arról is, miként szabadulhatunk meg attól. Legyen ez életünk legfőbb kérdése! Bűnös ember – amilyenek születésünktől fogva mindannyian vagyunk – nem lehet majd örökre Istennel a mennyben, mert ő szent, azaz minden bűntől mentes, ezért vele csak azok lehetnek közösségben, akik maguk is tiszták. Egyikőnk sem tudja ezt önmagáról elmondani, vagy ezt az állapotot elérni. Jézus Krisztus megváltó kegyelmére van szükségünk, hogy a golgotai keresztfán bemutatott áldozatával megigazításban részesülhessünk. Hogy belássuk: bűneinkért helyettünk viselte el az ítéletet. Ő adott számot a benne hívők bűneiért, ahogyan Ézsaiás prófétált róla (53,5), „ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulunk meg”. Ezzel a csodálatos örömhírrel hív bennünket az Úr, hogy életet, örök életet nyerhessünk
a Jézus Krisztus áldozatának elfogadásával.
Boldog, aki hitét a megváltó, önmagát bűneinkért keresztfára adó Krisztusba veti. A benne bízók vallhatják magukra nézve igaznak az ige szavait:


„Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Rm 8,1).

1perc volgy hegy

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
febr.
23
2020
Dr. Mikolicz Gyula . 2020. február 24
Szinte minden településen találunk a m&ua...
V
febr.
16
2020
Hotorán Gábor . 2020. február 17
Az emberek a legkülönfélébb mó...
V
febr.
09
2020
Benedek Csilla . 2020. február 10
„Szellemvárossá változott Vuhan, ...

Filmismertető

Egy háború
2016. március 08. kedd
A háború című dán mozi hatalmas feszültséggel...
Élve eltemetve (Buried)
2011. máj. 16. hétfő
  16 éven aluliaknak nem ajánlott!   Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Blue Valentine
2011. augusztus 19. péntek
színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 112 perc   Hazai bemutató: augusztus...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...
Mavericks - Ahol a hullámok születnek
2013. június 21. péntek
Szombat délután egymásra nézünk a fiammal, és hirtelen ugyanaz az ötletünk támadt. Tartsunk...
Őrült, dilis szerelem (Crazy Stupid Love)
2011. szeptember 13. kedd
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték Íme, egy szellemesen okos mozi – még az...
Pénzcsináló (Moneyball)
2011. december 13. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011 Vajon beülnek-e a hazai mozilátogatók egy...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...

Könyvismertető

Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Kövess minket facebookon!