A malmok üzenete (2.)
- Írta: Bálintné Gyöngyi
Édesapám malomszerelő volt. Gyerekkorom jó részét Ferencváros malomnegyedében éltem. Volt ott a malomnak jóleső zúgása éjjel és nappal, és voltak zsákokkal megrakott kocsik jövet és menet. Ez jóleső életzaj volt számomra.
Amikor a gabonából liszt lesz, abból kenyér, ez zajjal jár, de áldott zajjal. Akár a régi malomkövekre gondolunk, akár a mai hengerszékes technikára, legbelül sejtjük, rokonai vagyunk a gabonaszemeknek. Sokszor érezzük magunkat két malomkő között. Éppen ezért nagyon nem mindegy, ki állítja az őrlésünk sebességét, finomságát, vagyis a sorsunkat. Szeretnénk ezt mi szabályozni: ezt azonban őrlődésnek hívják. Magunk ötöljük ki a megoldásokat, és magunk látjuk be, hogy nem hozták meg a várt eredményt. Az őrlődés, majd önemésztés útja ez.
Jézus azért fontos személy az emberiség számára, mert – minek utána felőröltetett és eleget tett helyettünk Isten igazságának – lehetőséget kínál arra, hogy ne magunk őrlődjünk tovább, hanem a teremtő és minket mélyen szerető Isten kezelje életünk malomköveit. Az atyai kezet atyai szív vezeti, neki szintén fáj, ami nekünk fáj, de ez az élet arra rendeltetett, hogy felkészítsen az örökkévalóra. Ez pedig életzajjal jár.
„Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.” (Szentírás, Zsoltárok könyve 115,11)
A malmok üzenete (1.)
- Írta: Bálintné Gyöngyi
Vannak zajok, amelyek hozzátartoznak az élethez. Csendes városkában szeretnénk élni, ezért többnyire lázadunk ellenük. Zajforrásaink sorából azonban mára már hiányzik annak a négy malomnak a zúgása, amelyik a Rákos patak vizén üzemelt egykor. A malom zaja ma már nem hiányzik a fűnyírók, flexek és nehézgépek mellé, de gondoljunk arra, milyen áldást képviselt a malom zúgása: az élet lehetőségét. A Bibliában, a Jelenések könyvében (18,22) ezt olvassuk: „Nem hallatszik benned többé zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem lesz benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása sem hallatszik többé benned.” Íme a csendes város leírása, amelyik mégsem kívánatos. Ez a csend süket, fájdalmasabb csend, mint a Műszaki Egyetem süketszobája. Fájdalmas, mert ítéletet hordoz. Isten panasza ez egy olyan nagy város ellen, amelyik nem tudta megkülönböztetni az áldás és a romlás zajait. Éltette és művelte azt, ami rombol, ellenben elhallgattatta azt, ami épít és nemesít.
Jaj annak a városnak, jaj annak az emberi életnek, ahonnan Isten visszavonul. Ne vágyjunk olyan csendre, amelyik azért áll be, mert Isten lemondott rólunk, és nem akar már minket formálni, nem bíbelődik sokévtizedes konokságunkon.
„Lelkem éjén rossz malom zakatol, az unalom” – vallja Kosztolányi Dezső. Ő a halálos ágyán élhette át Babits Mihály segítségével az Istennel találkozás csodáját.
Mi ezt korábban megtehetjük: most kapunk erre lehetőséget. Új élet kezdődhet, újfajta malomzúgás indulhat, a nehéz, küzdelmes, de fajsúlyos, értelmes élet áldott zaja.
„Minden gondotokat őrá (Istenre) vessétek, mert neki gondja van rátok!” (Szentírás, Péter 1. levele 5,7)
A papa ül a kormánynál!
- Írta: Joachim Langhammer írása alapján
A háború utáni időszak legismertebb evangélistái közé tartozott a witteni Johannes Busch lelkész. Ő az ismert ifjúsági evangélista, Wilhelm Busch öccse volt. Annak ellenére, hogy sokat munkálkodott Isten országáért, és állandóan szolgálati úton volt, otthon boldog családapának vallhatta magát.
Egyszer négy gyermekével utazott a hideg télben egy jeges és hóborította úton. A nagyobb gyerekek figyelték az útvonalat, és aggódva vettek részt teljes szívvel az apa veszélyes autóvezetésében. Csak a kis négyéves leányka ült nyugodtan a hátsó ülésen, és énekelt és trillázott, mintha semmiféle veszély sem állna fönn. A nagyobb testvérek intették, hogy legyen már nyugodtabb, hát nem látja, hogy milyen veszélyes az út? A kicsi csak nevetett, és ezt mondta: „Hiszen a papa ül a kormánynál, mi baj is történhetne!”
Amikor ezt Johannes Busch hallotta, nagyon elgondolkodott. Amit a kislánya ilyen nagy bizalommal mondott, azt mindannyiunknak el kellene mondanunk a mi mennyei Atyánkhoz fűződő lelki-szellemi kapcsolatunkról. Hiszen a Mindenható Isten a mi Atyánk, ő ül életünk kormányánál. Ő, az Egyetlen, a mindeneken Uralkodó, az Örökkévaló ül királyi székén, és szilárdan kézben tartja a világ kormányzását. Jézus Krisztus révén ő szerető Atyánkká lett. Ebben a Mennyei Atyában feltétel nélkül megbízhatunk.
„egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.” (Jelenések könyve 4,2)
Só a levesben
- Írta: Biblia Szövetség
Fortyogó, idegen anyagban
kever a fakanál.
Hol a hófehér csillogás?
Kristálytestvérek békés közössége?
Jaj, tűnök, olvadok!
De a fazék mélyéből üzenem,
hogy só vagyok,
hogy most is só vagyok,
hogy itt a levesben is só vagyok.
Szín, forma vész, az íz marad.
S vígasztal a kevergetés alatt,
hogy jó ez így, mert tudom, ki forgatja
a kanalat.
(Túrmezei Erzsébet)
Pál apostol:
„Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra napra.” (Biblia, Timóteushoz írt 2. levél 1,12)
Mégis
- Írta: Biblia Szövetség
…Mégis, tudom, hogy megsegít az Isten
S ha terve úgy szól, hazaérkezem.
Nincs hatalom az ő hatalma ellen
És jóságában nem kételkedem.
Amit Ő végzett, jó lesz az, tudom
S a próbát tudja, miért mérte rám.
Engem Őhozzá hű remény kötött,
És végzésére áment mond a szám.
Csiha Kálmán
„Aki az Urat féli, biztos oltalma van…” (Biblia, Példabeszédek könyve 14,26)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13