A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Nyilván sokakban felmerült már ilyen, vagy ehhez hasonló kérdés, ezért kellett egyértelművé tennie: „Ne gondoljátok..." Ha pedig így gondoljátok, akkor rosszul vélekedtek. Ezzel Urunk tisztázta ahhoz a törvényhez való viszonyát, amire korának teológiája legfőbb tekintélyként hivatkozott. Kijelentése egyértelmű: nem azért jött, hogy eltörölje, hatályon kívül helyezze, semmissé tegye a törvényt, hanem hogy betöltse, érvényre juttassa azt.

Mi most először azt vizsgáljuk meg közelebbről, mit is érthetett Jézus a törvény és a próféták betöltésén. Mit töltött be Krisztus?

Krisztus szavai a törvényre és a prófétákra vonatkoznak. Tudnunk kell, hogy az Ószövetség könyveit már abban az időben is három nagy csoportba sorolták. Az első csoport volt a TÓRA (a törvény vagy Mózes öt könyve), a második a PRÓFÉTÁK írásai, a harmadik pedig a SZENT IRATOK-nak nevezett gyűjtemény. Ugyanakkor előfordult, hogy a teljes Ószövetségre csak az első vagy az első két csoport megnevezésével utaltak. Hasonló ez ahhoz, amikor Kálvin fő művét, annak teljes címe helyett röviden csak Institutio-nak nevezzük. Korának gyakorlata szerint járt el Urunk a hegyi beszéd megfogalmazásakor , és aszerint értették szavait kortársai is, vagyis a teljes Ószövetségre vonatkozóan. Szavainak értelme tehát nem egy vagy néhány parancsolatra vonatkozik, hanem mindarra, ami Mózes könyveiben, a próféták írásaiban és a Szent iratokban megíratott.

Figyelemre méltó Urunk határozottsága, amivel az Ószövetség érvényre jutását erősíti. Lehetetlennek tekintette ugyanis azt, hogy az Ószövetség egésze vagy bármely része ne teljesedne be, ne jutna érvényre. Ez a mennyei törvény magasabb rendű, mint az eget-földet, az anyagi-fizikai világot fenntartó törvény. Jézus küldetése és szolgálata ezért sem jelentette az Ószövetség hatályon kívül helyezését.

Tanításának és szolgálatának gazdag ószövetségi összefüggés-rendszerét ebben az írásban nem elemezhetjük a teljesség igényével. Amire most lehetőségünk nyílik, az néhány fontos összefüggés kiemelésére korlátozódhat csak. De még ezt a rövid áttekintést is érdemes elvégeznünk. Az idézett igehely szerint azzal a céllal érkezett erre a földre,

  • hogy az Ószövetség lerombolt tekintélyét helyreállítsa,
  • mert elvállalta, hogy az ott megfogalmazott feladatot teljesítse, és az ígéretet betöltse,
  • hogy a törvényt királyi uralkodásával érvényre juttassa.

Az alábbiakban ezeket a célokat vizsgálva mutatunk rá Jézus törvényt betöltő szolgálatának jelentőségére.

1. Azért jött Krisztus, hogy az ószövetségi írások tekintélyét helyreállítsa

Amikor Krisztus a hegyi beszédben a törvény betöltéséről beszélt, akkor annak tanításbeli érvényesülését hangsúlyozta.

Az általa vázolt egyik gyakorlat, amikor valaki „a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket...". Olyan tanítás ez, amelyikben Isten törvénye – a kifejezés teljes ószövetségi gazdagságát értve ezen – nem jut érvényre maradéktalanul. A tanítás tehát hiányos, az ószövetségi kijelentés valamely vonatkozását – akár a legkisebbet is – kihagyja, lényegtelennek, érvénytelennek tekinti. A legkisebb parancsolat elhagyása teszi jelentéktelenné, a legértéktelenebbé az ilyen tanítást és a tanító személy szolgálatát.

A másik lehetőség szerint a tanító, az igehirdető az ószövetségi kijelentés egészét, a lényegtelennek tűnő parancsolatait is „megtartja, és úgy tanítja..." Ebben az esetben a legcsekélyebbnek tartott ószövetségi igazságok is érvényre jutnak. Urunk hitvallásunkat és tanításunkat értékelő fő szempontját látjuk itt: érvényre jut-e abban a törvény és a próféták ószövetségi tanításának teljessége? Amikor ez a teljesség megvalósul, a tanítást és a tanítót Krisztus nagyra értékeli, ezzel szemben a hiányosat (és annak hirdetőjét) a legkisebbnek nevezi.

A fő kérdés Krisztus szerint tehát az, hogy az ószövetségi törvény teljes egészében, hiánytalanul, az utolsó szóig érvényre jut-e a tanításban, vagy sem. Az ő prófétai küldetése nem az, hogy bármit is elhagyjon a törvény és a próféták tanításaiból, hanem hogy annak egészét érvényre juttassa, és Isten teljes akaratát hirdesse. Ettől lett az ő személye a mennyei prófétai–igehirdetői ideál.

Néhány példával is bemutatnánk azt, ahogyan Urunk az Ószövetség beteljesüléséért küzdött.

Elsőként a helyi beszéd részletét idézzük, ahol Jézus a törvény teljes szigorát érvényesíti: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére" (Mt 5,21- 22).

A törvény érvénytelenítése így hangozhatna: „Én pedig azt mondom nektek, hogy most már büntetlenül lehet embert ölni, egymás hitelét, jó hírnevét rontani." E modern felfogás helyett azonban Urunk a törvény szavainak megerősített módon szerzett érvényt. Nem a felszínt, a látható cselekedetet teszi mérlegre a törvény, hanem a szív indulatát, állapotát. Jézus nem könnyítette meg, nem oldotta fel, nem tette elhordozhatóvá a törvényt, hanem kétségbeejtő mértékben terhelte rá hallgatóira, követőire annak szívig elható követelését.

Krisztus a hagyományokkal szemben is kiállt az ószövetségi írások elsőrendűsége mellett. A lelki-erkölcsi szabadosság mai normái mellett el sem tudjuk képzelni azt a szigorú szabályrendszert, amit az egykori írástudó tórajogászok az Ószövetség alapján kidolgoztak. Az emberi hagyományrendszert Isten törvénye mellé-fölé emelték, és annak külső megtartását szigorúan megkövetelték. A nyugalomnap emberi rendeléseit Urunk többször is átlépte, azért hogy Isten ezzel kapcsolatos akarata érvényre jusson. Az emberi hagyomány szerint a gyógyítás munka. Amikor Jézus isteni hatalommal, isteni munkával gyógyítási csodát tett, azt vallásos kortársai a nyugalomnap megtörésének, Isten elleni bűnnek tekintették. Jézus többszöri összeütközésbe került ezzel az emberi hagyománnyal azért, hogy Isten igazi akarata jusson érvényre: nem az ember van a nyugalomnapért, hanem a nyugalomnap az emberért, és az Embernek Fia ura a nyugalomnapnak is!

A hegyi beszédben említett gonosztevők fő bűne az anómia. A 'nomosz' jelentése: törvény. Az 'a', fosztóképző, az 'anomia' tehát: nincs törvény, törvénytelenség van. Az anomia cselekvői azok, akiket az Úr elutasít, bár az ő nevében prófétáltak, Jézusra hivatkozva tettek jeleket, és Jézust emlegetve űztek ördögöket. Életük, tanításuk viszont azt hirdette, hogy nincs törvény, nem érvényes az Ószövetség. Krisztus elhatárolódott az ilyen anomiától, és nem vállalt közösséget az ilyen tanítókkal, mert prófétai szolgálatának lényege az Ószövetség – a törvény és a próféták – betöltése.

Folytathatnánk a példák sorát, de végül egyetlen felismerés fog egyre jobban megerősödni bennünk. Jézus tanításában nem újat hozott, hanem a törvény és a próféták eredeti, Isten szerinti értelmét juttatta érvényre, így teljesítve be azt. Tanításában nem eltörölte, átlépte, érvénytelenítette a törvényt, hanem betöltötte, igazi, mennyei értelmében hirdette meg azt.

2. Krisztus a törvény követelését beteljesítő közbenjáró

Nem csak Krisztus prófétai szolgálatát jellemezte az Ószövetség beteljesítése. Ugyanilyen hangsúlyos az, ahogyan engedelmes életével és áldozatával betöltötte a törvényt és az Ószövetségben adott messiási ígéreteket.

Soha nem sértette meg Isten törvényét, senki nem tudott rá bűnt bizonyítani. Nem saját bűne miatt sújtotta az ítélet, hanem mint a szövetség közbenjárója és mennyei főpap, népe bűneit viselte. Jézus Krisztus éppen a helyettes elégtételért lett emberré, keresztáldozata az evangélium lényege lett. Meghalt helyettünk, a mi bűneinkért, mégpedig „az írások szerint", ahogyan Isten az Ószövetség könyveiben erről kijelentést adott és ígéretet tett. Azért jött, hogy „szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért."

A törvény követelésének teljesítése az igazi örömhír. Jézus Krisztus halálával magára vállalta Isten törvényének megromlott természetünk és bűneink miatt reánk váró halálos ítéletét és átkát. Isten törvényének ítéletes követelése beteljesült, a bűnért a halálos ítélet végrehajtatott, ezzel Krisztus mindazokról elfordította a törvény átkát, akik őbenne bíznak.

Ez Isten megmentő örömhírének lényege, amiben a testet öltött Krisztus titka áll előttünk. Keresztelő János az utolsó ószövetségi rend szerint megszólaló próféta volt, aki így mutatta be Jézust: „Íme, az Isten báránya, aki hordozza a világ bűnét!" Ezzel Jézust az ószövetségi istentisztelet áldozati beszédmódját használva állítja elénk. Jézus áldozati bárány, akit Isten rendelt, mégpedig mások bűnének elhordozására. Íme, megjelent, itt áll. Akiről az ószövetségi próféták jövendöltek, most itt van a kortársai között. Az Ószövetség üdvígéretei, messiási próféciái benne teljesedtek be, mint a mások bűnét hordozó Isten bárányában. Amikor tanítványai felismerték Jézust, és megvallották, hogy ő a Krisztus, az élő Isten fia, „ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia". Azonnal egyértelművé tette jövetelének célját, áldozatának szükségességét.

Feltámadása után az összezavarodott emmausi tanítványok hitetlenségét az ószövetségi kijelentés figyelmen kívül hagyása miatt feddte meg: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szól." Bolondsággá lesz az a keresztyénség, és balgák azok, akik nem veszik komolyan Jézus Krisztus szenvedésének, áldozatának ószövetségi hátterét. Amit Isten az Ószövetségben üdvösségünkről kijelentett, annak mindenképpen be kellett teljesednie. Krisztus csak azt teljesítette, amit megjövendöltek a próféták. Viszont váltságművével mindazt megszerezte, amit Isten üdvösségünk felől az Ószövetségben előre megígért.

Mivel Krisztus az ószövetségi törvény minden követelését és prófétai jövendölését teljesítette, ezért „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,..." Urunk helyettes áldozatával lecsillapította Isten ítéletes haragját, kiengesztelte őt. Átvette és elhordozta kárhozatunkat, és megosztotta velünk saját mennyei dicsőségét. A tiszta és szent Isten a mi bűnünk szennyét magára vette, és megajándékozott mennyei tiszta ruhájával.

„Azért jöve, hogy éljünk,
Isten kedvébe essünk,
Érdeméből kegyelmet nyerjünk!"

(Ref. énekes könyv 318,5)

3. Krisztus a törvény követelését érvényre juttató király

Urunk nem csak prófétai és főpapi szolgálatával, de királyi uralkodásával is érvényre juttatja, betölti a törvényt. Szavai az Ószövetség beteljesülését összekötik az ég és a föld elmúlásával, azaz a törvény érvényes marad, az ígéretek pedig beteljesülnek az utolsó pontocskáig, s amíg ez meg nem valósul, addig nem érkezik el a végítélet. Krisztus mennyei uralkodását és a végső ítéletet is Isten ószövetségi kijelentése fogja meghatározni.

A hegyi beszéd záró gondolataiban Jézus a mennyei megérkezésünkről beszélt. Ki megy be a mennyek országába? Aki azt mondogatja: Uram, Uram, vagy, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát, hallgatja Jézus beszédét, és cselekszi azokat?

Az utolsó ítélet ezért nem hordoz semmilyen meglepetést. Mindannak tökéletes megtartását számon fogja kérni Krisztus, ami az Ószövetségben megíratott, amit ő is hirdetett. A törvénytelenség cselekvőit el fogja utasítani, de akik a törvény ítélete miatt hozzá, a törvény betöltőjéhez menekülnek, benne bíznak, azokat meg fogja tartani. Így az ő törvény-betöltése lesz a te törvény-betöltéseddé is, ha ezt hívő szívvel elfogadod!

Cs. Nagy János / Budakalász

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. december)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

HÍRmorzsák 2.
2011. augusztus 16. kedd
"Gyerekként nem rendelkezel hatalommal. Termetre kicsi vagy és gyenge, a felnőttek pedig mindig...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
Szerelempróba (Fireproof)
2011. április 01. péntek
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és...
Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
Az Argo-akció
2012. november 22. csütörtök
Közel-kelet. Amerikai követség. Dühöngő muzulmán diákok egy csoportja a kapuk előtt amerikai...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Kövess minket facebookon!