www.bibliaszov.hu

"Első kérdésünk, hogy mi a különbség a prófécia és a jóslás között? A jóslás, az egyik diákom szerint kitaláció; valaki, valamit a fejébe vesz, elhiszi, és azt gondolja, hogy az úgy is van. A hiszékeny emberek pedig bedőlnek a kitalációnak, és várják, hogy mikor teljesedik be. A jóslás azonban ennél több."

(A Fontos kérdések című sorozat 2000. januári előadásának rövidített, szerkesztett kiadása)

„Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1,20)

Első kérdésünk, hogy mi a különbség a prófécia és a jóslás között? A jóslás, az egyik diákom szerint kitaláció; valaki, valamit a fejébe vesz, elhiszi, és azt gondolja, hogy az úgy is van. A hiszékeny emberek pedig bedőlnek a kitalációnak, és várják, hogy mikor teljesedik be. A jóslás azonban ennél több. Amikor Jeremiás próféta azt mondta, hogy vannak próféták, akik a saját szívükből prófétálnak, akkor emberi relációról beszélt; arról, amikor valaki, valamit kitalált. A jóslás mögött azonban sokszor megjelenik a láthatatlan világ bukott része, a negatív transzcendens, és ha a negatív szellemvilág jelez, akkor az már több mint emberi kitalálás, és komoly veszélyt hordoz. Ekkor már nem csak hamis próféciáról, hanem ördögi félrevezetésről beszélhetünk. Ezzel szemben a valódi prófécia hátterében mindig a pozitív transzcendencia, Isten világa, a nem teremtett világ, illetve maga Isten áll. Amikor Isten inspirálta a prófétákat, azok ezzel kezdték: „Így szól az Úr”.

A próféciáknak több változata található az Ószövetségben. Az egyik például lelki gondozói jellegű, a másik a jövőre mutat.

A lelki gondozói próféciákhoz például említem Nátán próféta példabeszédét, amit Dávid királynak mondott el. A magabiztos király elaltatott lelkiismerettel ült a trónon. Vele szemben állt a próféta, akinek bár nincs hatalma, de vele van az Úr beszéde. Dávid nagy bűnt követett el, ezért Isten elküldte hozzá prófétáját, hogy figyelmeztesse őt. Igéjének hatalmával megfeddte a királyt, aki ezután bűnbánatra jutott (2Sám 11,1-12,14). Isten igéje ilyen lelki gondozói jelleggel bír ma is, ugyanígy feddi meg az embert. De nem olyan módon, hogy a próféta számára megjelennek a képek a bűntettről; az Ószövetségben sem így történt. A szívbelátás képessége ugyanis okkult jelenség. A varázsló rendelkezik ilyen képességgel, pl., amikor megjelenik számára egy kés képe, és ő az elkövető fejére olvassa vétkeit.

Ez a mód idegen a bibliai próféciáktól, Isten profetikus lelki gondozása nem ilyen. Ugyanis, pl., amikor valaki a lelki gondozói beszélgetésen feltárja előttem a problémáját, és Isten eszembe juttat egy bibliai igét, amit elmondok az illetőnek, és akkor ez üzenet, telitalálat lesz számára. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12)

A jövőbe mutató próféciákból számtalan található az Ószövetségben. Már a Genezis 3-ban (1Móz 3) olvashatjuk az első próféciát: eljön az asszony magva, és a kígyó fejére tapos. De mit kezdhetünk a jósok, például a kártyavető cigányasszonyok jövendölő szavaival? Vagy a híres emberektől származó, közismert jóslatokkal, akik szintén negatív transzcendenciával áthatottak. Például, Nostradamus jövendöléseivel, amik a jövőről sokszor lenyűgözően érdekes dolgokat fogalmaztak meg. Mégis, teljesen egyértelmű, hogy ő a bukott szellemvilággal volt kapcsolatban. A reformáció egyik legnagyobb ellenségeként annak a Medici Katalinnak volt a varázslója, aki 1572-ben, a Szent Bertalan éjszakáján elrendelte (óvatos becslések szerint) 30.000 református (hugenotta) legyilkolását, majd számtalant, az ezt követő országos vérengzésben. Így, ha a jóslások be is teljesednek, azok bennünket nem befolyásolnak, mert az nem a mi világunk, mert tudjuk, hogy ezeket a hazugság atyja ihlette. Jézustól tudjuk, hogy az Ördög, a hazugság atyja, ezért ami igaznak tűnik is a tőle származó forrásból, azt se fogadjuk el. Nincs szükségünk tőle (Sátán) érkező semmiféle információra. Ezért számunkra nem az a kérdés, hogy beteljesedik-e vagy sem a jövendölés, hanem, hogy kitől származik. Ha mögötte Isten ellenfele áll, akkor abból a forrásból nem merítünk, mert mi Isten világával állunk kapcsolatban. Magával Istennel – Jézus Krisztus által.

A keresztyének között is felbukkannak azok a próféták, akik a jövendőre nézve jelentenek ki jövendöléseket. Például, a hetednapos ádventisták addig értelmezték Dániel próféta és a Jelenések könyvében található számsorokat, amíg kiderítették, hogy 1843-ban visszajön az Úr Jézus. De nem jött vissza. Akkor bejelentették, hogy tévedtek a számítással, mert nem vették figyelembe Máté evangéliumából, hogy késik a vőlegény, ezért újabb időpontot tűztek ki. Követőik olyan komolyan vették a próféciát, hogy a kitűzött időpont előtt nem aratták le mezőiket, a boltokat bezárták – de az Úr Jézus nem jött vissza. Az egyik prédikátoruk ezt írta: hazamentem és sírtam, mint egy gyermek. Mert becsapták az embereket a számítgatások. A Jehova Tanúi is kiszámolták az Úr Jézus visszatérésének időpontjait. Amikor az 1914-re kitűzött időpont hamisnak bizonyult, akkor bejelentették, hogy láthatatlanul tért vissza. Sajnos, ilyen kiszámolást még pietista hívő emberek is elkövettek. Tanulságul szolgálnak számunkra ezek a példák, mert nem feladatunk meghatározni Jézus visszajövetelét. Maga Jézus mondta: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett" (Csel 1,7). Találkozunk hisztérikus prófétákkal is. Gyermekkoromból emlékszem Varga testvérre, aki izgatottan figyelmeztette édesapámat, hogy vegyenek cukrot, mert éhínség lesz.

Komoly hívő emberek közül többen is úgy gondolják, hogy becsületesen tanulmányozva a Bibliát, pontos menetrenddel leírható az Úr visszajövetele. De óvatosnak kell lennünk ezekkel a várakozásokkal szemben. Az Úr Jézus visszajöveteléről két jelentősebb tanítás említünk: a postmillenizmus és a premillenizmus (pre = elő, előtti; post = után, utáni; mille = ezer /itt évre vonatkozik/; izmus = a magyar –ság, -ség képző latin megfelelője – a Szerk.). A postmillenizmus tanítása szerint egy hatalmas ébredést – amiben a zsidók is hitre jutnak – követően jelenik meg Jézus Krisztus látható alakban a földön. A skót református teológusok között találunk postmillenistákat, akik nagyszerű érvekkel támasztják alá elképzelésüket. Reménykednek egy hatalmas üdvkorszakban, világméretű zsidómisszióban, még mielőtt Jézus visszatérne.

Magyarországon általánosságban egy másik menetrend ismert: a premillenizmus. Ez azt tanítja, hogy az ezer éves birodalom felállítása előtt jön vissza az Úr Jézus, méghozzá láthatatlanul. Miután magához ragadja az övéit, utána következik a nagy nyomorúság, az Antikrisztus tombolása, aminek a kiteljesedésekor jelenik meg az Úr Jézus. Akkor veszi kezdetét az 1000 éves birodalom, jeruzsálemi központtal, ahol a megtért zsidók lesznek az Úr népe. A diszpenzacionalista menetrend szerint pontos meghatározott állomásai vannak Jézus visszatérésének. Én egyre óvatosabb vagyok ezekkel a meghatározásokkal, mert a Biblia olyan titkokat rejt, amiket mi nem tudunk menetrend szerint követni. Ezek az Úrnál elrejtett tikok, és mi hatalmas tévedésekbe eshetünk, ha ezeket feszegetjük.

Persze, a jeleket vizsgálni kell. Az evangéliumok alapján megállapíthatjuk, hogy melyik jel teljesedett be és melyik nem. S közben mindegyikre úgy tekintünk, mintha már egy kicsit mind beteljesedett volna. Pl. azt olvassuk: „hallotok földrengésekről", vagy: „hamis próféták támadnak" (...), ezek olyan próféciák, amikről a mai ember éppúgy megállapíthatja, mint a több száz évvel korábban élők, hogy ezek már beteljesedtek.

Pap Géza, azt a felfogást képviseli, hogy a Jézus visszajövetelét megelőző jelek már bekövetkeztek az első századokban. Ezért a tanítványok nem tévedtek, amikor már saját életükben várták vissza az Úr Jézust. Mert az első századokban is voltak rendkívüli jelek, pl. a Vezúv kitörése, Jeruzsálem pusztulása. Az Antikrisztus tombolását is beteljesedni látták Néró őrjöngéseiben, hiszen a keresztyéneket szurkos zsákba köttette, amit meggyújtott, és azzal világíttatta meg parkját. De később is voltak éhínségek, földrengések, mindig történtek antikrisztusi jelenségek. Létrejött a pápaság, ami önmagában véve antikrisztusi, mert a pápák, Krisztus földi helytartóiként azonosítják magukat. (Az 'anti' szó nemcsak azt jelenti, hogy ellen, hanem ezt is: helyett.) Papp Géza látásában az a lenyűgöző, hogy rávilágít: az Úr Jézus bármikor visszajöhetett volna, mert a jelek bekövetkeztek, és a keze már a kilincsen van. Nincsen helye olyan elképzelésnek vagy igelátásnak, ami megakadályozhatná Krisztus visszajövetelét. Akár ebben a pillanatban is itt lehet. És ez arra figyelmeztet bennünket, hogy ne akarjunk menetrendet készíteni az Úr eljöveteléhez, mert ennek időpontját ő ismeri, a titkok nála vannak elrejtve.

Persze, hivatkozhatnak arra hallgatóim, hogy a Biblia tanítja Krisztus visszajövetelének megelőző jeleit. A Mt 24-en kívül még a 2Thessz 2,3-ban is olvasható erről prófécia: „Senki, semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia." A hittől való elszakadás már bekövetkezett: a keresztyén Európának vége. Ez a nagy szakadás a francia forradalommal kezdődött, amikor az emberek fellázadtak Krisztus ellen. Azóta a szakadás egyre erőteljesebb, és az emberi életnek már nincs is olyan területe, ahol Krisztust komolyan venné a világ. A keresztyének létszáma jelentéktelen az Isten nélkül élőkhöz viszonyítva. Tehát a próféciának ez a része már bekövetkezett, de a törvénytiprónak, a bűn emberének még meg kell jelennie. De lehet, hogy ennek megtörténte már csak napok kérdése, és utána Krisztus is megérkezik. A prófécia olyan értelmezését is ismerjük, hogy az Antikrisztus szellemiség és nem személy. János apostol például azt írta, hogy az Antikrisztus már itt van. Igen, az Antikrisztusnak mindig volt képviselője a világban, és ma is jelen van. Nekünk pedig mindig készen kell lennünk, bármikor nyithatja az ajtót.

Néhány szót kell szólnom a Jelenések könyvének helyes értelmezéséről. Az említett premillenista szemlélet szerint a Jelenések könyvének sorrendje alapján az egyik esemény követi a másikat. Ezt nem szabad úgy elképzelni, hogy a 7. fejezet után a 8. fog bekövetkezni, tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy az egyik jel megvalósulása a másikból következik. A kulcsot máshol találjuk. A Jelenések könyve ugyanazt az eseményt írja le hétszer, egymás után. Ez a párhuzamos leírás, vagy progresszív paralellizmus. Ugyanazt az eseményt írja le hétszer, de mindig egy kicsivel többet mutat a háttérről, a dolog eredetéről, esetleg kimeneteléről. A Jelenések könyve ezért hét részre osztható: 1-3.; 4-7.; 8-11.; 12-14.; 15-16.; 17-19.; 20-22. fejezetek. Ezek mindig ugyanazt tartalmazzák, vagyis bemutatják Krisztus harcát és győzelmét a Sátán felett. Majd az Egyház és a Sátán harcát írják le, többször is, mindig egy kicsit többet mutatva, más-más megvilágításban, Krisztus első eljövetelétől a másodikig. Pl. a 12,5-ben a Messiás eljöveteléről olvasunk, de a 20,2-ben is, ahol szintén az első eljöveteléről és győzelméről van szó. Az első trombitaszó (8,7) egybe esik az első pohár (16,2) ítéletével. A második a második pohár ítéletével. Mindegyik bemutatja jövetelének célját és Krisztus győzelmét. Így többször is olvashatunk Krisztus győzelméről, eljöveteléről, ítéletéről. Isten segítsen bennünket helyesen értelmezni a Jelenések könyvét, és legyünk óvatosak azokkal a magyarázatokkal, amelyek nem egyértelműek és világosak!

Beszélnünk kell még az Ószövetség próféciáiról is. Ezekkel kapcsolatos a 2Kor 1,20: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk." Vagyis az Ószövetség összes eseménye, leírása, törvénye és rendelkezése egyedül azért fontos nekünk, mert Jézusra mutatott. Ezek mind beteljesedtek Jézus Krisztusban és gyülekezetében, vagy majd az Új Égen és Új Földön teljesülnek be. Pl. Dávid királyról azért fontos, hogy tudjunk, mert személyében Isten terve valósult meg azzal, hogy Jézus Krisztus az ő családjából származott. Hogy évszázadokkal később a vak Bartimeus ezt kiálthassa: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Így teljesedik be Isten minden ígérete Jézus Krisztusban. Isten, Dávidot, Krisztus küldetésének előkészítésére használta.

Következő példa a szombatnap ünneplése. A zsidó ember ugyanis, miközben pihent a nyugalom napján, így fohászkodott: Ó, bárcsak eljönne az, aki nekem az igazi Sabbatot elhozza! A Sabbatnak ez az értelme: előre mutat Jézusra. A nyugalom napja a nagy nyugalomra mutatott, amit Jézus saját vérével és áldozatával szerzett meg a Golgotán. Mi, hívő emberek már „bementünk" ebbe a nyugodalomba, mert ez jelenti a teljes üdvösséget. A szövetség sátora is ilyen jel. Modersohn Ernő részletesen magyarázza, hogy mi a jelentősége az arannyal bevont deszkáknak, a kárpitoknak, a szövetség ládájának stb. Ezeket a legapróbb részletekig mind azért rendelte Isten, hogy előre jelezze a tökéletes váltságot és üdvösséget, amit Jézus Krisztusban készített az emberiségnek.

Az erdélyi CE Szövetség vezetője, Visky Ferenc, egyik előadásában rámutatott, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, amikor Isten azt mondta Mózesnek: „Mindent ama minta szerint készíts el, amit mutatok neked!" És Mózesnek nem gipsz-makettet mutatott akkor, és nem is egy vaskos dogmatika könyvet, hanem megmutatta neki Jézust. Az eredeti szövegben így benne van Jézus is, mert Isten, Mózesnek, Jézus váltságát, tökéletességét mutatta meg. A látottak alapján parancsolta meg Mózes, miként készítsék el a szövetség sátorát. És az így szép és ragyogó lett, de azért lehetett olyan, mert Jézusra mutatott.

A szövetség ládája arany lapokkal volt borítva, de a fedele színarany volt. Évente egyszer ide, az engesztelés helyére öntötte a főpap a bárány vérét, hogy a nép bűneire bocsánatot szerezzen. Isten, akkor a bárány vérére tekintett, és egy évig bűnbocsánatot adott. Az áldozat bemutatását meg kellett ismételni újra és újra, mert „lehetetlen, hogy a bakok és bikák vére eltörölje a bűnt". Ez az esemény is előre mutat, Jézus tökéletes áldozatára, amit már nem kell megismételni, mert „ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért" (1Jn 2,2). Itt azt a szót találjuk, ami a szövetség ládájának (színarany) fedelét is jelenti, vagyis a főpap évente megismételt áldozatbemutatása is mindig Jézus engesztelő áldozatáról szólt, ami örökké tökéletessé teszi a megszentelteket.

Izraelt nem azért választotta ki népének Isten, mert ők többek vagy jobbak lettek volna, hanem azért, hogy Izraelből származzon a szabadító. Izrael kiválasztásával Krisztus eljövetelét készítette elő Isten, ezzel az a nép lett az üdvösség hordozója és útkészítője. Ezért kell az ószövetségi próféciákat úgy olvasnunk, mint amik Jézusra és a gyülekezetre vonatkoznak. A gyülekezetben helye van a zsidónak éppúgy, mint a pogány származásúnak. Ezt az ígéretet Isten már akkor közölte Ábrahámmal, amikor még zsidó nép nem is volt: „Sok nép atyjává teszlek téged, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe". Ebben a próféciában rólunk, magyarokról is szó van. Isten, a próféciák által előkészítette a teljes üdvösséget, amiből mi is élünk, amiben ma is járunk. És azokat olvasva imádhatjuk az Urat, aki minden embernek – bármilyen nemzetiségű is – előkészítette a lehetőséget, hogy Atyja legyen Mennyen és Földön.

Alföldy-Boruss Dezső / Budapest

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXII. évfolyam, 2010. december)