Reflektorfényben a túlevés
- Írta: Weberné Zsikai Mária
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik ...' (Péld 23,21).
A Bibliában a bűnnek sokféle meghatározása van: 'Az alattomos bolondság vétek ...' (Péld 24,9), 'Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn' ( Róm 14,23), 'Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak' (Jak 4,17), 'Minden gonoszság bűn' (1Jn 5,17), 'Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés' (1Jn 3,4). Ezek az igék úgy tekintenek a bűnre, mint akarati cselekvésre. A bűn az, amikor azt választom, hogy Isten Igéjével szemben cselekszem." - így kezdődik a szerzőnő, Shannon McCoy alig több mint hatvan oldalas könyve, amelynek címe: Segítség! Az étel rabja vagyok (Help! I am a Slave to Food) (DayOne Publication)
Majd így folytatja: „Lehet, hogy nem hiszed. hogy a falánkság, a túlevés bűn. Sokunknak az agyát átmosták a 
magazinok képei és cikkei, a televíziós műsorok, amik azzal traktálnak bennünket, hogy a baj oka: maga az étel. Nem a megfelelő élteleket eszed, és nem a megfelelő időben. Néha még a keresztyének is azt gondolják, hogy a falánkság nem más, mint étrendi probléma, és nem bűn. Másrészt viszont lehet, hogy tudod, a falánkság bűn, de nem tűnik a dolog igazán komolynak, mert amolyan 'kisbűnként' kezeljük, ami elfogadható a gyülekezetben. A túlevésről nem szólnak prédikációk, vagy nem írnak könyveket ...
A világ és mi, keresztyének is főként azzal foglalkozunk, hogy kezelést kapjunk a túlevésre, ahelyett, hogy szembenéznénk a bűnbánat és az engedelmesség személyes felelősségével."
A felsorolt igehelyek tanúsága szerint a túlevés a bolondság és nem a hit eredménye. A bolond ember elmulasztja a helyes dolgot. Figyelmen kívül hagyja a törvényt, és nem gyönyörködik az igazságban.
A következőkben egy olyan ember vallomását olvashatjuk, aki sokáig küzdött a túlevéssel:
„Képtelen voltam ellenőrzésem alatt tartani az evési szokásaimat. Abban az időben csak azért ettem, hogy kielégítsem a vágyaimat. Ennek az lett az eredménye, hogy az egészségem nagyon megszenvedte azt az időszakot. Az életemmel és a testemmel, amit pedig Istentől kaptam, nem dicsőítettem Istent. És akkor végre szembesültem vele, hogy az, ahogyan az ételhez viszonyulok: bűn. Tudtam, hogy amit az evéssel művelek, az nem jó, de ez volt az első alkalom, amikor megértettem, hogy amit művelek az bűn."
Shannon a könyvében és a könyv megjelenése kapcsán vele készült interjúban többször is nyilvánvalóvá teszi és elismeri olvasói előtt, hogy az ő életét is uralta egykor a túlevés, majd beszámol arról, hogyan változtatták meg a Szentírásban olvasott Igék. A változás azzal kezdődött, hogy elismerte, mennyire komoly a problémája.
A túlevés az egész életet meghatározó bűn, és kihat teljes életviteledre. Befolyásolja értelmedet, testedet, lelkedet, szívedet, érzelmeidet, kapcsolataidat, még pénzügyeidet is. A túlevés megismétlődik, úgyhogy szokássá válik, szinte már második természetté. Uralja, a lényed mélyéből irányítja életedet.
Vizsgáljuk meg néhány jellemzőjét!
Már többször próbáltad megállítani ...
Már minden, a földön ismert diétát kipróbáltál, de a rendszeres túlevésed nem változott. A probléma gyökere az, hogy nem veszed komolyan ezt a bűnt.
Másokat, vagy a körülményeidet hibáztatod saját kudarcodért.
Lehet, hogy a körülötted zakatoló világ azt tanítja, a felelősség elsősorban édesanyádat terheli, aki arra kényszerített gyerekkorodban, hogy minden étkezéskor, mindent meg kell enni a tányérodról, amit kiszedtél magadnak. Lehet, hogy a genetikai adottságaidat hibáztatod, vagy a rossz fogyókúrás étrendedet, mondván, hogy ez a diéta neked nem működik, mert túl szigorú. Lehet, hogy bűnöd miatt Istent hibáztatod, mert nem változtatja meg körülményeidet, sóvárgásodat és így tovább. Ezért teljesen elsikkad, amire Pál apostol figyelmeztetett: „Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róm 14,12)
Tagadod, hogy a túlevés bűn. Elhiszed, amit a világ mond a túlevésről. Elhiszed, hogy a valódi probléma az, hogy rossz az önértékelésed, vagy beteg vagy. Visszautasítod azt a lehetőséget, hogy a cselekedeted bűn, ezért nem dicsőíti Istent. Bűn helyett gyengeségnek nevezed.
Meggyőzöd magad, hogy nem vagy a túlevés rabja, és akkor hagyod abba, amikor akarod. Be kell vallanod 
magadnak, hogy a túlevés rabságban tart. Jézus azt tanítja, hogy „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34). Azt hiszed, hogy ura vagy az evési szokásaidnak, mindannyiszor, amikor egy új fogyókúrába vagy edzésprogramba kezdesz. Annak a megtévesztésnek az áldozatává válsz, hogy majd ez a terv fog megmenteni téged. Egy életet domináló bűnből való szabaduláshoz a Szentlélek szabadítása szükséges, szabaddá válj.
Túlevésed öröme csak rövid ideig tart, azonban az okozott kár hosszútávú. Úgy érzed, nem tudsz úrrá lenni sóvárgásodon. Engedsz a kísértésnek, majd újra és újra eszel. Látod, hogy növekszik a súlyod és a ruháid egyre szűkebbek. Depressziós vagy, mert nagyon nem tetszik, amit a tükörben látsz. Vérnyomásod veszélyes magasságokba szökik, és fájnak a térdeid, amikor megpróbálsz felgyalogolni a lakásodig vezető lépcsőn. Ennek ellenére újra sok-sok ételt tömsz magadba, és nem jön a megkönnyebbülés, amit keresel.
Túleszed magad, amikor senki sem lát. Ha a túlevés uralja életedet, akkor a külső viselkedésedet megpróbálod eltitkolni, elrejteni – zugevő leszel. Bűnöd elrejtése csak még mélyebbre visz, és nagyobb rabságba taszít. Meg kell értened és hinned kell, hogy a bűnvallásban erő van. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (Jak 5,16)
Tudod, hogy a túlevés elhomályosítja Jézus Krisztust az életedben, és botránkozást okoz másoknak. Bűnt elkövetni, miközben tudod, hogy tönkre teszed Jézus Krisztus üzenetét, még mélyebbre süllyeszthet a rabságban. Tudnod kell, hogy a túlevés mindenkire hatással van a környezetedben: házastársadra, gyerekeidre, munkatársaidra, még a meg nem tért rokonaidra és barátaidra is. Nem tudsz másokat inteni és biztatni a Krisztussal való járásra, ha tudatosan bűnt követsz el a jelenlétükben. Látják a tehetetlen küzdelmedet a túlevéssel, és lehet, hogy nem hiszik el Krisztus szabadító erejét.
Tudod, hogy Isten Igéje bátorít a bűn elhagyására és a szabadságra. Büszkeség és a lázadás van a problémád mélyén. Lehet, hogy már hosszabb ideje vagy keresztyén, és tudod, Istennek nem kedves a falánkságod. De te nem veszel Isten parancsáról tudomást, hogy dicsőítsd őt, amikor eszel: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" (1Kor 10,31). Visszautasítod, hogy Isten hűségében bízz, és elfogadd az általa biztosított menekülési utat: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni" (1Kor 10,13).
Tudod, hogy cselekedeteid (gondolataid, szavaid) nem tesznek hasonlóvá Jézus Krisztushoz.
Lelkiismereted vádol a bűn miatt. Tudod a szíved mélyén, hogy viselkedésed nem kedves az Úrnak, hiszen az igazi vágyad az, hogy önmagadnak kedveskedjél.
A túlevés nem függőség
Sokan, akiknek a túlevés problémát jelent, ételfüggőnek nevezik magukat, azt gondolva, hogy az étel függésében élnek. A szenvedélybetegség nem bibliai fogalom. A világ a szenvedélybetegség fogalmát azokra használja, akiket valamilyen anyag tart az irányítása alatt.
„Odaszánni vagy alárendelni magunkat valaminek negatív hatása ellenére" - hangzik az addikció az egyik lexikonból vett meghatározása. Azonban veszélyes a túlevést addikciónak nevezni, mivel ez aláássa a személyes bűnbánatot. Ha a probléma nem a bűn, akkor különböző elméletekben fogsz megoldást keresni, nem pedig Jézus Krisztus személyében.
A túlevés: bálványimádás
Az addikció bibliai megfelelője a bálványimádás. A túlevés bűne bálványimádás. A bálványimádás a teremtett dolgok imádása és tisztelete a Teremtő helyett. Gyomrodat és étvágyadat imádod, miközben ételekben dúskálsz. Jobban vágysz az ételre, mint Teremtődre. A probléma nem feltétlenül az étel, amit elfogyasztasz, hanem hogy kit imád a szíved. Mielőtt megszabadulhatnál a falánkság bűnéből, el kell ismerned, hogy bálványimádó vagy. Ha leleplezed, megbánod bűnödet, add oda magad, szíved Jézus Krisztusnak. Megalapozott a belső reményed, hogy ha elfordulsz a hamis istenektől, és Jézusnak alárendeled az életedet, ő meg tudja bocsátani bűneidet, és meg tud szabadítani a túlevés bűnéből.
Isten kegyelme képessé tesz bennünket a változásra
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se 
adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." (Róm 6,12-14)
Ez az igeszakasz arra figyelmeztet bennünket, hogy térjünk meg a túlevés bűnéből, és reménységet ad arra, hogy Isten hatalma meg tud bennünket változtatni. Engedelmes hívő emberek mértékletessége bizonyítja, hogyan tesz képessé Isten kegyelemmel teljes ereje a túlevésből való szabadulásra, és erőt ad egy fegyelmezett, ámde szabad életre.
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13
Hozzászólások
Ha valaki tényleg túlsúlyos, vagy túl nagy a hasa, stb. az teljesen normális, hogy az optimális testsúlyhoz/testalkathoz szeretne közelíteni. Más kérdés, hogy ha az ember olyan életmódot élne, amire Isten alapvetően teremtette, tehát meglenne a napi kellő mozgás, akkor ehetne nyugodtan (mértékkel persze), nem lenne probléma az elhízás, mert úgyis lemozogná napközben.
Ma ezt lehet kompenzálni sportolással és/vagy fogyókúrával, csak ne csapjon át a másik végletbe, amikor már az optimális alá csökkenti valaki a testsúlyát. Ennek az oka többnyire talán az önmagával való elégedetlenség, azt hiszi magáról, hogy másik megvetik emiatt, nem fogadják el, nem menő, stb. tehát hiúság, ami már bűn.