A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Hol van Krisztus az emberben?

A kérdés felvetését részben a keresztyén emberek felszínes bibliaismerete, részben pedig két bibliai igének a félreértése indokolja. A Galata levélben (2,20) ez olvasható: „Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem", a másik pedig az Efézusi levélben (3,17): „Krisztus lakjon hit által a szívetekben". Ezekre hivatkozva némelyek arra a következtetésre jutottak, hogy Krisztus misztikus módon az emberben lakik: szívében, lelkében, vagy testében. Ezt az elképzelést tovább erősíti az a gyakran elhangzó felszólítás, hogy „Fogadd be Jézust a szívedbe!", ami különösen a nem keresztyén ember számára értelmezhetetlen cselekedet. Bizonyára érdekes lenne annak felmérése, hogy a hívő emberek miként vélekednek Krisztus bennük lakozásáról.

(A Fontos kérdések című sorozat 2009. márciusi előadásának rövidített, szerkesztett kiadása)

1. Ha a Bibliában tárgyalt egyik nagy probléma-kört, az ember bűnbeesését vizsgáljuk, akkor annak legsúlyosabb következményeként az ember Isten-hiányát állapíthatjuk meg. Ez az emberiség legsúlyosabb hiány betegsége. Az Isten-hiány azt is jelenti, hogy az ember, az Édenben, a legfőbb jót veszítette el, s ennek súlyos következményeit nem csak ő, hanem a teremtett világ is szenvedi. Az újszövetségi kijelentés alapján az Isten-hiányt Krisztus- hiánynak nevezhetjük, hiszen, amióta Isten megjelent testben, azóta Krisztusban lett láthatóvá Isten. Életünk minden tragédiája, drámája, könnyel teli testi és lelki szenvedése, így a testi halál mögött is, mint végső ok, a Krisztus- hiány húzódik meg.

Ebből az is következik, hogy a tragédia egyetlen megoldása maga Krisztus, illetve a vele való találkozás és élet-kapcsolat. Ugyanis Krisztusé minden élet-kincs: a boldog élet és halál, a bűnbocsánat, a megigazulás, a gyógyulás, az örök élet – mindazok, amire az embernek szüksége van. Mivel mindezek az üdv-javak Krisztushoz köttettek, és tőle el nem választhatók, ezért van az embernek Krisztusra szűksége. Nagy baj származik abból – amit számtalan keresztyén ember vagy igehirdető is elkövet –, ha Isten ajándékait dologiasítják, azaz függetlenítik Krisztus személyétől. Mert a Szentlélek egyértelműen tanítja, hogy Isten legnagyobb ajándéka maga, Krisztus: „Hála legyen az Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért" (2Kor 9,15). Ha tehát valaki Krisztusé, és Krisztus az övé lett, ez életre szóló, mégpedig örökéletre szóló ajándékká lesz számára. Ezzel visszajutottunk az előbb már érintett problémához, hogy miként lehet valakié Krisztus, és hogyan juthat el az ember arra a felismerésre, hogy „Krisztus él bennem". Továbbá, hol és milyen módon lakik benne a Krisztus?

2. Talán érzékeljük azt, hogy az eddigi gondolatmenet is már újabb és újabb kérdéseket vet fel. Nevezetesen azokat, amik Jézus jelenlegi tartózkodási helyére vonatkoznak, például:

  • Ha a Mennyben van, akkor hogyan lehet az enyém, és miként élhet bennem?
  • Ha a földön van Krisztus (vagy itt is), akkor annak melyik részén? Mit értsünk akkor a kijelentésén, „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek" (Jn 14,2)?
  • Ha itt, a földön található, akkor hova (kezembe, lábamba, fejembe, lelkembe, szívembe stb.) és milyen módon fogadom be őt?
  • Ha pedig egyszerre van a Mennyben és a földön, akkor mit értsünk ezen a kijelentésen: „... ül, az Atya Istennek jobbján..."?
  • Ha valakiben benne él, akkor ki van a mennyben, illetve egyidejűleg egy másik emberben?

Ezek a kérdések érzékeltethetik velünk azt, hogy Krisztus bennünk lakozását nem is olyan egyszerű meghatározni, pl. a nem keresztyén, de érdeklődő ember számára.

3. A feltett kérdésekre csak akkor tudunk helyes választ adni, ha megismerjük és megértjük azt, amit a Biblia Jézus Krisztusról, az ő természetéről tanít. Ebben segítségünkre lehet a dogmatika tudománya, ami a Bibliában szétszórtan található igéket és tanításokat rendszerezi és magyarázza, továbbá azok a hitvallásos iratok, amik a Biblia fő hangsúlyaira hívják fel a keresztyén bibliaolvasók és tanulmányozók figyelmét. Mindezt azzal a céllal, hogy megvédjék őket a téves tanításoktól.

A Krisztus személyére vonatkozó keresztyén tanítás szerint a Biblia erőteljesen hangsúlyozza Krisztus kettős természetét, amin azt kell értenünk, hogy neki, mint egyetlen személynek, egyidejűleg kettős természete volt. Ő abban különbözött minden más embertől, hogy benne egyszerre két természet lakozott, az isteni és az emberi: „Mert benne lakozik az istenség egész teljessége testileg" (Kol 2,9). De utalhatunk egyéb igékre is, mint pl. Mik 5,2; Jn 1,1; Zsid 2,9- 18 stb.

Krisztus, tehát egyrészt valóságos ember volt, látható, tapintható testtel, amiben ugyan nem volt semmi bűn, de szomjazott, aludt, elfáradt, szenvedett és meg is halt. Másrészt valóságos Isten is volt, akiben lakozott az isteni természet teljessége, aki egylényegű volt az Atyával, aki Szentlélektől fogant, a természet törvényei felett uralkodott, feltámadt a halálból stb. Krisztus istenségéről az Ó- és Újszövetségben bizonyságot tett a Szentlélek (Rm 9,5; 1Tim 3,16 stb.). A Karácsony igazi titkát fedezhetjük fel ebben a tényben, aminek lényege az, hogy a Fiú Isten földre születésekor ember-Krisztus is lett, azaz Isten-ember! Ez a karácsony lényege, csodája; nem pedig az angyalhaj, a jászol Jézuska-romantikája, vagy az emberi szeretet ünneplése...

De miért volt arra szükség, hogy Jézus, az öröktől fogva meglévő isteni természete mellé később az emberit is felvegye? Egyrészt azért, hogy mint közbenjárónk szenvedhesse el a kereszten (helyettünk és érettünk) bűneink jogos büntetését. Az isteni kozmikus etikai törvény szerint ugyanis, az ember bűnéért csakis ember szenvedhet. Bűnös ember helyett viszont bűnös nem, csak bűntelen ember. Isten, szentsége és igazsága miatt más megoldást nem fogadna el. Ezért kellett Krisztusnak bűntelen emberi természetet felvenni, így bűntelen emberként szenvedni. Az ő igaz embersége tehát – üdvözítő munkája szempontjából – elengedhetetlen volt.

Másrészt, Krisztus isteni természetére azért volt szükség, hogy a mély szakadékot, ami bennünket a szent Istentől elválaszt – amit mi, soha nem tudnánk leküzdeni –, földre érkezésével, Istenként áthidalja. Ugyanakkor, ha Jézus, mint bűntelen Isten-ember el akarta szenvedni mások büntetését, azaz elviselni ennek az ítéletnek felmérhetetlen terhét, akkor azt csak isteni természetével tudta megtenni. Fontos azonban azt hangsúlyozni, hogy Krisztus isteni természete a kereszten nem szenvedett, hiszen az isteni természet nem képes szenvedni, ugyanígy isteni természete nem is halt meg, mert az Isten halhatatlan. Téves tehát az, a némelyek által képviselt nézet, hogy a kereszten meghalt az Isten! (lásd a tévedés bizonyítására: 1Pt 4,1; 2. Helvét Hitvallás XI. fejezet)

Miközben a Krisztusban lévő két természetet megkülönböztetjük, hangsúlyozni szeretnénk, hogy benne azok egymástól elválaszthatatlanok. Annyira, hogy a két természet a feltámadása és mennybemenetele után sem elegyedett össze, sem nem vált el egymástól. A reformátusok egyik hitvallása, a 2. Helvét Hitvallás szerint: „Megkülönböztetünk tehát a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban két természetet vagy lényeget, egy istenit, meg egy emberit (Zsid 2.), és azt mondjuk, hogy ezek úgy kapcsolódtak össze vagy egyesültek egymással, hogy sem egymásba nem olvadtak, sem össze nem zavarodtak, sem össze nem elegyedtek, hanem megtartván természetük sajátságait, egy személyben egyesültek vagy kapcsolódtak össze... így hát egy Úr Krisztust imádunk, nem kettőt... hisszük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus ugyanabban az ő testében ment fel magába, a legfelső égbe, az Atya jobbjára " (XI.).

Krisztus, a kettős természetét mennybemenetele után is megtartotta, vagyis testileg ma is a mennyben van. Ez is hatalmas Krisztus csoda, amint már a prófétánál is olvassuk: „hívják nevét csodálatosnak" (Ézs 9,6). Krisztus kettős természetének félremagyarázásával született a római katolikusok szentáldozás tana, miszerint mennybemenetele után Krisztus isteni természete feloldódott emberi természetében, ezért ő a szentáldozás anyagában, az ostyában testileg is jelen van. Kálvin János volt az, aki ez ellen határozottan tiltakozott, mondván, hogy Krisztus istensége soha nem oldódik fel emberi természetében, hanem – a mi javunkra és üdvösségünkre – megmarad isteni természetnek, és megtartja az emberi természete fölötti elvi felsőbbrendűségét. Ezért a mennybement Krisztus, emberi természete szerint, testileg nincs jelen a földön. (Az ostyában sem!) És ez egészen addig a napig így lesz, amíg el nem jön a felhőkön, és minden szem meglátja őt (Jel 1,7).

4. Mindezek után térünk vissza a mennybement Krisztus és a földön élő ember viszonyára. Hol van, és miként él Krisztus az emberben? Milyen formában van jelen Krisztus a földön?

Kálvin ezekre a kérdésekre azt válaszolta, hogy „szilárdan kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy a Szentlélek az a kötelék, aki minket Krisztussal egyesít. A Szentlélek, aki Krisztustól származik, felgyújtja bennünk a hitet, s így ver hidat Krisztus és mi közöttünk. Aki ezt nem veszi figyelembe, eltévelyedik, mert azt képzeli, hogy Krisztus közvetlen egységben van velünk."

Krisztus az emberrel soha nem egyesül. A vele való hit-kapcsolatában az ember mindig ember, Jézus pedig Isten-ember marad. Ez, a közte és közöttünk lévő távolság a vele való közösségben sem változik. Így marad ő a mi közbenjárónk. Ha ez a távolság megszűnne, akkor üdvösségünk forogna kockán. Így tanítja ezt, például Kálvin.

Amikor a Szentírás a Krisztussal való közösségünket a házassághoz hasonlítja, vagy az ő testébe történő beoltatásunkról, illetve szívünkbe történő befogadásáról beszél, akkor tudnunk kell azt, hogy mindez a Szentlélek által történik. Sehol sem olvasunk arról a Bibliában, hogy Krisztust a mi földi testünk bármelyik részébe, például misztikus módon kellene befogadnunk. De arról sem, hogy a hívőnek (ugyanígy, akár misztikus praktikával) Krisztusba kellene elmerülnie. Krisztus mennybemenetele óta itt, a földön Szentlelke által van jelen. A Heidelbergi Káté 47. kérdése így hangzik: „Nincsen-e velünk Krisztus mind a világ végezetéig, amint azt nekünk megígérte? Felelet: Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természete szerint nincs többé a földön; de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve soha nem távozik el tőlünk. A válaszban hivatkozott bibliai helyek: Mt 26,11; Jn 16,28; 17,11; Csel 3,21; Jn 14,6.18; 16,13; Ef 4,8.12.

Összefoglalva. Feltett kérdéseinkre azt válaszoltuk, hogy

  • Krisztus ma testileg a mennyben van, ahova feltámadása után eltávozott: „én az Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem" (Jn 16,10).
  • Emberi és isteni természetét a mennyben is megtartotta, de emberi természete nem olvadt bele soha az istenibe; és nem is jött vissza a földre. Nem lakik testileg sem a szívben, sem testben, sem az ostyában.
  • A benne hívő emberek a mennyben uralkodó Krisztussal csak a Szentlélek munkálkodásával felébresztett hit által lehetnek lelki közösségben. Ez a közösség nem anyagi, nem testi, hanem hit közösség.
  • Krisztus, testileg a teremtett világban sincs jelen, hanem Szentlelkével kormányozza és igazgatja azt!

Dr. Sípos Ete Álmos / Budapest

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXII. évfolyam, 2010. december)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Fekete mise
2015. november 11. szerda
A Black Mass problémás üzenetet hordoz, egy problémás, egyre...
Az éhezők viadala (The Hunger Games)
2012. április 27. péntek
színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm (2012)(Csak 16 éven felülieknek) Mivel nem olvastam...
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
2011. március 18. péntek
Hazai filmbemutató: 2011. március 31. Régi filozófiai kérdés: Vajon van-e szabad akaratunk?...
Amerika Kapitány: az első bosszúálló
2011. augusztus 18. csütörtök
(Captain America: The First Avenger)színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm Az...
Prometheus
2012. szeptember 29. szombat
színes, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 126 perc, 201216 éven felülieknek DVD-n megjelenik:...

Könyvismertető

Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Kövess minket facebookon!