A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Holtodiglan - egy film, nem nekünk

Gone Girl sGondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a házastársadat? Vagy akivel összekötötted az életedet, talán ő tudna megölni téged? Vajon mások el tudják ezt képzelni rólad?


Eláll a lélegzetünk ezekre a gondolatokra, pedig a Holtodiglan (Gone Girl) című film, amely bemutatója óta vezeti a legtöbb bevételt hozó alkotások toplistáját, bizony ezeket a gondolatokat ébreszti a nézőkben. A kérdés persze az, akarjuk-e ezt?
David Fincher, akinek többek között A tetovált lányt, a Social Network – A közösségi háló, a Benjamin Button különös élete, a Harcosok klubja című filmeket köszönhetjük, legújabb filmjével, úgy tűnik, levette a lábáról a közönséget, és ami a népszerűséget illeti, egymás után utasítja maga mögé az újonnan mozikba kerülő filmeket. Sőt, az utóbbi napokban már randi-filmként reklámozzák, és David Fincher életműve legjobb mozijának tartják.
Valóban már az elején leszögezhetjük, hogy a színészek kiválasztása telitalálat. Rosamund Pike Amy Elliot szerepében eddigi karrierje legjobb alakítását nyújtja, hozzá Horváth Lili magyar szinkronhangja remek választás. Ben Affleck, a rendezői székből felállva, a felvevőgép másik oldalán bizonyítja, hogy változatlanul jó színész.
Tulajdonképpen ennyiben ki is merül a pozitívumok felsorolása. Az alkotók, Gillian Flynn írónő, akinek bestsellere alapján készült az alkotás, valamint David Fincher rendező zavarba ejtően tragikus képet fest a házasság intézményéről, aminek hatása alól egyetlen néző sem tudja kivonni magát.
A hátborzongató film egy megkeseredett házasság portréja, amelyben a házasfelek életfogytig tartó börtönbüntetésüket töltik: míg a halál el nem választ. A mű azt mutatja be nekünk, hogy a házasság egy erőszakos bűncselekmény, emberrablás. A felek egyszerre rabok és rabtartók. Amy, naplójában azon töpreng, mennyire kemény munka következik a boldogító igen kimondása után, ami folyamatos kompromisszumot igényel. A házasság pedig megöli a lelket.

Figyelem! Alább a film egyes részeinek ismertetése következik!

A gyönyörű Amy és a jóképű Nick megismerkedése olyan, mint egy valóra vált rózsaszínű álom: két, kívül tökéletes és vonzó ember találkozik - történetesen mindketten újságírók -, és bár származásuk és temperamentumuk szerint egymás ellentétei, a kölcsönös vonzerőnek egyik sem tud ellenállni.
Első randevújukon Nick Dunne, egy nyugodt, békés kisváros szülötte, hajnali sétára invitálja a gazdag, okos és elegáns manhattani lányt, Amy Elliotot. Megállnak egy hangulatos pékbolt előtt, és miközben az édes porcukorfelhő beteríti őket, mint a hópelyhek, Nick megcsókolja Amyt. Idilli kép, megkapó pillanatok. A images-1rózsaszínű felhő azonban csak eddig tartott, az esküvő után következnek a szürke hétköznapok.
Házasságkötésük után nem sokkal mindketten elvesztik állásukat. Amikor Nick ikertestvérétől Margotól (Carrie Coon), értesül arról, hogy anyjuk rákos betegen haldoklik, hirtelen elhatározással, ámde jelentős veszteséggel eladja luxusvillájukat, ami valójában Amy-é. Magával viszi a vidéki élethez csöppet sem vonzódó feleségét az anyja közelében vásárolt új otthonukba, és a maradék pénzen egy bárt is megszerez. Margo főállásban, Nick szabadidejében dolgozik a szórakozóhelyen, főállásban pedig a helyi főiskolán tanít újságírást. Amikor éppen nem tanít, és a bárban sem lebzsel, akkor szexi fiatal tanítványával Andie-vel (Emily Ratajkowski) múlatja az időt. Közben Amy egyedül várja otthon, és Nicknek fogalma sincs, hogy mit csinál egész nap a gyönyörű, intelligens felesége. A film baljóslatú eseményeiből azonban hamarosan megtudjuk.
Minden évben a házassági évfordulójukon – Amy ötlete nyomán – kincskeresést rendeztek, és a fiatal feleség ötletesen összeállított feladatsorának megfejtése alapján juthat el „imádott" férje az ajándékáig. Amikor találkozunk velük, éppen ötödik házassági évfordulójukat ünneplik. Miközben Nick belefeledkezik a rejtvények megfejtésébe, mire dél felé hazaér, csak az üres lakást találja: rádöbben, hogy Amynek nyoma veszett. Persze értelmezhető ez szimbolikusan is, hiszen kettőjük házassága már évekkel korábban eltűnt. Dulakodás nyomait fedezi fel és még vércseppeket is talál. Ebből arra következtet, hogy a feleségét elrabolták, vagy meggyilkolták. Hívja a rendőrséget, ám amikor kitudódik, hogy előző este hangos szóváltásba keveredtek, Nick válik az első imagesszámú gyanúsítottá. Megtalálják Amy hátrahagyott naplóját, amelynek lapjairól egy odaadó feleség képe tárul elénk, aki növekvő félelemmel szemléli férjét, rettegve hogy egyszer meg találja gyilkolni. Amy, az évek alatt egyre inkább megveti férje gyengeségeit. Cserébe Nick is megveti feleségének minden kísérletét, amellyel megpróbálta őt átformálni. Nincs közöttük a kegyelemnek és a megbocsátásnak a szikrája sem. A feltétel nélküli szeretet Amy szerint lehetetlen.
Persze érdemes azt is észrevenni, hogy Amy belső problémáinak egy része abból adódik, hogy tökéletes szülei számára ő volt a tökéletes csodagyerek, akinek tökéletes életéről közösen tökéletes könyvet írtak Amazing Amy, azaz csodálatos Amy címmel. A lány nyilvánvalóan zokon vette, hogy midig hibátlannak kellett lennie, miközben legbelül nagyon komoly lelki problémákkal küzdött.
Ezek után a film pisztolypárbajjá változik, férj és feleség felváltva adagolja a nézőknek az eseményeket, mindketten a saját szemszögükből. Amy finom meseszövése úgy csavarodik lassan Nick nyaka köré, hogy az már-már kötélnek látszik.

A film nemcsak leplezetlen szexuális jelenetei miatt nézhetetlen a fiatalok számára, de váratlan és véres erőszakossága miatt is!
Miközben Amy bujkál, felkeresi régi imádóját, Desi Collingst, akit Neil Patrick Harris alakít, meglepően gyengéden és erőltetetten, és segítséget kér tőle. Közben kitalál egy képzeletbeli történetet, és úgy állítja be az eseményeket, mintha Desi elrabolta, majd többször megerőszakolta volna. Ennek érdekében képes magán öncsonkítást végezni egy üveggel a hálóinge alatt, csakhogy hihetővé tegye a történetet. De ez meg sem közelíti azt a következő sokkoló jelenetet, amelynek során a szexuális aktus közben Amy elvágja Desi torkát, és pillanatok alatt elképzelhetetlen mennyiségű vér borítja be mindkettőjüket. Eközben a férfi meghal. Amyt persze mindez nem akadályozza meg a szexuális aktus befejezésében.
Ez talán a legvéresebb jelenet, amit valaha láttam.
Valójában ez a pár perc teljesen nézhetetlen.
A folyamatos trágár beszédet mindennek tükrében már nem is érdemes megemlíteni.
Miközben a házasság intézménye összetörve a lábaink előtt hever, a néző, a rendező szándéka szerint már maga mögött hagyott mindent, ami „normális. Végtére is egy kihűlt házasság romjain kevés nő rendezi meg saját halálát, majd elcsábít egy korábbi szeretőt, akit szex közben megöl, majd visszatér otthonába egy brutális történettel, és elmondja a rendőröknek, hogyan rabolták el, és erőszakolták meg.
A történet végén Nick Amyvel marad, annak ellenére, hogy tudja: a felesége gyilkos.
Nyomasztó képsorral, teljes kilátástalansággal, zavarral fejeződik be a film. Fincher, persze nem először tárja fel az ember szívének szédítő sötétségét és a benne rejlő legaljasabb indulatokat.
Miközben sorra hallom és olvasom a filmet dicsérő kritikákat, azért mégis naivan elképedek: idáig jutottunk.
Ha nem ismerném Jézus Krisztus megváltó, bűnt eltörlő áldozatát, és nem tudnám, hogy van bocsánat és megbocsátás Krisztus kereszthaláláért, akkor valószínűleg én is azok közé a kétségbeesett nézők közé tartoznék, akik szívükben félelemmel lépnek ki a moziból, és reményvesztett Twitter üzenetekkel adják egymás tudtára, hogy soha nem akarnak megházasodni.

 

Holtodiglan

(Gone Girl)

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 145 perc, 2014

(16 éven felülieknek)

rendező: David Fincher

író: Gillian Flynn

forgatókönyvíró: Gillian Flynn

zeneszerző: Trent Reznor, Atticus Ross

operatőr: Jeff Cronenweth

 

szereplők:

Ben Affleck (Nick Dunne)

Missi Pyle (Ellen Abbott)

Rosamund Pike (Amy Dunne)

Neil Patrick Harris (Desi Collings)

Tyler Perry (Tanner Bolt)

Kim Dickens (Rhonda Boney nyomozó)

Casey Wilson (Noelle Hawthorne)

 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
2011. július 25. hétfő
Hazai bemutató: 2011. július 28. „A halál – állítja egy régi orosz mondás – minden bajra...
Mavericks - Ahol a hullámok születnek
2013. június 21. péntek
Szombat délután egymásra nézünk a fiammal, és hirtelen ugyanaz az ötletünk támadt. Tartsunk...
A némafilmes (The Artist)
2012. február 29. szerda
fekete-fehér, feliratos, francia némafilm, 100 perc, 2011 Kinek jutna eszébe 2011-ben...
Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...
Gázt! (Drive)
2011. október 12. szerda
színes, feliratos, amerikai akciófilm - 2011 (100 perc) Csak felnőtteknek! Nicolas Winding Refn...
A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
A mindenség elmélete
2015. január 22. csütörtök
Minden évben, már szeptemberben elkezdődik a film-díjakért...

Könyvismertető

Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Kövess minket facebookon!