A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Még szinte el sem takarították a romokat, amikor 1945 októberében összeült a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konvent Missziói Bizottsága, hogy mielőbb újjászervezzék a missziói munkaágakat. A tanácskozás alapját Békefi Benő (1909-1964) nyíregyházi lelkész (későbbi nyírségi esperes, majd dunántúli püspök) „Egyházunk legsürgetőbb reformációs teendői" című beadványa képezte, amely azonban nem aratott osztatlan sikert. Néhány hónap múlva ismét összeültek, ahol egy új programjavaslat készült, ám ennek megvalósulása elmaradt. A misszió szószólói nem tudtak bizonyos kérdésekben konszenzusra jutni, mivel a CE Bethánia Szövetség, valamint a Református Élet című folyóirat köré sereglett lelkészek nem tudták magukévá tenni az itt felvázolt elképzeléseket.

A Magyar Református Ébredés című lap szerkesztősége (Bereczky Albert, Békefi Benő, Draskóczy László, Fekete Sándor, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János) elhatározta, hogy országos lelkészkonferenciát hív össze az evangélizáció, a reformáció és az ébredés kérdéseinek őszinte megvitatására. Az összejövetelre 1946 augusztusában került sor Országos Református Szabad Tanács néven. Céljuk az volt, hogy a tanácskozás eredményeit az egyház közkincsévé tegyék, és az általuk szükségesnek tartott megoldási javaslatokat odatárják az egyház hivatalos vezetői elé. Ősszel Budapestre szerveztek egy újabb konferenciát, amelynek fő témája a „Hit útján a magyar jövendő felé" volt. Ezt az összejövetelt két további tanácskozás követte, ám miután Békefi Benő azt javasolta, hogy egyértelműen foglaljanak állást a Szovjetunióval kapcsolatban, és indítsanak akciót a társadalom erkölcsi megtisztítására, kenyértörésre került sor. Miután Bereczkyék nem fogadtak el az indítványt, hanem inkább egy Makkai Sándor-féle változatot támogattak, 1948 tavaszán a kezdeményezés be is fulladt.

Amíg a hivatalos egyházon belül folyt a vita a missziói munka megszervezését illetően, addig az időközben elindított evangélizációs szolgálatok hatására óriási lelki ébredés söpört végig az országon. Ennek az ébredésnek jelentős szerepe volt aztán abban, hogy a későbbi időszak kemény elnyomatása, felszámolás kísérletei-törekvései közben is meg tudott maradni az egyház, és túlélte a nehéz időket.

Miután a fegyverek elhallgattak, sokan úgy vélték, hogy elérkezett az újrakezdés lehetősége, egy szabad államban szabad egyházként élhetnek és szolgálhatnak majd az egyházak, ezen belül a reformátusság is. Ebből az eufóriából azonban hamar ki kellett józanodniuk, és rá kellett döbbenniük, hogy itt nem történt semmiféle felszabadulás.

1946 nyarán közvetett támadás indult az egyházak ellen, amely intézkedés akkor még csak a római katolikusságot érintette, ám a következő években annak következetes végrehajtása már a protestáns egyházakat, ezzel együtt a missziói munkát is teljesen megbénította. A belügyminisztérium – a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB) fasiszta szervezetek munkájának megszüntetését követelő jegyzékére hivatkozva – feloszlatott mintegy másfélezer társadalmi egyesületet, köztük számos egyházi és vallásos szervezetet. Két év múlva pedig, miután megtörtént az őrségváltás az egyházak élén, befejeződött az egyházi iskolák államosítása is.

1950-re befejeződött az egyházi missziói és ifjúsági egyesületek felszámolása, „önkéntes" feloszlása. Bár egy évvel korábban a belügyminiszter még jóváhagyta a Református Egyetemes Konvent Elnökségének előterjesztését tizennégy egyesület működésére (köztük a CE Bethánia Szövetség, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Külmissziói Szövetség; a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége), hamarosan ezek munkáját is ellehetetlenítették. A hivatalos egyház vezetői közzétették a hírhedt Testvéri Izenetet, amellyel az egyházi, kegyességi, evangélizációs és ébredési mozgalmakat beolvasztották a Konvent felügyelete alatt működő Országos Missziói Munkaközösségbe.

Az egyház életének visszaszorítása nem csupán kényszerítésekkel folyt, hanem azzal is, hogy az államhatalomnak sikerült olyan személyeket az egyházi vezetésbe beültetni, akik – jóhiszeműen, karrierből, esetleg más okból – készek voltak engedni az állami nyomásnak. Amikor Bereczky püspök meghirdette a „keskeny út teológiáját", a gyülekezeti lelkészek közül egyre többen ismerték fel, hogy az egyházi vezetés keskeny útja nem azonos a Krisztus által megjelölt keskeny úttal, mint ahogy a Krisztustól reánk bízott békéltetés szolgálata sem azonos az egyház békeszolgálatával. Néhányan megpróbáltak hangot adni nemtetszésüknek, ezeket rendre elnémították – volt, akit örökre.

E nehéz esztendőkben a lelkipásztorok zöme – mindentől függetlenül, vagy éppen mindezek ellenére – végezte munkáját, s a gyülekezetek is élték életüket a maguk megszokott (és lehetőségek) keretei közötti. Az egyházkerületi, egyházmegyei lelkészkonferenciák, lelkészköri értekezletek, nyári továbbképző tanfolyamok, missziói bizottsági ülések fő témája hosszú évekig a lelkészek „átnevelése" volt. 1954 nyarától azonban egyre inkább eltértek a hivatalos programtól, és egyre gyakrabban kerültek elő a gyülekezeti életet, valamint a lelkipásztori munkát, szolgálatot leginkább érintő kérdések. Elsősorban a misszió ügye, a misszió lehetőségeinek hiánya foglalkoztatta őket. Ezekről az összejövetelekről alkalmanként feljegyzések is születtek, amelyek később gépírásos formában terjedtek, sőt az irományok egy része felkerült az Egyetemes Konventhez és az Állami Egyházügyi Hivatalhoz. Ezek némelyike komoly egyházkritikát tartalmazott, ugyanakkor a kibontakozás útját is kereste (kiváló példa volt erre Kovács Tibor és Fekete Péter tiszántúli segédlelkészek ügye, Gulyás Lajos levéli lelkipásztor esete, valamint az ócsai presbitérium határozata). A megújulás jelei egyre nyilvánvalóbbak lettek.

1956 nyarán a lelkészértekezletek, egyházmegyei gyűlések, presbiteri határozatok sora foglalkozott a református egyház helyzetével. Összeállították a Református Megújulási Mozgalom Hitvallási Tételeit, amit 160 lelkész aláírásával felküldtek az Egyetemes Konventre. A beadvány tárgyalására az októberi események miatt azonban már nem került sor. November 1-jén a református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére Országos Intézőbizottság alakult, amely felkérte Ravasz László püspököt, hogy Kardos János főgondnokkal együtt a magyar református egyház legfelsőbb irányítását vegye át. Ravasz László vállalkozott arra, hogy addig is, amíg a Zsinat és a Konvent törvényes elnökei Budapesten a vezetést törvényesen gyakorolhatják, Kardos Jánossal és Pap László dékánnal együtt átveszi a református egyház lelki irányítását. Az Országos Intézőbizottság felhívására a korábbi egyházi vezetők egymás után adták be lemondólevelüket.

Ravasz püspök rádiószózatban fordult az ország népéhez, rendre, higgadtságra, nyugalomra intette a lakosságot, néhány nap múlva pedig körlevelet intézett a presbitériumokhoz és a lelkipásztorokhoz. Ezen kívül minden gyülekezet megkapta A Magyarországi Református

Egyház Útja – a Református Megújulási Mozgalom programja című kiáltványt, ami kedvező fogadtatásra lelt. Még 1957 elején is érkeztek be a Megújulási Mozgalomhoz való csatlakozó nyilatkozatok, amikor az államhatalom már felfüggesztette a gyülekezési szabadságot.

Az Állami Egyházügyi Hivatal döntése nyomán a mozgalom működése lehetetlenné vált, intézkedéseit, eredményeit felszámolták. A vezetők ellen eljárást indítottak, megkezdődtek a felelősségre vonások. A korábbi vezetők egy részét visszahelyezték előbbi tisztségébe, néhányan azonban (Péter János püspök, Kiss Roland dunamelléki főgondnok) nem fogadták el a visszahívást.

A megújulási mozgalom „időileg egybeesett a nemzeti forradalommal, de érzelmi egybehangzáson kívül más kapcsolat nem volt köztük". Az egyház belső megújulását, az igehirdetés megtisztítását akarta, nem valamiféle restaurációt, még kevésbé az „Ige elleni lázadást", ahogyan azt némelyek igyekeztek beállítani. Nem egy-két ember (Ravasz László, Pap László) egyéni akciója, de nem is külföldről irányított, szervezett megmozdulás volt ez, hanem hosszú évek keserves tapasztalatai érlelték, több irányból indulva találkozott a változás, megújulás óhaja. Sajnos az akkori társadalmi, politikai és egyházi klíma nem volt nyitott az ilyen jellegű kezdeményezések befogadására, célkitűzéseik megvalósulása csak jóval később, néhány évtized elteltével folytatódhatott.

Dr. Ladányi Sándor: Az evangélizáció, missziói munka megindulásának kérdése, problémája, vitája a Magyarországi Református Egyházban (1945-1956) című előadása nyomán összeállította:

Margit István / Pécel

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. december)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
A mindenség elmélete
2015. január 22. csütörtök
Minden évben, már szeptemberben elkezdődik a film-díjakért...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
Egy jobb világ (Haevnen / In a Better World)
2011. április 01. péntek
Susanne Bier, az ismert dán rendezőnő jelentős sikerekkel a háta mögött (Testvéred feleségét,...
Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
Vadállatok (Savages)
2012. október 13. szombat
Minden kétséget kizáróan az év legtalálóbb filmcímének képzeletbeli díját Oliver Stone...
Fékezhetetlen (Lawless)
2012. szeptember 25. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 115 perc, 2012 16 éven felülieknek A filmbemutatók...
Az éhezők viadala (The Hunger Games)
2012. április 27. péntek
színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm (2012)(Csak 16 éven felülieknek) Mivel nem olvastam...

Könyvismertető

A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Kövess minket facebookon!