Noé
- Írta: Weberné Zsikai Mária
Darren Aronofsky Noé című filmje merészen birkózik a Szentírás szövegével, amelynek eredménye egy káprázatos ügyességgel megalkotott, baljóslatúan keresztyénellenes film. A 135 millió dolláros költségvetéssel készült mozi már a bemutató előtt hatalmas hullámokat kavart.
A rendező persze tisztában volt vele, hogy minden értelemben viharos vizekre evez, de mint tudjuk, a hollywoodi körökben mostanság igen felkapott Aronofsky nem ijed meg a saját árnyékától.
A film utolsó vágása előtt a Paramount Studió, hatalmas diplomáciai érzékkel, több körben is tanácskozott az Egyesült Államok vallási életét meghatározó egyházi vezetőkkel, és a biztonság kedvéért külföldön előbb tesztelte az alkotást, mint saját hazájában.
A mozi alkotói több száz interjút adtak, magyarázzák, folyamatosan népszerűsítik a filmet, és - miközben úgy tűnik, mindenhol jelen vannak - lassan áthangolják, és maguk mellé állítják a kezdetben kételkedőket, akik nemtetszésüknek hangot adtak. A darab köztudottan ateista producere csak néhány nappal ezelőtt nyilatkozta Washingtonban, mennyire büszke rá, hogy egy olyan történetet finanszírozhatott, amit ugyan a Biblia inspirált, de sikerült „világivá" alakítani. Aronofskyt, a Fekete hattyú, A pankrátor, A forrás, a Rekviem egy álomért rendezőjét, saját bevallása szerint, egyáltalán nem érdekli az, hogy mit mondanak a vallásos emberek és szervezetek, a történetet pedig büszkén nevezi a legkevésbé biblia filmnek. Noét, a világ első környezetvédőjének tartja, és felhívta a filmkritikusok figyelmét arra, hogy a mozi során egyetlen egyszer sem hangzik el Isten neve.
Az opuszt közben – vallási okokra hivatkozva – Katarban, Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben és Indonéziában is betiltották, és hasonló intézkedés várható esetleg Egyiptomban, Jordániában és Kuvaitban is. A biztonság kedvéért a Paramount Stúdió szorgalmazta, hogy az alkotók találkozzanak Ferenc pápával. Federico Lombardi szentszéki szóvivő azonban azt mondta, nem szerepel az egyházfő napirendjében külön találkozó a filmesekkel. Russel Crowe, a Noét alakító Oscar-díjas filmsztár azonban valóban megjelent a Szent Péter téri általános audiencián, sőt az egyházfőnek Twitter üzeneteket is küldött, és figyelmébe ajánlotta a filmet.
De miről is szól Aronofsky erőteljes fantasy-elemekre építő filmje?
Amikor Aronofsky azt ígéri nekünk, hogy a legkevésbé bibliai filmmel lep meg bennünket, nem túloz. A Noé impozánsan megszerkesztett, lenyűgöző látványvilággal elkészített alkotás, amelynek az a célja, hogy a keresztyénséget olyannak mutassa be, amilyen soha nem volt. Vajon van-e bármi, amivel az ördög jobban elérné a célját, mint ha elhiteti az emberekkel, hogy meg vannak váltva, holott egyáltalán nincsenek?
A baj nem is Aronofsky sokat emlegetett művészi szabadságával, vagy az Istentől kapott képzelőerejével van, bár ezzel kapcsolatban is vannak kétségeim. Igaz, Cecil B. DeMille 1956-ban forgatott Tízparancsolat című filmje sem követi betű szerint a Bibliát. Ben-Hur is kitalált szereplő, az 1961-ben született Barabás című film majdnem száz százalékig a képzelet szüleménye.
Amivel viszont baj van, az a rendezőnek a közönséghez szóló üzenete. A Paramount, Aronofskyval karöltve, Noé történetén keresztül egy pogány istent igyekszik az Ószövetség Istenének álcázni, és ezzel a hitetéssel emberek millióit tévesztik meg. Sokan fognak eltávolodni Istentől, miközben hibásan azt gondolják, hogy a 
környezetvédelem eszméjét magukévá téve egyre közelebb kerülnek hozzá. Aronofsky ezalatt átértelmezi a bűn fogalmát, Istent pedig egy nehezen értelmezhető, hallgatag valakivé misztifikálja, aki nem akar szövetséget kötni az emberrel. Amikor pedig a történet végén a félőrült Noé nem válik unokái gyilkosává, az azért lehetséges, mert a szívében szeretet van, ezért jó ember, Isten pedig minderre rábólint, és szivárványt fest az égre.
A történet már az elején egy erőteljes és hamis felütéssel kezd: "Kezdetben nem volt semmi" - mondja a narrátor, majd egy újra és újra visszatérő jelenetet látunk, amint Káin meggyilkolja testvérét, Ábelt. Ennek a rettenetes testvérgyilkosságnak a következtében elharapózik a bűn a Földön, ami szinte vulkanikusan kopár tájjá változik. Itt él Noé (Russell Crowe) a családjával, feleségével, Námehhel (Jennifer Connelly) (a Biblia nem említi a nevét), és fiaival, Sémmel (Douglas Booth), Hámmal (Logan Lerman) és Jáfettel (Leo McHugh Carroll), elidegenedve, elzárkózva az emberiség többi részétől. A túlélésért küzdenek, miközben a Földet Káin leszármazottai népesítik be, akik mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül, bányásznak, városokat építenek, állati húst fogyasztanak, eleven állatokat szaggatnak szét, fákat vágnak ki. A Teremtőnek pedig teljesen elege van ebből. Ezzel szemben Noé azért is rászól a kisfiára, mert egy apró virágot kitépett a földből, hiszen arra tanítja családját, hogy csak azt használják fel a környezetből, ami feltétlenül szükséges.
Amíg a bibliai Noé történetben főként Isten beszél, Aronofsky szerint ez egyértelműen a középkorú Noé feladata. A távolságtartó, távoli idegenként viselkedő Teremtő (csak így utalnak Istenre a filmben) azért választotta ki, mert mindig igyekezett a kedvében járni. A bárka építésre vonatkozó utasításokat, a bibliai történettől eltérően, álomszerű, hallucinációs látomásokban kapja meg, ezért Aronofsky Noéja a sötétben tapogatózik, soha nem érti világosan Istent. Útra kel családja tagjaival, hogy felkeressék Matusáélt (Anthony Hopkins), mert segítséget akarnak tőle kérni a látomás értelmezéséhez. Találkozásukkor teljes egyetértésben állapítják meg, hogy az ember tette tönkre a Földet, és ezért a Teremtő el fogja pusztítani addigi formájában, mert nem szívlelheti tovább a környezetrombolást. Tehát nem azért, mert „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (1Móz 6,5). Mintha Isten nem a bálványimádás, istenkáromlás, tisztességtelenség, a házasságtörés, a szülőkkel szembeni tiszteletlenség elburjánzása, a bűn miatt jutott volna erre az elhatározásra.
A látogatás alatt éri utol Noét a második látomás, Matusáéltól kapott drogszerű készítmény hatására, amiből megérti, hogy egy hatalmas bárkát kell építenie. Matusáél, egyébként meglepő varázserővel rendelkezik, egyetlen érintéssel álomba küldi Noé fiát, Sémet, sebet gyógyít, később pedig termékennyé teszi a meddőt. Egy mágikus növényi magja is van, amelyik – mint mondja - még az Édenből származik. Amikor nem sokkal később Noé ezt a csodálatos magot a földbe helyezi, a másodperc töredéke alatt hatalmas erdőrengeteg emelkedik ki a földből, lehetővé téve, hogy Noé kényelmesen hozzájusson az építéshez szükséges faanyaghoz.
A mozi legmegdöbbentőbb szereplői a Vigyázók, a Nephilimek. Valószínűleg bukott angyalok, és a Teremtő azért változtatta kőóriásokká az eredetileg fénylényként működő teremtményeket, mert a bukás után Ádám és Éva segítségére siettek. A vad külsejű kőóriásoknak Nick Nolte, Mark Margolis és Frank Langella kölcsönözte a hangját. A Transformersre emlékeztető sziklaemberek nevetségesen komolytalanok. Nos, ezek a kőóriások segítenek Noénak a bárka megépítésében, és zúzzák halálra azokat, akik fel akarnak jutni a bárkára, amikor elered az eső. Majd miután hősiesen helytálltak, a Teremtő felviszi őket a mennybe (?)(!).
De mi történik, ha a gonosz nem hal ki azzal, hogy Káin leszármazottai meghalnak? Mi lesz, ha kiderül, a gonosz Noé saját családjában is jelen van, sőt ott van Noé szívében is. Hogyan szolgáltat Isten igazságot? Noé arra a következtetésre jut, hogy a Teremtő a teljes emberi nemzetséget eltörli a Föld színéről. A kettőjük közötti kommunikáció hiánya tehát súlyos konfliktusokhoz vezet. Olyannyira, hogy a bárkában a félőrült Noé - azt feltételezve, hogy a Teremtő őket is halálra szánta és az özönvíz után a Föld csak az „ártatlan" állatoké lesz - meg akarja ölni saját fiának lánygyermekeit.
A film egyébként több népszerű tévhitet és féligazságot is megerősít. Erőteljesen összemossa a teremtést a darwinizmussal. Szó nincs arról, hogy Noé megpróbálta volna meggyőzni a többieket az igazságról, vagy az igazság hirdetője lett volna (2Pt 2,5), inkább egyre zavarodottabb, dühösebb. Teljesen meglepő fordulat viszont, hogy Tubalkainnak sikerül feljutnia a bárkára az utolsó pillanatban, és ott elrejtőznie kilenc (!) hónapig, miközben gyíkot eszik, így tehát a Teremtőnek nem sikerül minden állatot megmentenie. Elszomorító, hogy mi, keresztyének az alkotói szabadságra hivatkozva mennyire megengedőek vagyunk Aronofskyval szemben, közben még a Harry Potter rajongók is túltesznek rajtunk, akik mélységesen fel lennének háborodva, ha a film rendezője nem követné J.K. Rowling regényének fordulatait.
Tudom, sokan már attól boldogok, hogy Hollywood bibliai témájú filmekkel foglalkozik, és lesz is belőlük még jó néhány ebben az évben. De nem hiszen, hogy ez elegendő lenne a megelégedettséghez. Ne felejtsük el hogy az emberek gondolkozásának egyik legerőteljesebb formáló eszköze éppen a filmművészet.
A Paramount Studió még az amerikai bemutató előtt egy nyilatkozatot csatolt a film marketing csomagjához, ami így hangzik: "A filmet Noé története ihlette. Bár a film művészi alkotás, mégis hisszük, hogy lényegét, értékét és egységét tekintve hű azokhoz az elvekhez, amelyek embermilliók hitének sarokkövei. A bibliai Noé története a Mózes első könyvében található."
A Paramount Stúdió engem nem győzött meg.
Ken Ham, az Ansvers in Genesis alapítója és elnök-igazgatója nemrég a következőt nyilatkozta: „Barátaim, tegnap este megnéztem Hollywood (Parmount) Noé filmjét. Sokkal, sokkal rosszabb, mint gondoltam – sokkal rosszabb... Kimondom egyenesen: ez a film undorító és gonosz – pogányság!"
|
Noé (Noah) színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 134 perc, 2014
|
|
|
rendező: Darren Aronofsky forgatókönyvíró: Darren Aronofsky, Ari Handel zeneszerző: Clint Mansell operatőr: Matthew Libatique producer: Darren Aronofsky, Scott Franklin, Mary Parent |
szereplők: Russell Crowe (Noé) Emma Watson (Ila) Logan Lerman (Hám) Jennifer Connelly (Námeh) Sir Anthony Hopkins (Metúselah) Douglas Booth (Sém) |
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13
Hozzászólások
Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy már a főszereplő megválasztása is sokatmondó: Russel Crowe többször szerepelt családon belüli erőszak elkövetőjeként a hírekben és a bíróság előtt.
Persze, nem kívánok ítélkezni, de Isten "igaz embere"-ként megjeleníteni egy kicsit torznak érzem. Szégyen.
De tudva azt; hogy a mai producerek és rendezők túlnyomó többsége milyen elvakultan keresztyéngyűlölő;
a "sztár"-ságnak szinte már feltétele a drogfüggőség és a szélsőségesen parázna magánélet; az lenne a meglepő, ha nem keresztyéngyűlölő filmek készülnének.
Én vallásos ember vagyok. Nagyon is foglalkoztat a hit, az Isten, a Biblia kérdései, minden héten misére járok, az életemet is ez alapján próbálom élni. Nem vagyok nagy mozis, de ma megnéztem ezt a filmet minden előismeret nélkül. És teljesen ellent kell mondanom a rágalmazó kritikával szemben. Engem teljesen megfogott a film mélyen hívő keresztény létemre. (Bár tisztelem, és csodálom őket) csak csodálkozok azon, hogy a vallást képviselők ilyen kritikával lépnek fel.
Elsősorban azért, mert olyan érzéseket váltott ki a film belőlem, melyre kevés dolog lenne képes. És nem valami “eretnek” gondolatok fogalmazódtak meg, sőt pont ellenkezőleg: a keresztény hitemet erősítette a film fokozatosan végig, és gondolkodtatott el olyanokon, hogy milyen fontos a hit, a cselekedet, és hogy sokszor nem könnyű az igazságosságot megtalálni, de mindig felfedődik az a pillanat, amikor szétválik a hamisságtól. Tehát eddig (és ezután sem) támadja semmiben az egyház fő irányvonalát.
Az, hogy az Isten végig “néma” volt a filmben, ez nem igaz. Isten nem olyan, hogy minden órában megjelenik, ha nagyon imádkozunk hozzá, és konkrétan elmondja, hogy mit tervez velünk. Türelmesnek kell lennünk, és figyelnünk kell a jeleire, ahogy Noé és családja is türelmes volt, és ezért az út végén egy szivárványban Isten felfedi önmagát, hogy mindig ott áll az emberek mögött és nem hagyja el soha őket (még ha sokáig úgy is érezzük).
Engem nem érdekel, hogy ateista-e vagy sem a film szerzője, és mit gondol a saját filmjéről. Engem az érdekel, hogy mit mond nekem a film! Hiszen az író, a rendező, a festő meghalhat, de a műveik tovább élnek, és nem magyarázzák magukat. Csakis a mű a lényeg, és az, hogy mit érez a befogadó.
Ja… és hogy nem hangzott el Isten neve. Akkor csak annál jobban tudom csodálni ezt a művészi fogást, hogy ennek ellenére a film elejétől a végéig érződött benne Isten jelenléte.
A mai világunkban már nem jelent gondot szétválasztani a filmekben a valóságot, és a fikciót. Aki hívő, és rendszeresen olvassa a Bibliát (vagy legalább már olvasta néhányszor), az pontosan tudja, hogy mi a valóság belőle, és mi az ami a képzelet hozzátoldása. A művészetnek szerintem joga van máshogy kifejezni a dolgokat, mint ahogy azok a való életben vannak. Akkor Michelangelónak a festményén is bűn Istent öregembernek ábrázolni? Azt sem írja a Biblia. Az emberi elme fantáziaelemekkel tölti ki azokat, melyek a megértést/érzést könnyebbé teszi. És szerintem ennél a filmnél sincsen másképp. Itt is a Bibliát fantáziaelemekkel dúsítja, hogy a műfajnak megfelelően könnyebben át tudja adni azt az érzelmi erőt, amit maga a Biblia képvisel.
Nem azt kéne nézni, hogy szóról-szóró mutatja-e be a Bibliát, hanem a lényeget. És mi a lényeg? Ezt mindenki saját magának felteheti. Nekem a lényeg az volt, hogy nagyon erős hittel lehetünk igazán boldogok, hiszen csak akkor tudjuk biztosan, hogy mindig őriz bennünket a Mindenható (a filmben:Teremtő, máshol:Isten, mindegy, hogyan hívjuk…). Érdekes, de engem pont cselekvésre buzdított a film, arra, hogy még komolyabban vegyem a vallásomat, az Istennel való kapcsolatomat.
Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom, akár hívő, akár nem hívő legyen az illető.
Javaslom, gondolkozzon el alábbi szemponton:
A HIT és az azzal kapcsolatos dolgok zsinórmértéke nem az ember érzése, hanem a Biblia! Máskülönben minek adta volna a Bibliát az ÚR?
Nem kell elgondolkoznom rajta, mert tudom, hogy a hit alapja a Biblia, és ezen semmilyen kivetnivalót nem találok. Nem is mondtam, hogy az emberi érzés helyébe léphetne. De a művészet nem tudja úgy visszaadni a dolgokat, ahogy a valóságban van. Így a Bibliát sem tudja úgy visszaadni! Ha filmre visznek írott szöveget, azt akárhogy oldják meg, megváltozik(hiszen az írást a vizualitás helyettesíti), más lesz. Mindig torzít, de a lényeget megpróbálja az emberek elé tárni, és emiatt kénytelenek elvenni, és bővíteni.
És lehet, hogy a szándéka a rendezőnek nem az volt, amit nekem mondott a film, de ez engem hidegen hagy. Például, ha én rajzolok valamit, és másnak nem azt mondja a képem, amit én akartam kifejezni, akkor is hatással vagyok rá, és megváltoztatok benne valamit (még ha pont az ellenkezőjét, ami eredeti szándékom volt). De a hatást csak úgy tudjuk figyelni, ha minél többen megírják véleményüket a filmről. Ezért írtam le én, aki 1 vagyok a sok közül. Ha viszont többen úgy éreznek, ahogy én, akkor a kiemelkedő hatása a filmnek az érzéseimet igazolja.
Én még egyszer csak azt tudom mondani, hogy nézzétek meg minél többen, és a csípőből támadás helyett, párhuzamosan vizsgáljátok a hittel együtt a művészetet, és a Biblia mondanivalóját, értelmezését. Hiszen, ha nem változtattak volna a Biblia eredeti szövegén, akkor még mindig héber, görög nyelven lehetne csak olvasni. Ez viszont természetesen a vallások visszaszorult meglétét jelentené. Ezután azon kell elgondolkodni, hogy ha meg lehet tenni, hogy hozzányúlunk az eredeti szöveghez, akkor az meddig mehet el, és milyen kritériumoknak kelljen megfelelnie...
Ott a pont Zsuzsi. :-)
Csodálkozom,hogy Sir A.Hopkins egy ilyen fércműhöz a nevét adta.Azzal,hogy egyes helyeken betiltották inkább csak hírverést adtak egy rossz alkotásnak.Lassan senki sem beszél erről a filmről.Nincs is nagyon mit.