A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Ránk, keresztyénekre is hat ez a korszellem. Egyfelől sokan szenvednek valódi szegénységben, s ebből kétségbeesetten, kritika nélkül, minden lehetőséget megragadva igyekeznek kiszabadulni, sokszor még nagyobb bajt hozva ezzel magukra. Másfelől elnéptelenednek egykor oly életteli közösségek, utánpótlás nélkül halnak el gyülekezetek. Egyre többen fordulnak magukba, és legyintenek lemondóan a többi hívőre vagy éppen a hitetlen embertársaikra. Mások olyan világmegváltó módszerek hirdetői és gyakorlói, amik a gyors sikert és a lelki meggazdagodást ígérik. Kár volna tagadnunk, hogy munkálkodásukat látszólagos sikerek kísérik. Hirtelen növekvő, gazdag gyülekezeti közösségek fogantatásának és születésének is tanúi lehettünk az elmúlt időszakban.

E kétféle felfogás eredményeként némely hívők lemondtak az evangéliumról, mások meg úgy ragadják azt – szinte kisajátítva – magukhoz, hogy noha „teljes"-nek nevezik, mégis inkább a „téves" jelző illene rá.

De miért is állítjuk ezt?

Ha csak köreinket vesszük nagyító alá, akkor is láthatjuk: az evangélium jobbára belső üggyé lett számunkra. Magunknak hirdetjük, egymás között szórjuk, leggyakrabban olyanoknak, akik már megértették és befogadták. Nosztalgiázva emlegetjük fel egymás között a régi időket, amikor még tértek meg emberek... és az evangélium ahelyett, hogy kizendülne közülünk, marad saját „kis éji zenénk". Ennél rosszabb az, amikor a reményvesztett hívők csak legyintenek a jelenre – gondolván, itt már Isten sem segíthet –, majd beletemetkeznek a Jelenések könyvébe és a próféciákba, a jövőt, az utolsó időket magyarázgatva, és olykor egymással jól összeveszve. Egyre több a virtuális gyülekezeti tag, akik ugyan megtehetnék, hogy valóságos résztvevői legyenek egy közösségnek, de inkább csak meghallgatják internetről és MP3-ról az alkalmakat, miközben főzögetnek, takarítanak, vagy éppen két hallott szolgálat között jót szundikálnak.

A másik oldalon pedig egyre inkább szembetűnik az, hogy az evangélium csak eszközzé lett egy hamis cél elérése érdekében: a siker, gazdagság és földi dicsőség érdekében. Az evangélium az ürügy, vagy éppen az a dobbantó, amely által az ember a korszellemnek megfelelő gazdagságba emelkedhet. Tökéletesen érthető, ha a bajba jutott és reménytelen emberek – mintegy utolsó kapaszkodót találva – rávetik magukat erre a lehetőségre. Leegyszerűsítve a dolgokat: mondj igent Istennek, és ő majd rendbe hoz mindent, mert egyébként nagyon szeret. Az evangélium tehát eszközzé válik, amelyet persze szépen, és a kor embere által elfogadhatóan kell csomagolni és tálalni. Minden sarkosságát le kell köszörülni, minden kontrasztját össze kell mosni. Ezért állítjuk tehát, hogy hamis az evangélium ily módon való használata és hirdetése, mert magát az evangéliumot is torzítja, hamisítja a cél érdekében.

Hogyan élhetünk helyesen az evangéliummal?

Mindenek előtt úgy, ha megértjük és komolyan is vesszük, hogy az evangélium maga, Jézus. Tehát az evangélium nem lehet más, mint Jézus. Nem üzenhet mást, és nem jelenthet mást a hallgatóknak, csak azt, aki Jézus. Nem indíthat más irányba, csak Jézushoz. Nem adhat más célt, csak Jézust. Pál is így szólta és láttatta őt a korinthusi emberek előtt (1Kor 2,2).

Másodszor, tudnunk kell, hogy azért kell az evangéliumot a világnak hirdetni, mert az elveszett embernek egyszerűen erre van szüksége (1Kor 1,21). „A macskák tudják, mi a jó nekik" – hirdeti a reklám, csak az ember nem tudja, mire van igazán szüksége. Legnagyobb és legmélyebb problémánkból – a bűnből, pokolból és romlott természetünkből – nincs más kiút, csak Jézus személye (Csel 4,12). Nem kiút a földi jólét, sem a látszatbékesség, vagy egy harmonikusnak tűnő emberi közösség. Csak egyetlen kiút van problémáinkból: Jézus, aki legyőzte legnagyobb ellenségünket, a halált.

Harmadszor, alázattal kell tudomásul vennünk, hogy a mi feladatunk csak a továbbadás (2Tim 4,2). Fontos célunkká kell válnia annak, hogy akiknek szóljuk és hirdetjük Jézust, azok azt megértsék. Igen, őt kell, hogy megértsék. Ehhez nem kell és nem is szabad az evangéliumot karcsúsítani, hanem imádkozva kell küzdeni azért, hogy a kor embere számára érthető formában közvetítsük Jézust. Korunk gondolkozását szükséges mélyebben megismerni, azzal foglalkozni, hogy hol vannak nyitott kapuk embertársaink életében, ahol az evangélium hirdetésével közeledhetünk hozzájuk. Szabad és kell azzal foglalkoznunk, hogy az evangéliumot képesek legyünk jól, érthetően, hallhatóan átadni. Ebben gyakorolhatjuk magunkat, akár egymás előtt is.

Negyedszer, nem szabad megkeserednünk és eltántorodnunk, ha szolgálatunkat nem kíséri látványos változások sora. Urunk pontosan tudja, hogy mikor, minek van ideje és helye, terveit hiánytalanul véghez is viszi a maga belátása szerint (Ézs 45,11). Sokan e meggyőződést nélkülözve, és látható eredmények hiányában válnak hallgatag, magukba forduló hívőkké, akik a rájuk bízott szolgálattal nem törődnek, mint a jézusi példázatban szereplő rest szolga (Mt 25,14-30).

Ötödször, el kell határolódnunk szívünkben attól a gondolattól, hogy az evangéliumot valamiféle siker érdekében hirdetjük. Nem az a cél, hogy sikeres hívőként dicsekedhessünk: általam ennyi és ennyi ember tért meg. Mert meggyőződésünk, hogy ez nem is fog számon kéretni rajtunk, hiszen az élő hitet Jézus támasztja, teremti szívükben Szentlelke és Igéje által, ha akarja. Aki eredmény-centrikusan akar az evangéliummal üzletelni (Csel 8,18kk.), az éppen Jézus erejét, tervét és mindenhatóságát vonja kétségbe. A maga kezébe akarja venni azt, ami nem rá bízatott. De nem is az a cél, hogy olyan siker ígéretét vetítsük mások elé, amit Jézus sehol és soha nem ígért. Téves az az evangélium, amelyik a mennyország áldásait a földön ígéri megvalósulni. Jézus sorsa a mi sorsunk is egyben. Volt életében öröm és fájdalom egyaránt, átélt csodálatot, de gyilkos indulatokat is. Végül felment a mennybe, hogy ott készítsen helyet övéinek.

Kedves Olvasó! Több mint 2000 éve csodálatos kincs birtokosai vagyunk. Az a küldetésünk, hogy a drága kincset továbbadjuk. Indokolt-e, hogy visszahúzódóak és hallgatagok vagyunk? Szabad-e hagynunk, hogy hamisítványok sokasága félrevezesse és megkeserítse a körülöttünk élőket?

Álljunk inkább elő, helyesen gondolkozva az evangéliumról, és engedelmeskedve annak, aki a hirdetésével megbízott minket! Mert az evangélium hirdetése olyan befektetés, ahol nem a haszon, hanem maga az engedelmesség hozza meg a lélekben és testvéri közösségben való meggazdagodást. Az első keresztyének Jézussal és örömmel telve, teljes természetességgel adták tovább az evangéliumot. A Máté 24,12-ben azt mondja Jézus, hogy az utolsó időkben „a szeretet sokakban meghidegül". Ez azt jelenti, hogy sokan a hívők közül nem fogják Jézust és az evangéliumot életük legnagyobb kincseként és gazdagságaként kezelni. De – folytatja Jézus – „aki mindvégig kitart, az üdvözül", és: „Isten országának pedig ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek...". Tartozzunk hát azok közé, akik Isten országának evangéliumát nem rejtegetik, hanem örömmel hirdetik!

Sípos Aba Álmos / Budapest

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. július)

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Maisie tudja
2014. február 24. hétfő
Maisie (Onata Aprile) hatéves, New Yorkban él és sok mindent tud. Tudja, hogy hivatásos rock...
Fekete mise
2015. november 11. szerda
A Black Mass problémás üzenetet hordoz, egy problémás, egyre...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
A félszemű és a Fekete hattyú
2011. január 24. hétfő
  (Filmszemle az Oscar-díj átadás előtt) Hamarosan újra átadják a filmipar legrangosabb...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
A Wall Street farkasa és Walter Mitty titkos élete
2014. január 01. szerda
Az idei ünnepi mozikínálat több meglepetést is tartogatott a mozirajongók számára. Sokan már az...
Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...

Könyvismertető

Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Kövess minket facebookon!