A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Bálványimádás a 21. században? I. (halott bálványok)

(A Biblia Szövetség Fontos kérdések sorozata 2013. április 14-én, Budapesten, a Nagyvárad téri református templomban elhangzott előadásának szerkesztett közlése)

Aki nem jártas a Bibliában, könnyen gondolhatja, hogy hála Istennek, nem vagyunk az ókorban vagy a középkorban, amikor bálványokat imádtak a tudatlan emberek. Ma, modern világunkban már felesleges erről a témáról beszélni. Kit érdekelhet, kiket érinthet manapság a bálványimádás?

Miért kell foglalkoznunk vele? Két okból vizsgáljuk most ezt a témát:

a.)    mert a bálványimádást a Biblia tiltja:

Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tiszteld azokat,mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok.” (2Móz 20,2-5)

b.)    mert a Biblia szerint a bálványimádás soha „nem megy ki a divatból”, az emberiséget történelme végéig kísérni fogja (1Móz 31,19; 1Ján 5,21).

Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a varázslók, a paráznák és a gyilkosok, a bálványimádók és mindaz, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22,14-15)

 

1. Tulajdonképpen mit jelentenek a „bálvány” és a „bálványimádás” szavak a magyar nyelvben?

Az Ószövetségben sok helyen előforduló, magyarul bálványnak fordított szó (elohim) jelentése: isten, istenek. A 2Móz 20, 3. ezért fordítja így: „idegen isteneid”. Maga az „isten” fogalom pedig általában azt a magasabb rendűnek tartott valakit, vagy valamit jelenti, akivel-amivel az ember függőviszonyban van: fél tőle, élete fontos problémáiban segítséget, erőt vár tőle, ezért az ember szeretetének tárgyává válik. Általánosságban tehát isten az, akinek az ember kedvében jár azért, hogy segítségét és támogatását, gyógyító erejét megnyerje, akit áldozattal befolyásolni lehet, akit tisztel, imád, akitől boldogságát reméli.

Az Újszövetségben a „bálványnak” fordított „eidólon” görög szó jelentése: kép, mégpedig csalóka kép, olyan árnykép, ami mögött nem áll semmiféle valóság:

„Tehát ami a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy sok isten és sok úr van, mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és mi is érte vagyunk, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala” (1Kor 8,4-6).

Eidolon, azaz bálvány-isten lehet bármilyen tárgy (amulett, kép, szobor, kabala), természeti erő (energia), egy látható égitest (csillag, bolygó stb.), elképzelt személy (görög istenek), közismert ember (filmsztárok, vallási vezetők, sportcsillagok) stb., amiket vagy akiket az ember Istennek kijáró imádatban részesít, akiben hisz, akivel szellemi-lelki-testi függőviszonyban van, akitől boldogságát, gyógyulását, segítségét várja.

 

2. Érdemes ezek után pontosítani, hogy melyek a bálvány, illetve a bálványimádás jellemzői:

-                     A bálványoknak nevük van. A Bibliában ilyen nevekkel találkozhatunk, mint pl. Baál, Astarte, Molok, Diána stb. A görögök és rómaiak pl. isten-nevet adtak a bolygóknak, természeti erőknek, életnek, halálnak, szerelemnek, foglalkozásoknak, mint az emberi élet megnyilvánulásait segítő hatalmaknak. Az istennév igen fontos szerepet játszott, melynek kimondása a kapcsolatteremtés első eszköze volt. Az egyetemes vallástörténet istenek neveinek sokaságát ismeri;

-                     a bálványok személyét és neveiket mindig emberek találták ki. Ezért vannak olyan sokan;

-                     a bálványistenek legtöbbször úgy születtek, hogy emberek a természetben megtalálható teremtményeket és természeti erőket olyan természetfeletti tulajdonságokkal ruházták fel, amikkel azok, teremtettségük folytán, nem rendelkeznek;

-                     azok a bálványok, amelyek nem teremtmények vagy erők, az emberi fantázia által kitalált mitikus alakok;

-                     a bálványimádásnak minden időben voltak és vannak előírt szertartásai, melyek sokfélesége szinte felsorolhatatlan: áldozatok bemutatása, varázsimák, olykor igen bonyolult istentiszteleti szertartások, ill. ún. népi vallásosságnak, vagy népszokásnak nevezett okkult praktikák és gyakorlatok;

-                     végül: a bálványimádás nagyon lényeges vonása a bálványokba és segítségükbe vetett hit.

 

3. Mielőtt továbblépnénk, tisztáznunk kell, miként ítéli meg a Biblia a bálványokat, ill. a bálvány-kérdést

-                     Feltűnő, hogy az első és a második parancsolat is határozottan tiltja a bálványimádást (2Móz 20,2-5);

-                     a bálványok nem istenek, mivel csak egy Isten van (1Kor 8,4-6);

-                     a bálványok mögött legtöbbször démonok állnak:

Nézzétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? Mit mondok ezzel? Netán azt, hogy a bálványáldozat valami, vagy hogy a bálvány valami? Nem, hanem sokkal inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Én pedig nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.” (1Kor 10,18-20).

-                     Jóllehet a bálványok mögött nincs isteni realitás, de van arra hatalmuk, hogy függésben tartsák az embert (Gal 4,8; Ef 2,12) és olyan imádatot és hitet igényeljenek az embertől, amely csak az igaz, élő Istent illeti meg.

„Akkor, amikor még nem ismertétek Istent, azoknak szolgáltatok, amik természetük szerint nem istenek” (Gal 4,8).

 

A fentiek értelmében a bálványimádás az igaz Isten ellen elkövetett bűn, amit Isten nem hagy büntetés nélkül (Jel 22,15; Rm 1,23-25).

„…az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó emberek, madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. Isten azért szívük vágya szerinti tisztátalanságra adta őket, hogy egymás testét megbecstelenítsék, mint akik Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen” (Rm1,23-25)

 

4. Most érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy a 21. században kell-e még egyáltalán bálványimádásról beszélni, vagy a bibliai idők óta már megváltozott a helyzet?

Mi változott és mi nem?

Úgy gondoljuk, hogy mindazok, amiket a bálványimádás jellemzőiként felsoroltunk, máig sem változtak, mivel a bűnesetben totálisan megromlott emberi szív sem változott semmit:

„Az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz” (1Móz 8,21b).

Az emberi szív, amíg azt Isten meg nem változtatja, hatalmas bálványtermelő gyár marad – mondta Kálvin. A változás talán csak annyi, hogy régi bálványistenek nevei eltűntek, de helyükre újabbak léptek, a megmaradt régi bálványok mellé pedig újak születtek.

Mai előadásunk alcíme így hangzik: „halott bálványok”. Eszerint a bálványok két csoportba sorolhatók, úgymint halott bálványok és élő bálványok. Most csak a mai ún. halott bálványokat ismertetnénk, a teljesség igénye nélkül. A halott bálványok jellemzője a némaság (1Kor 12,2). Ezek, némaságuk ellenére is, kizárólag az élő Istent megillető hitet és imádatot követelik az embertől. A néma bálványok nem kizárólagosak, őket nem zavarja, ha az ember egyidejűleg az élő, igaz Istent is imádja, sőt bizonyos határig toleránsak, s ebben van megtévesztő erejük.

Lássunk hát néhányat közülük:

Legismertebb halott bálvány talán a pénz, a vagyon, melynek erejét - egyebek között - a gazdag ifjú történetében adja elénk a Biblia. A pénz néma, nincs „szaga”, és rövid időn belül imádatra készteti, függő viszonyba kényszeríti az embert. A régi bibliamagyarázók az 1Jn 2,16-ban olvasható felsorolást, miszerint „mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése…”- háromfejű bálványnak nevezték, utalva ezzel arra, hogy a divat, az erotika, a szex, a hobbik, a drogok, az alkohol, a jólét, a sport, stb. nagyon könnyen bálvánnyá válhatnak még a keresztyén ember életében is.

Modern korunk hatalmas bálványává nőtte ki magát a tudomány. Hogy értsük ezt? Úgy, hogy amire ma azt mondják, hogy tudományos, vagy tudomány által is bizonyított, az előtt térdet hajt az ember. Ha pl. egy közönséges kuruzslásos gyógymód mellé odabiggyesztenek egy tudományos jelzőt (energiagyógyászat, kiropraktika), az ember elfogadja. A Biblia által bálványimádásnak nevezett csillag-, nap-, holdimádat, és az ehhez fűződő jóslások (asztrológia, horoszkóp), bár tudományosan igazoltként vannak feltüntetve, Isten mégis mást mond róluk (Jób 31,26-27. 5Móz 4,19.).

Ha bármelyik városodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, olyan férfi vagy asszony található köztetek, aki olyasmit cselekszik, ami gonoszság az Úrnak, a te Istenednek szeme előtt, mert megszegi az ő szövetségét, elmegy, és más isteneknek szolgál, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat vagy akármelyiket az ég seregei közül, amelyet nem parancsoltam, és híre megy, és te meghallod, jól tudakozódj utána. Ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtét ez az utálatosság Izraelben, akkor vezesd a kapuba azt a férfit vagy asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, és kövezd halálra, hogy meghaljon” (5Móz 17,2-5).

Se szeri, se száma azoknak a tárgyaknak, (pl. kövek, karperecek, homeopátiás gyógyszerek, stb.) melyeket azzal az ún. tudományos magyarázattal használnak gyógyításra, erő-, energianyerésre, hogy azok kozmikus energiákat rejtenek. Ezeket persze jó pénzen meg lehet venni, a lakásban vagy ruházatban elhelyezni, és lehet várni a sikert. Ezekben az esetekben az energiát istenként bálványozza az ember. Ennek az energia-istenségnek ikertestvére a természet-isten. E szemlélet szerint a természetet isteni imádatban kell részesíteni (példa erre a sokszor már betegesnek nevezhető természetvédő mozgalmak ténykedése: tyúktartás, disznóvágás ésszerűtlen szabályozása, kutyák, macskák szertartásos keresztelése, temetése, állat-istentiszteletek, stb. E mozgalmak képviselőit nem zavarja az éhező embertömeg, sem az elhagyott gyermekek sokasága, ugyanakkor egy kóbor kutya gazdáját bíróság elé citáltatják).

Csak összefoglaló rövidséggel utalhatunk a bálványimádásnak arra a szertartás-csoportjára, amit okkultizmus címszó alatt tárgyalnak a bibliamagyarázók. Ebbe a kategóriába tartozik a mágia, más szóval a varázslások tarka egyvelege: a gyógyító, védő, rontó stb. varázslás, melyeknek gyakran hangzatos, tudományos nevet adnak, hogy az embernek kedve támadjon hinni abban az erőben, ami mögöttük áll. Bálványimádó szertartásokhoz soroljuk a mantikát, más szóval a jóslásoknak ezer formáját, a spiritizmusnak nevezett praktikákat, melyek során a túlvilággal, a halottakkal, azok lelkével, vagy más rejtett erővel akar kapcsolatba lépni az ember, hogy onnan információkat nyerjen a jövőjéről, egészségi állapotáról, a túlvilágról stb. A bálványok közé sorolhatjuk továbbá, a szerencsehozó tárgyak, amulettek, kabalák, szobrocskák, zarándok utakon vásárolt csodatárgyak, ereklyék, szentek szobrainak, szentképeknek sokaságát, melyektől az emberek csodákat, gyógyulást, segítséget várnak.

 

5. Keresztyén bálványimádók?

Sajnálatos, hogy sok, templomba járó keresztyén ember van, aki se nem ismeri, se nem veszi komolyan azt, amit a Biblia a bálványimádásról tanít. Pedig érdemes lenne olvasgatni egyházunk hitvallásainak bibliamagyarázatát a bálványimádásról. A Heidelbergi Káté 95. kérdés-feleletében a következőket olvassuk: Mi a bálványimádás? Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett, aki magát igéjében kijelentette, vagy még őrajta kívül is, mást képzel vagy tartogat magának, hogy abba bizalmát vesse.”

Még részletesebben foglalkozik a bálványimádás kérdéseivel a Második Helvét Hitvallás V. fejezete:

„Hogyan imádjuk, tiszteljük és hívjuk segítségül Istent az egyetlen közbenjáró, a Jézus Krisztus által?

1. Tanítjuk, hogy csak az igaz Istent kell imádni és tisztelni. Ezt a tiszteletet nem osztjuk meg senkivel, Isten parancsolata szerint: A te Uradat, Istenedet imádd és csak néki szolgálj (Máté 4,10). Bizonyára minden próféta igen keményen ostorozta Izráel népét, valahányszor idegen isteneket, nemcsak az egy igaz Istent imádták és tisztelték. Tanítjuk, hogy Istent úgy kell imádni és tisztelni, ahogy maga tanított erre bennünket, azaz lélekben és igazságban (Jn 4,23), nem valamely babonasággal, hanem őszinte szívvel, az ő igéje szerint, nehogy valamikor ezt mondja nekünk: Ki kívánta azt tőletek? (Ézs 66,3; Jer 7,22). Mert Pál apostol is azt mondja: Isten embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék... (Csel. 17,25).

2. Csak őt hívjuk segítségül életünk minden válságos helyzetében és viszontagságaiban, mégpedig a mi egyetlen közbenjárónk és szószólónk, a Jézus Krisztus által. Ugyanis világos parancsot kaptunk erre: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem (Zsolt. 50,15).”

A református egyház két idézett hitvallása, mint látjuk, elsősorban a keresztyének bálványimádásának kérdésével foglalkozik. Hitvallásaink szerzői ezt azért tartották fontosnak, mert a középkori keresztyén egyházakban elterjedt a vallásosnak álcázott bálványimádás, mely ellen a reformátorok határozottan felléptek. A középkori egyházban tehát megismétlődött az, ami Izrael életében az aranyborjú készítése és imádása során történt. Amikor ugyanis Áron elkészítette az aranyborjút, így szólt:

„Ez a te istened Izrael, aki kihozott Egyiptom földéről” (2Móz 32,4).

Áron tehát nem egy új istent talált ki, hanem az aranyborjúban akarta láthatóvá tenni azt a láthatatlan Istent, aki kihozta népét Egyiptomból, de aki megtiltotta, hogy őt kiábrázolják, és bármilyen ember gyártotta tárgyban (aranyborjú) imádják. A Biblia leírja, hogy ennek a vallásos bálványimádásnak milyen súlyos büntetése következett. Ezékiás királyról pedig külön feljegyzi a Királyok könyve, hogy a gyülekezeti élet megtisztítása, reformációja során összetörette azt az érckígyót (Nékustánt), mely egykor a pusztában a szabadítás eszköze volt, de amelyet később vallásos relikviaként kezdtek imádni a zsidók (2Kir 18,4).

A középkori egyház tehát Áron és Izrael egykori bűnét ismételte meg, amikor bevezette képek, szobrok, amulettek, kegytárgyak, ruhák, elhunyt szentek és csontjaik, ruhadarabjaik imádatát, ezektől áldást, segítséget, gyógyulást, közbenjárást várva, jóllehet ezt Isten megtiltotta. Református hitvallásunk, a Heidelbergi Káté pl. azért nevezi a miseáldozatot is bálványimádásnak, mert az ostyát, mely csupán egy tárgy, isteni imádatban részesítik, mondván, hogy az átlényegítés után test szerint jelen van benne maga Krisztus, akit az ostyában imádni kell (Szentségimádás).

Külön lehetne beszélnünk még arról a jelenségről, ami már a 19. században is komoly vitát váltott ki bibliahű keresztyének körében, nevezetesen a Jézust ábrázoló illusztrációk, képes Bibliák és filmek megítéléséről. Ennek az előadásnak a kerete viszont szűk lenne e téma körüljárására, ezért tárgyalására a következő előadásomban szeretnék sort keríteni.

A Bibliából tudjuk, hogy Isten a bálványimádásnak minden formáját tiltja. Idegen istennek nevez minden olyan halott tárgyat vagy élő személyt, akit az ember imádatban részesít, és akibe hitét veti. A hit és imádat egyedül Istent illeti meg. A Biblia szerint egy igaz Isten van, s ez az Isten az embertől hitet és osztatlan szeretetet kíván.

Halld meg, Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Móz 6,4-5).

Ezt a parancsot ismétli meg az Újszövetségben maga Jézus is (Mk 12,18-30). A bálványimádás mindig megosztja a szívet, Isten viszont nem osztozik senkivel. Ezért, valahányszor a bálványimádás megkísért valakit, Isten mindig választásra szólítja fel az embert (Józs 24,14; 1Kir 18,39; Mt6,24).

„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Mt 6,24).

Az első parancsolat is erre a választásra szólítja fel nemcsak Izraelt, de korunk emberét, sőt korunk keresztyéneit is.

 

6. A bálványimádás és a kultúra

Visszatérve eredeti kérdésünkhöz, hogy ti. beszélhetünk-e a 21. században bálványimádásról, igennel kell felelnünk. A Biblia szóhasználatával élve a bálványimádás nem csupán egyik jellemzője az ún. pogány (tehát nem a magát kijelentő, egy igaz Istenben hívő) kultúráknak, de a pogány társadalmak életét alapvetően meghatározó fundamentuma volt. Az ember által kitalált bálványok imádatának módja és tisztelete határozták meg a kánaáni népek, az asszír, babiloni, egyiptomi, görög és római világbirodalmak gazdasági, társadalmi, kulturális életét és etikai rendszerét. De ugyanez elmondható az ún. újpogányságot képviselő hitleri, sztálini, távol-keleti stb. világbirodalmakra is, ha csak a közelmúltra gondolunk.

A 21. század posztmodern társadalmainak gazdasági, kulturális életét, polgárainak gondolkodását és etikai normáit is egyre inkább meghatározza korunk bálványainak szellemi, anyagi (pénz) és etikai diktatúrája, amely - szemben az ókori bálványokkal - egyre intoleránsabb.

A bálványimádás eddig ismertetett természetéből következik, hogy a magát a Bibliában kijelentő, egy igaz Istenbe vetett hit mindig összeütközött a pogánysággal. Ez az összeütközés és harc mindig kemény és éles volt, és a történelem végéig éles is marad (lásd: Jelenések könyve).

Korunk döntő kérdése az, hogy a keresztyénség felvállalja-e ezt a harcot, vagy kibékül a pogány, Krisztus nélküli ideológiák által szabályozott társadalmakkal. Az máris látható, hogy a keresztyén egyházak jelentős része nemcsak keveredett a pogány ideológiákkal, hanem lelkesen támogatja is annak modern bálványait. (Friss példa erre az a kezdeményezés, miszerint a magyarországi iskolákban tanuló gyerekek első osztálytól gyakorolják a távol-keleti pogány vallások szertartásaihoz tartozó, relaxációnak nevezett ún. lazító technikát, és a meditációnak nevezett pszichotechnikát, melynek elsajátítása az indítványozók szerint azért ajánlott, mert végzésük közben az agyban ún. „örökélet-hormon” szabadul fel, és gyakorlóiban megnöveli a hosszú élet esélyeit. E pogány vallások által kitalált és gyakorolt szertartások bevezetésének gondolata pedig a Református Egyetemről indult ki. A szemfényvesztéshez tartozik, hogy e módszer fő ideológusa mindezt úgy kínálja fel, mint „keresztyén meditációt”. Csakhogy a keresztyén ember nem magában, befelé fordulva keresi a békességet és Istent, hanem a hit útján, kifelé és felfelé, szemben a pogány meditációval).

A pogány ideológiával egyezséget kötött egyházak természetesen fürdenek az elismerés langyos tengerében, mert az általuk képviselt kevert (szinkretista) evangélium tetszik az embereknek. A bibliahű keresztyénség viszont - úgy a pogány társadalmakban, mint saját egyházaikban - folyamatosan kisebbségbe szorul, sőt hamar odakerül homlokukra a „fundamentalista” bélyeg, mivel a Bibliát tévedhetetlennek és minden részében Istentől ihletettnek vallják. Ennek következményeként pedig a Biblia etikai normáit tartják magukra és családjaikra nézve is kötelezőnek. Ellenzik az abortuszt, nemet mondanak minden szexuális aberrációra, a házasság nélküli együttélésre, minden korrupcióra, csalásra, minden, az Isten teremtési rendjével ellenkező élet- és egyházi rendre. Vallják, hogy Krisztuson kívül, jócselekedetek által nincs üdvösség, és készek küzdeni az evangélium minden igazságáért.

Világosan kell látnunk, hogy korunk lényegében a bálványok és az igaz Istenbe vetett hit harcának színtere: Krisztusnak és ellenségeinek gyakran véres ütközete itt a földön. Meg kell látnunk, hogy egy harcnak vagyunk szem- és fültanúi, de résztvevői is, valahányszor megnézünk egy műsort, újságot (világi vagy egyházi lapot) veszünk a kezünkbe, kiválasztunk egy könyvet olvasásra, híreket hallgatunk, prédikációra figyelünk. Nem kerülhetjük el annak eldöntését, hogy melyik oldalon állunk.

Dr. Sípos Ete Álmos, nyugalmazott ref. lelkipásztor, a BSZ főtitkára / Tápiószele

Hozzászólások

 
#26 M. Kiss István 2015-02-13 21:32
Nagy magyar nyelvújítónk mondotta anno - ugyan nem a Bibliából idézte, de azért sok igazságot rejt: "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot". Persze, ettől még Szabó Gábor a testvérünk, csak hát...
 
 
#27 Kovács-Hajdu Albert 2015-02-13 21:59
#Rácz Gábor!

Nem vitatom - legelső hozzászólásomban érzékeltetni is próbáltam, hogy Isten gyermekének tekintem a bizonyságtevő buzgalommal írogató Szabó Gábort -, hogy elvi igazsága vagyon a druszájának.

De a helyén mondott igére igaz, hogy arany alma ezüst tálcán...
Az ügyetlen, rossz megfogalmazásnál az is jobb, ha csendben imádkozik valaki, és a szólást arra bízza, akinek az Úr ad hozzá tapintatos szeretetet, bölcsességet is.
Engem nagyon is érdekelnek azok a lelkek, akik a templomküszöböt még nem lépték át. Azon egyszerű oknál fogva, hogy valaha én is ilyen voltam. Biztosan el lehet mondani az evangéliumot úgy is, hogy az a lépés megtörténjen (utána még mindig ott a szoros kapu problematikája), de ha rosszul mondom, akkor a küszöbön át befelé helyett a küszöbtől, a templomtól, a gyülekezettől, a Bibliától EL indulhat a kedves tévhiten élő embertársunk.
Van, hogy egy beszélgetésnek tovább KELL tartania, van, hogy egy virágot hosszabban kell öntözni.

Nem vidít fel különösebben, hogy egy értelmes beszélgetés, egy igei érvekkel, alázattal lefolytatott vita lehetősége - úgy tűnik - ugrott...
 
 
#28 SZABO GABOR 2015-02-14 18:57
Sokat gondolkoztam irjak ne irjak vegul ugy dontottem nem irok tobbet ...egyszeruen probaltam irni ahogy en vettem a hitet nem latinul meg okoriak nyelven hiszen Luther is azert harcolt hogy mindenki sajat nyelven erthetoen halhassa az igazsagot... belatom nem versenyezhetek tanult embererekkel de nem is ez volt a szandekom szerepelni sem akartam JEZUS AZT MONDJA AKI SZEGYEL ENGEM MEGVALLANI ,AZT EN IS SZEGYELNI FOGOM en igy vettem a hitet igy adom ,ugy gondolom es hiszem hogy aki kesztyus kezzel hirdet iget az nem igazsagot hirdet ,aki az ige ketelu vagofeluletet letakarva hirdeti az iget az megint csak falra borso erre mondja JEZUS hogy az utolso idobe sok lessz a beres ......rom.10:14 .17 hogyan hallja meg a vilag az igazsagot ha nem mondod el ...nem zavarok allovizet ezen az oldalon tobbe maradok szeretettel gabor aki a bunosok kozul az elso.....
 
 
#29 M. Kiss István 2015-02-14 21:38
Kedves Szabó Gábor, senki nem vonja kétségbe az Ön hitét és tanúságtételét. De Albert tiszteletesnek abban igazat kell adnunk, hogy aranya alma ezüst tányéron a helyén mondott ige. Ez Isten adta bölcsesség, amiért imádkoznunk lehet és kell. Salamon pedig arról beszél nekünk hogy "... ideje van a szólásnak..." Ezek is megszívlelendő dolgok. Mindazonáltal a bálványok témájától már kissé mintha eltávolodtunk volna. Pedig a kommentek fölötti cikk mintha erről szólt volna...
 
 
#30 Kovács-Hajdu Albert 2015-02-15 08:19
Kedves Szabó Gábor!

Az a bizonyos "bűnösök közt első" gondolat, a hozzá tartozó igevers (1Tim 1,15) nekem is nagyon sokat jelent. Nagyjából mindent...
De azt meg kell tanulnom - és nem merném állítani, hogy sikerült... -, hogy korántsem biztos, hogy minden ember életének a zárjához pont én vagyok a kulcs Isten kezében. Ha pedig egy zárba nem belevaló kulcsot próbálgatnak, akkor a zárszerkezet is, meg a kulcs is sérülhet.
Kicsit másként: a Krisztus seregében nemcsak lőni kell mindenre, ami mozog...
Becsülöm a lelkesedését, amit nem akartam megoltani, és kívánom, hogy a tisztán vett evangélium továbbadásában erősítse meg az Úr.
 
 
#31 Rácz Gábor 2015-02-15 09:04
Kedves Kovács-Hajdu Albert!

Bár Ön Szabó Gábort szólította meg, de mivel nyilvános hozzászólásban tette, így én is elolvashattam.

És egy kérdésem lenne.
Honnan tudja, hogy Kihez Ki a kulcs?

Én hiszem, hogy valóban megfelelő helyen és időben kell szólnunk (ezt Isten megmutatja).
De azért általában a szókimondó Igehirdetést várja tőlünk az ÚR. Így látom Isten Igéje alapján.
 
 
#32 Kovács-Hajdu Albert 2015-02-15 14:04
Kedves Rácz Gábor!

Először is bocsánatot kérek, hogy a minap egy késő esti hozzászólásomban a megszólításom olyanra sikeredett, mintha agresszíven akarnék fellépni. Jóval később vettem észre, és magam is elcsodálkoztam a felkiáltójelen... Figyeletlenség volt, nem akartam bicepszet feszegetni.

A kérdését értem is, meg nem is.
Abban, amit reggel írtam, próbáltam jelezni, hogy egy tanulási folyamatban élve, gyakran tévedve jutottam egy alázatra tanító megtapasztaláshoz, miszerint nem vagyok univerzális. Léteznek olyan élethelyzetek, vannak olyan személyiségtípusú, műveltségű,állapotú, stb., emberek, amikor, akik felé, szubjektíve úgy tűnik, kevésbé tudok szólni, mint máskor, másokhoz. Fordítva is igaz: van, akit szabadabb szívvel, bátrabban tudok megszólítani, bevonni olyan beszélgetésbe, amelynek fókuszába a beszélgetőtársam bűneiért is meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus evangéliuma kerül.
Szolgálatomból adódóan kénytelen vagyok megtapasztalni/megtapasztalhat om ezt is, azt is. És teljes méltatlanságomat megvallva feltételezem, hogy akik hozzánk járna gyülekezetbe, azért teszik, mert meghallhatják az evangéliumot.
Hálás vagyok Istennek azért, hogy tőlem eltérő karizmájú, habitusú szolgatársakat tud állítani a megfelelő helyre. Ez az Ő gazdagsága, hogy a megfelelő feladatra a megfelelő embert el tudja hívni.
Egyszerűbbnek tűnhet a helyzet, ha adott helyen vélelmezhetően egyedül vagyok hívőként. Akkor a szólás felelőssége elég egyértelműen az enyém, tőlem kéretik számon.
Kevésbé egyértelmű, ha több keresztyén is jelen van. Isten kegyelméből ezt a fórumot olyannak látom, ahol élő hitű emberek megszólalására jó eséllyel lehet számítani, mert járnak ide egy páran. Nyilván olyanok is, akik bölcsebbek, szentebbek, bátrabbak, vagy bármely tulajdonságukra nézve különbek nálam. Alkalmasak arra, hogy ha kell, szelíden, ha kell, akkor keményebb. határozottabb hangon álljanak elő a nyilvánvaló igazsággal. Tapintatból nem sorolnék több-kevesebb rendszerességgel itt felbukkanó neveket - jó, hogy vannak.

Isten kegyelme engem azzal a karaktervonással együtt hívott el, hogy nem szoktam, nem szeretek ajtóstul a házba rontani, bár nagyon is céltudatosan igyekszem eljutni az Ige igazságával való szembesítésig. Nyilván én is okozok sebeket eközben, mert a Lélek kardjával bánva ez óhatatlanul megtörténik - de nem szeretném a Lélek kardjának emlegetésével elrejteni, mentegetni, ha merő emberi figyelmetlenségből, rámenősségből, elemi tiszteletlenségből (a sor folytatható végtelen számú gyarlóságainkkal) illetem valami méltatlanul bántóval azt, akivel szemben állok.
 
 
#33 Rácz Gábor 2015-02-16 19:29
Kedves Kovács-Hajdu Albert!

Köszönöm a választ!
 
 
#34 SZABO GABOR 2015-02-17 09:53
Ne felejtsük el, hogy akit az Úr hív el azzal az Úr foglalkozni is fog, hogy befejezze benne azt a munkát, amit elkezdett. Ha azonban mi hívunk a gyülekezetbe embereket, azokkal nekünk kell foglalkozni és nekünk fog meggyűlni a bajunk velük. Egyszerű hasonlattal élve: a kecskéből sosem lesz bárány! Ezért mondja az ige, hogy újjá kell születni, és ez Isten munkája, mert „Krisztussal együtt megfeszíttettem és élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal. 2.20)
 
 
#35 M. Kiss István 2015-02-17 22:26
Úgy vélem, ez a magvas kérdés - mármint a kecskék és bárányok átváltozása - inkább a juh- és kecsketenyésztő szövetség (http://mjksz.hu/) illetékessége. Esetleg a néprajzkutatóké. Egyikőjük pl. beszél az átváltozásról, mégpedig imígyen: "A vízszintes irányú átváltozáskor a mesehős átbukik a fején. Ahogy mondani szokás, bukfencezik, bukfencet vet, kecskekórát vet, kecskebukázik, kecskebukát vet, kecskebukét vet, bakot vet, bakfincál, bakfincoz". De ahelyett, hogy erről értekeznénk, újfent csak egy korábbi hozzászólásomat tudnám felidézni: "Mindazonáltal a bálványok témájától már mintha kissé eltávolodtunk volna..."
 
 
#36 Biblia Szövetség 2015-02-18 10:55
A téma fölötti vitát lezártnak tekintjük.
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Amerika Kapitány: az első bosszúálló
2011. augusztus 18. csütörtök
(Captain America: The First Avenger)színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm Az...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
A segítség (The Help)
2011. november 11. péntek
színes, feliratos, amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma,146 perc, 2011 A film káprázatos...
Foxcatcher
2015. január 29. csütörtök
Ezúttal nincs könnyű dolga a mozirajongóknak, hiszen sok izgalmas...
A lélek hullámlovasa (Soul Surfer)
2011. június 24. péntek
(DVD megjelenés: 2011. augusztus 9.) Már javában tombol a nyár és a vakáció is elkezdődött, így...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...
Az Argo-akció
2012. november 22. csütörtök
Közel-kelet. Amerikai követség. Dühöngő muzulmán diákok egy csoportja a kapuk előtt amerikai...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
A Wall Street farkasa és Walter Mitty titkos élete
2014. január 01. szerda
Az idei ünnepi mozikínálat több meglepetést is tartogatott a mozirajongók számára. Sokan már az...

Könyvismertető

A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Kövess minket facebookon!