A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

Istendicsőítés - hangerővel?

worship sA dicsőítés gyakorlata egyre nagyobb teret követel magának, istentiszteleti liturgiák épülnek rá, vagy alakulnak át miatta. Térnyerése néhol töréseket és szakadásokat okoz. Terjedésének intenzitása olyan érzetet kelt, mintha a keresztyén közösség 2000 éven keresztül valamiről megfeledkezett volna, s azt most feltétlenül pótolnia kellene. Új, dicsőítő elemek jelennek meg az istentiszteletek rendjében. Egyre többször hallunk dicsőítő istentiszteletekről, dicsőítő konferenciákról, dicsőítő iskolákról, dicsőítő koncertekről.


(A Biblia Szövetség Fontos kérdések sorozata 2012. október 14-én, Budapesten, a Nagyvárad téri református templomban elhangzott előadásának szerkesztett közlése)

Előadásom, mondanivalóm meghatározó alapja Isten Igéje (Rm 12,1-2): „Kérlek azért titeket, testvéreim, Istennek irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” Valamint (1Jn 2,15-17): „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”

Sajátos helyzetben vagyunk ma itt: keresztyén emberként, keresztyén istentiszteleti gyakorlatokról kell véleményt alkotnunk. Nagyítónk fókuszában nem a világ, hanem életünk, életgyakorlatunk áll. Az ember szívesebben és könnyebben vájkál mások életében, most mégis szükséges, hogy a magát keresztyénnek valló közösségek sokaságában már elterjedt, és egyre jobban terjedő gyakorlatot – az ún. dicsőítés gyakorlatát – megvizsgáljuk.

Ez a gyakorlat egyre nagyobb teret követel magának, istentiszteleti liturgiák épülnek rá, vagy alakulnak át miatta. Térnyerése néhol töréseket és szakadásokat okoz. Terjedésének intenzitása olyan érzetet kelt, mintha a keresztyén közösség 2000 éven keresztül valamiről megfeledkezett volna, s azt most feltétlenül pótolnia kellene. Új, dicsőítő elemek jelennek meg az istentiszteletek rendjében. Egyre többször hallunk dicsőítő istentiszteletekről, dicsőítő konferenciákról, dicsőítő iskolákról, dicsőítő koncertekről.

Miközben a keresztyének jelentős része kritika nélkül fogadja ezt a jelenséget, mert jól érzi ebben magát, szükséges feltennünk a kérdést: Ez a keresztyén gyülekezetek jövője? Jó irányba halad az, aki ehhez igazítja istentiszteleti gyakorlatát?

Mielőtt a kérdésekre megkeresnénk a választ, szükséges, hogy fogalmainkat illetően is közös nevezőre jussunk, miszerint: Mit értünk keresztyénségen, ki tekinthető keresztyénnek, és kik azok, akiket az istendicsőítés problémaköre érint?

I. Kiket tekintünk érintetteknek?

Látszólag messziről futunk neki a kérdés megválaszolásának, de nem messzebbről, mint ahonnan feltétlen szükséges. A klasszikus bibliai és reformátori felfogás szerint az ember két részből áll – látható és láthatatlan részből; testből és lélekből, vagy egy másik bibliai analógiát használva: testből és szívből (II. Helvét Hitvallás VII. fejezet).

  • A látható (testi) részbe soroljuk a beszédet és cselekedeteket, mindent, ami érzékszerveinkkel megtapasztalható, illetve kifejezhető.
  • A láthatatlanba pedig azt, ami érzékszervekkel nem érzékelhető, fel nem fogható. Ez a lélek, aminek létét ma már nem vitatja senki, annak ellenére, hogy nem vagyunk képesek pontosan definiálni azt.

Az emberben a látható és láthatatlan szerves összefüggésben van egymással. Ha a kettő egysége megbomlik, akkor meghasonlásról, ellentmondásról vagy valamilyen betegségről beszélünk. Ha pedig a test és lélek egymástól elválik, akkor a halál következik be.

Ma már azt sem vitatja senki, hogy a két rész összetartozásának van működési iránya is: a láthatatlanból a látható felé mutat minden. Ez azt jelenti, hogy az ember semmit sem cselekszik „csak úgy”, véletlenül. Minden emberi szónak és cselekedetnek van háttere, forrása: ez az emberi lélek, vagy szív. Jézus így beszél erről (Lk 6,45): „A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj.” Jézus ezzel azt tanítja, hogy minden embernek van lelke, szíve, ami szólásra és cselekvésre indítja.

A Biblia azt is kijelenti, hogy az embernek nincs hatalma a szíve, lelke felett abban az értelemben, hogy a bűn által megromlott szívét megtisztítsa, vagy jobbra cserélje. Az emberi szív romlottsága abban áll, hogy önmagára irányul. Az ember önimádata, ön-centrikussága és ön-istenítése mindent meghatároz cselekvésében, azaz testi létében. A Biblia azonban beszél Isten kegyelmi munkájáról is, ami képes megváltoztatni az embert, s ezt a megújító munkát a szíven kezdi. Az ilyen megváltozott embereket nevezzük Krisztus után keresztyéneknek. A keresztyénség tehát valójában lelki, szívbeli meghatározottság – Istentől indulóan és hozzá érkezően –, és attól elválaszthatatlan, abból következő életforma. Ez a meghatározottság, életelv tulajdonképpen kétségek nélküli bizalom, hit, alázat, imádat a láthatatlan Isten iránt. Ez Isten-centrikusságot jelent az ön-centrikussággal szemben. Erre az Isten iránti bizalomra az ember önmagától képtelen, hacsak Isten csodát nem tesz rajta, azaz újonnan nem szüli. Ez a csoda az ember szívében végbemenő változás, aminek következtében az ember másként kezd tekinteni Istenre, önmagára és a világra. A csoda eszköze az Isten kijelentése, az Ige, véghezvivője pedig a Szentlélek.

Isten önkijelentésének formái az Ószövetségben az ő közvetlen beszéde, üzenete, titokzatos megjelenései (theofániák), de a Biblia szerint mindezeknél még teljesebben jelentette ki magát Jézus Krisztus által (Zsid 1,1-4): „Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette, aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felséges jobbjára ült a magasságban. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel náluk különb nevet örökölt.” A keresztyén életforma, életvitel ebből az Isten felé megnyilvánuló bizalomból, szívbéli meggyőződésből ered. Meggyőződésünk tartalmából most csupán egyet emelek ki, ami Isten személyére vonatkozik.

II. Mit gondolunk Istenről?

Az emberek általában sok mindent gondolnak és feltételeznek Istenről. A keresztyén ember ezzel szemben csak azt gondolja, hiszi és vallja róla – nem többet és nem kevesebbet –, amit számára Isten önmagáról kijelentett. Nem támaszkodik semmiféle emberi okoskodásra, manipulációra, pusztán arra hagyatkozik, amit Isten önmagáról kijelentett, aminek egyetlen írásbeli dokumentuma a Biblia. Miért? Mert a 4Móz 23,19 szerint: „Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?”

Isten tehát „nem ember”! Minden olyan emberi módszer, amivel az ember Istent vizsgálhatná, megbízhatatlan. Akkor mégis mire hagyatkozhatunk? Kizárólag a kijelentésre. Arra, amit Isten maga mondott el önmagáról. De megbízhatunk-e abban? Válaszunk erre az, hogy ő nem hazug. Azaz, noha ő maga beszél önmagáról, de nem vezeti félre az embert. Amit kijelentett, az igazság. Az is kiderül Isten önkijelentéséből, hogy ő nem változik. A szüntelen változásban élő ember számára ez az egyik legmegfoghatatlanabb jellemvonása lényének. Ő mindig ugyanaz marad. Úgy is mondhatnánk, hogy befolyásolhatatlan, nem a körülmények és idő függvényében létezik. Semmi sem ingathatja meg, semmi sem térítheti el elhatározásától, semmi sem fordíthatja el akaratától, vagy semmi sem veheti rá cselekvésre...

Mivel tehát kijelentésére támaszkodunk, kérdésünk, hogy mit jelent ki önmagáról? (Zsolt 113,5: „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?”)

Például azt, hogy magasságban lakozik, ami nem csupán helyet, hanem viszonyt is jelent. Emberi szavakkal le nem írható, és ki sem fejezhető a távolság és a nagyságbeli különbség Isten és ember között. Emberi tudás, hatalom, képesség által át nem hidalható, de még csak meg sem közelíthető. Isten intelligenciája, akarata, ereje, hatalma egyszerűen semmihez sem fogható. A Jelenések könyvében azt látjuk, olvassuk, hogy Istent dicsőség veszi körül. Mi ez a dicsőség? Isten tulajdonságainak összessége, ami egyszerre, osztatlanul és teljes mértékben vannak jelen benne, ami ő maga. Isten egy a tulajdonságaival. (Ő a szeretet, ő az élet, ő a világosság, ő az igazság stb.) Isten: tökéletesség a tökéletességben.

Milyen ez a dicsőség?

A szentség dicsősége Istent hozzáférhetetlen világossággal veszi körül. Mivel ő örök és változatlan, így dicsősége nem szerzett dicsőség. Ugyanúgy, ahogyan Isten, önmagától és önmagában létező. Mindig volt, van és lesz. Éppen ezért a dicsőség jelenléte és mértéke állandó. Változatlan és változtathatatlan. Nem halványul, nem gyengül, nem is erősödik.

Hogyan hat az emberre ez a dicsőség?

Amikor valaki Isten dicsőségével, tehát magával Istennel szembesült, találkozott, akkor ez a szent fény őt mindig térdre kényszerítette. (2Móz 20,18-19: „Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott. Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!, vagy 2Móz 33,18-23: „Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet! Erre azt mondta az Úr: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az Úr nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd azt mondta az Úr: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára! És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.” és Csel 9,3-5: „Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből, és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”)

Isten dicsősége, tökéletessége az embert azonban nemcsak térdre kényszeríti, hanem kötelezi is. Egyfelől arra, hogy amikor ez a dicsőséges Isten hozzá hajol, akkor legyen kész előtte leborulni:

(Zsolt 24,7-10) „Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a hatalmasan hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.”)

Másfelől arra, hogy amikor az ember közeledik őhozzá, akkor ne feledkezzen meg arról, hogy kicsoda ő valójában: (2Móz 19,20-22) „Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment. Azt mondta az Úr Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az Urat, mert sokan elhullnak közülük. És a papok is, akik az Úr elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr.” Mindkét esetben végzetes az ember felelőtlensége.

Látjuk tehát, hogy Isten nem ember, dicsősége nem annak függvénye, hogy az ember ezt elismeri, vagy megadja.

III. Milyen viszonyban vannak a keresztyének Istennel? Mi történik az ember újjászületésekor?

Jel 21,7: „Aki győz (hisz), örökölni fogja mindezt (az új ég és új föld ígéretét), és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.” Azaz Isten az övéit beavatja, részesíti dicsőségében. Ennek lehettek tanítványként tanúi a megdicsőülés hegyén Péter, János és Jakab: (Mt 17,1-7) „Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket; és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek. De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!” Ez a beavatás, részesítés itt a földön részleges, de amikor az ember levetkőzi a testet, akkor kiteljesedik: (1Kor 15,43) „Elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.”, ( Fil 3,20-21) „Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent.”.

Földi élet alatt az újjászületett, megtért ember beavattatik Ura dicsőségébe, és akkor részesül benne, ha engedelmes életet él: (Zsolt 50,23) „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki figyel az útra, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Isten dicsőségében tehát az újonnan született ember a hálából fakadó engedelmességgel részesülhet. Ez azt jelenti, hogy minél inkább enged az ember Istennek abból a bizalomból fakadóan, amit ő ébresztett benne, annál jobban részesévé válik Isten dicsőségének, ezzel egyre erősebben átsugárzik életén az Úr tökéletessége. Erre az Újszövetség egyik legszebb példája István vértanú története: (Csel 6,8-15; 7,55-56) „István pedig kegyelemmel és erővel teljesen, nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Azonban a zsinagógából előálltak némelyek, akiket szabadosoknak neveztek, valamint a ciréneiek, az alexandriaiak, a ciliciaiak és az ázsiaiak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal. De nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel beszélt. Akkor felbujtottak néhány embert, akik azt mondták: Hallottuk, hogy káromló beszédeket mondott Mózes és Isten ellen. Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat is, majd rátámadva elfogták, és a nagytanács elé hurcolták. Hamis tanúkat is állítottak ellene, akik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely és a törvény ellen. Hallottuk, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus ezt a helyet lerontja, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk. A nagytanácsban ülők pedig mindnyájan rátekintettek, és arcát olyannak látták, mint egy angyalét… Ő pedig, mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni, és azt mondta: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni."

Jól megfigyelhetjük, hogy az ember Isten dicsőségéhez szívbeli elkötelezettséggel, hitével és tudatos ragaszkodásával kerül közelebb. Ez az állapot kihat személyiségére, érzelmeire: (Csel 7,59-60) „Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.”

Láthatjuk tehát, hogy Istennek van dicsősége, ő maga a dicsőség. Nem tőlünk lesz dicsőségessé, azaz nem mi adjuk azt neki, hanem mi részesedünk az övéből, mi kapcsoltatunk, avattatunk be az ő dicsőségébe. Ennek útja pedig az újonnan születés, megtérés – a szív megváltozása – és az ebből következő engedelmes élet.

IV. Mindezek tükrében: mely pontokon látjuk problematikusnak a modernkori dicsőítő mozgalmakat, valamint a dicsőítésnek az egyházi, istentiszteleti liturgiában külön elemként való megjelenését?

Először is szögezzük le, hogy a zene önmagában nem dicsőíti Istent, mint ahogyan a képmutatásból, vagy szívtelenül bemutatott ószövetségi áldozat sem szolgálta Isten dicsőségét. Gondoljunk csak Éli főpap családjára! A zene csak eszköz lehet, de semmiféleképpen nem egyedüli csatornája vagy lehetősége Isten dicsőítésének.

Már láttuk fentebb, hogy Istennek önmagában van dicsősége, nem mi biztosítjuk azt számára. Minden egyházzenei gyakorlatunk – szöveggel és dallammal együtt – csak következménye lehet annak, hogy részesültünk az ő dicsőségében. Személyes véleményem, hogy a történelem folyamán csak keveseknek adatott és adatik meg, hogy ebből a meggyőződésből írjanak szövegeket, és komponáljanak egyházi zenét. Mert egyszerre kell hozzá helyes Isten-ismeret, megszentelt, Istent dicsőítő élet, valamint lelki ajándék a művészi kifejezéshez.

A mai „dicsőítések” eredete a pünkösdi, karizmatikus, rajongó körök gyakorlatában található meg, amiknek Isten személyére vonatkozó sajátos teológiájával egyébként sem értünk egyet. A probléma nem abban van, hogy nem mi találtuk ki a dicsőítés önálló liturgiai elemként való használatát, hanem pontosan abban, hogy ők találták ki és kezdték alkalmazni. Egy olyan mozgalom ez, amit minden felbukkanásakor, függetlenül a korszaktól és helytől, kísért és kísér a hazugság és szentségtelenség lelke. Egy olyan lélek és lelkület, ami manipulál, megtéveszt és félrevezet. Ennek ismeretében nem csodálkozunk azon, hogy a posztmodern korszak alkonyán, éppen a modern és posztmodern korszakok Istent tagadó, de az embert istenítő lelkületű világi zenéjét és zenei stílusát kritika nélkül emeli be istentiszteleti gyakorlatába, elhitetve, szorgalmazva, hogy mindez az egyház Urának kedves. Ezek a körök azzal az igénnyel bírnak, hogy más egyházak tagjait tovább segítsék az újjászületés és megtérés kezdeti lépései után szerintük még feltétlenül szükséges lépcsőfokokon. Missziójuk ugyan többször zátonyra futott a történelmi egyházak partjainál, de legújabban a neo-evangélikál mozgalom leple alatt érkeznek közösségeinkhez. Populáris dallamok, mega- és élménycentrikus rendezvények jelentik az álcát, ami alól azonban egyre jobban kiviláglik egy idegen, hamis, emberközpontú szellemiség.

A dicsőítés stílusa – a manipulatív rock zene - eleve megkérdőjelezi, hogy használhatjuk-e ezt az Isten dicsőítés eszközéül. Lehet-e kedves Isten előtt az, ami Isten teremtési rendjét felrugó korszakból származik; ami az Istennel való nyílt szembenállásról való meggyőződésnek az eszköze és szimbóluma? A rockzenével kapcsolatos aggályaink kifejtésére bővebben nem tudunk most időt szánni, az érdeklődők számára olvasásra ajánlom Kiss Tamás lelkipásztor előadását, bizonyságtételét a témáról (Keresztyén rock - http://www.parokia.hu/lap/f-e-n-y-s-u-g-a-r/ujsag/cikk/4303/?i=657 ), illetve dr. Kőrössy Soltész Katalin A „keresztyén” rockzene című könyvét.

A dicsőítés koncerteken, dicsőítő istentiszteleteken történik, amiken hívő és hitetlen ember egyaránt részt vesz. (A dicsőítések mindenkit befogadó légköre ezt sugallja: Jó hangulat van, Isten szeret. Te is úgy vagy jól, ahogy vagy.) Fiatalok százai próbálják így dicsőíteni Istent, miközben nyíltan tisztátalan életet élnek. Hamis képzetek születésének melegágya ez: Istenről, közösségről. Nem csoda, hogy az így szocializálódott keresztyének valójában sokszor valami, és nem VALAKI mellett elkötelezettek.

A dicsőítés az élmény-keresztyénség melegágya. Ennek alapja az érzés, nem pedig a tudat, a szív. Ez a fajta dicsőítés csak arra törekszik, hogy élményt adjon, mert arra az ember mindig vevő. Mellékessé válik a kiváltó ok, a lényeg mindig az, hogy élmény legyen, vagy adrenalin – ahogyan fiataljaink mondják. Némelyeknél az alkohol, másoknál a drog, extrém sportok vagy éppen a zene hozza felszínre az élményt. De ez csak időlegesen elég, mert az ember megszokja, és az ingerküszöb emelkedése miatt egyre többet kíván. Így jelenik meg a kezdeti gitáros dicsőítések után az egyre bővülő zenekar, az egyre fokozódó hangerő, az egyre nagyobb létszám, és a mind jobban színesedő műfaj: hip-hop, rap stb. Az élménykeresztyén egyik élménytől fut a másikig, egyre kritikátlanabbul. Az élmény élteti, táplálja, ez dobja fel, a köztes időben pedig, egyszerűen túlél. Sajátságosan ugyanazok a tünetek jelentkeznek, mint a különböző szenvedélybetegségek területén.

A reformátori, biblikus felfogás szerint a földi istentisztelet gyakorlatilag bekapcsolódás a mennyei istentiszteletbe. Minden időben az a mértéke, hogy mi kedves Isten előtt, mi méltó őhozzá. A reformáció idején ezt értették meg eleink, s ezért küzdöttek az igaz istentisztelet helyreállításáért, sokszor vállalva ezért a mártírságot is. A földi istentisztelet nem lehet ember-, vagy esemény-központú sem (demonstratív istentiszteletek). Amikor egy földi istentisztelet bekapcsolódik a mennyeibe, akkor annak mindig van értelmi, érzelmi hatása is. Van öröm és könny, nevetés vagy sírás. Hazugság az, hogy ahol hit-tudatosság van, ott kihalnak az érzelmek. De tény az, hogy ahol az érzelmekre épül a hit-tudat, ott semmi sem áll biztosan és rendíthetetlenül.

(Exkurzus: Korunk emberek közötti közös nevezője az élmény. Ez az, amit mindenek fölé emel, mert ez képes összekötni egymástól elszakadt generációkat is. Ezért küzd és létezik, nélküle élettelennek, értelmetlennek látja az életet. A mai világ generálja körülöttünk az élményeket. Korunk jelszavai: felhasználó barát, igényeinek teljesen megfelelő, testre szabható, prémium, egyedi... Az élmény egyik legmeghatározóbb forrása a zene. Elég olcsó ahhoz, hogy a világ minden tájára eljusson, és mindenki részesedhessen belőle. Éppen ezért a tömeges emberi manipuláció elengedhetetlen kelléke. Generációk élik reggeltől estig életüket zenével körülvéve. Fülhallgatóval kelnek és fekszenek.

A tudat alakításának, de manipulálásának is egyik alapvető eszköze a modern zene alapeleme: az ismétlés és monotónia. A zene használható az élet minden területén: segítségével neveljük gyermekeinket, vagy féken tarthatunk indulatokat. De könnyen válhat a manipuláció eszközévé is: könnyű vele hazug üzeneteket elfogadtatni és elbizonytalanítani.)

Amikor a keresztyén közösség ezekhez az eszközökhöz nyúl, meggyőződésem szerint Nádáb és Abihú útját járja: (3Móz 10,1-4) „Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az Úr elé, amelyet nem parancsolt nekik. Ekkor tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette őket, és meghaltak az Úr előtt. Mózes így szólt Áronhoz: Ez az, amit az Úr így mondott: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem. Áron pedig mélyen hallgatott.”

Talán most már jobban értjük az előadás kezdetén elhangzó igéket is. Miközben Isten óv bennünket, lássuk meg az ő gyülekezetével, egyházával kapcsolatos célját is: (Ef 5,27) „… majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.”, illetve: (Kol 3,4) „Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

Törekedjünk tehát Urunk megismerésére, hogy hálából, akaratának mindenkor és mindenben engedve, egyre jobban és jobban részesedjünk dicsőségében!

Sípos Aba Álmos református lelkipásztor / Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség

Hozzászólások  

 
#26 miskolczi ferenc 2013-12-16 23:51
JA ÉS PASARÉTEN ÉLETEM LEGSZEBB SZILVESZTERÉT TÖLTÖTTEM VIDÁMSÁGBAN MÉG ANNYIT HA VÉLETLENÜL VALAHOL ZENÉT HALLOK MEGLEHET ÁM URUNKAT IS KÉRDEZNI NEKED TETSZIK URAM
 
 
#27 miskolczi ferenc 2013-12-17 00:34
KEDVES ESZTER HIGGYE EL HOGY NEM MINDIG UNALMASAK A REFORMÁTUSOK VANNAK Jó IGEHIRDETŐK KERESSEN SIPOS E ÁLMOS CSERI K TAKARÓ K STB ÉS RÁJÖN HOGY NEM IS OLYAN UNALMASAK ÉN A CEGLÉDI UJVÁROSI GYÜLEKEZETBE JÁROK ÚJBÓL ÓCSAI T a LELKIPÁSZTOR sokan lehet hogy nem ismerik de az IGEHIRDETÉSEI ŐSZINTÉN MONDOM MINDIG rólam és ÚRUNKRÓL SZOLNAK csak egyet nem tudok hogy honnan TUDJA mi az örömöm és bánatom persze ez vicces nyilván az ÚR JÉZUS mondja NEKI de ez így van jól tisztelettel és AZ URBAN VALÓ ÖRÖMMEL mf
 
 
#28 miskolczi ferenc 2013-12-17 10:54
még egyet szeretnék közölni ma a kiírt IGE REF BIBLIAOLVASÓ K 147 ZSOLTÁR ITT A7IK VERSBEN A ZSOLTÁROS HÁRFÁRÓL beszél nagy a valoszínűsége hogy dobok is léteztek ABBAN viszont KEDVES ESZTER igazat adok hogy sajnos néha a buzdító énekeket is úgy énekeljük mintha temetésre mennénk pl Ó SION ÉBREDJ FELBARÁTIM STB NÉZZE EL KÉREM E GYENGESÉGÜNKET TIZTELETTEL miskolczi f
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...
Két nap, egy éjszaka
2014. október 27. hétfő
Néha rájössz, mekkora kincs van a birtokodban, mielőtt még elveszítenéd. A belga Jean-Pierre...
Melankólia (Melancholia)
2011. október 27. csütörtök
színes, feliratos, dán-svéd-francia-német-olasz filmdráma, 136 perc, 2011Felnőtteknek!Hazai...
Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
2011. július 25. hétfő
Hazai bemutató: 2011. július 28. „A halál – állítja egy régi orosz mondás – minden bajra...
A félszemű és a Fekete hattyú
2011. január 24. hétfő
  (Filmszemle az Oscar-díj átadás előtt) Hamarosan újra átadják a filmipar legrangosabb...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
2011. máj. 20. péntek
A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
Maisie tudja
2014. február 24. hétfő
Maisie (Onata Aprile) hatéves, New Yorkban él és sok mindent tud. Tudja, hogy hivatásos rock...

Könyvismertető

Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Kövess minket facebookon!