A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

Események nem találhatóak

A király beszéde (The King's Speech)

A_kir_beszedeA plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás kikapcsolódás, a szokásos ötórai tea mellett  – szép díszletek, remek szereposztás. A film bemutatóján azonban a közönség már állva tapsolt a befejező képkockák alatt. A Twitteren, blogok tucatjain és az Interneten olvasható több ezer kritikában, bármennyire is hihetetlen, csak pozitív jelzőket kapott.

Egyszer csak kiderült, a történelmi dráma mindenki kedvence, egy film, amelyről nem lehet rosszat írni. Igazi Oscar-díj esélyes: 12 jelölést kapott. Tavaly decemberben indult diadalútjára és azóta több díjat is bezsebelt, köztük Colin Firth az idei Golden Globe díjkiosztó gálán, január 16-án megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

 

Tom Hooper rendező történelmi drámája teljes egészében nagyon szerethető. A történet VI. György angol király – a most uralkodó II. Erzsébet apja – életének azt a szakaszát dolgozza fel, amelyben eredményesen sikerül megzaboláznia az egész életét beárnyékoló dadogását. A beszédhibáját ellensúlyozni tudó király (Colin Firth) később képes volt országát átvezetni a II. világháború szörnyűséges időszakán. Bár VI. György, vagy ahogy közeli családtagjai becézték Bertie, soha nem akart igazán király lenni, de nem volt más választása, hiszen testvére VIII. Edward (Guy Pearce) lemondott a trónról, hogy botrányokkal kísérve, feleségül vehesse a többszörösen elvált, amerikai Wallis Simpsont. A fájdalmasan félénk, a cselekvésképtelenségig szűkszavú Bertie minden alkalommal szinte megfagy, amikor a mikrofon elé kell állnia. (A film 1925-ben kezdődik, amikor egy katasztrofális „beszédet” tartott a londoni Wembley Stadionban). Felesége, Elizabeth (Helena Bonham Carter) ekkor úgy dönt, nem mehet ez így tovább. Felkéri Lionel Logue (Geoffrey Rush) ausztrál beszédtanárt, hogy segítsen. A koronagyarmatról származó, ezért etnikailag és politikailag megvetett beszédterapeuta igazi különc. Nem kedveli a hagyományos módszereket: énekelteti tanítványait, mélyen betekint a gyermekkori traumákba, és ha kell a legrondább szavakat is kimondatja páciensével, ha ez segít. (Talán ez az egyetlen problémás pontja a filmnek, de szemet húnyhatunk felette, mint ahogy a My Fair Lady esetében ezt már egyszer nagyvonalúan megtettük.) Teljes egyenlőséget követel meg tanítványától, mintha egy házban laknának, és egyenesen Bertie-nek szólítja, ahogy azelőtt csak a királyi család tagjai becézhették. Így vezeti be a merev uralkodót a hétköznapi ember, hétköznapi életébe. Őszinte légkör alakul ki kettőjük között és a közel egy évtizedig tartó barátság nemcsak retorikai élvezetekkel gazdagítja az angol birodalmat, hanem a király is jobban elfogadja önmagát, szerepét és megérti, mit jelent embereket vezetni. A beszédtanár őszintén bízik a királyban és a belsőleg összetört emberben óriási lehetőségeket lát, képesnek tartja a birodalom vezetésére. Egy nemzet aggódik a király miatt, de a háború árnyékában honfitársai sem kevésbé zavarodottak. Vezetőt keresnek, aki képes őket átvinni a háborún és hősként jár előttük. VI. György megfelelt a várakozásoknak, nem volt nagy, de naggyá lett. Megküzdött a lehetetlennel: úrrá lett a beszédhibáján, bár egészen soha nem tudott megszabadulni tőle. De szembenézett vele, és képes volt az életét megkeserítő rettenetet kordában tartani. Talán ez a legfelemelőbb és számomra a legbíztatóbb a filmben, hiszen arra emlékeztet, hogy a bátorság a gyengeség és a félelem társaságában kovácsolódik diadalmassá. Végül VI. György a népe szemében az egész birodalom nemzeti szimbólumává vált. A film külön értéke, hogy példaadóan ábrázolja mindkét férfi hűségét és kitartását feleségéhez, és a feleségeket is igazi, együttérző segítőtársakként láthatjuk.

A király beszédének férfi főszerepét játszó angol színés, Colin Firth, a „Büszkeség és balítélet” és a „Bridget Jones naplója” után új szerepkörben tűnik fel és az utóbbi időben jelentősen kiszélesítette színészi alakításainak körét. Olyan karaktert sikerült ezúttal szerethetővé formálnia, akinek zavarba ejtő hibája miatt biztosan sokan kínosan fordítanák el a fejünket. VI. György megformálóját a film után valósággal nemzeti kincsként ünneplik Angliában. Colin Firth zseniálisan testesíti meg a szerepet: a királyt körüllengi a származás kötelező fensége, esendősége azonban lefegyverző. A főszereplő mindazt hozza, ami a színészi alakítás lényege: mindent megmutat, ami a szerepben emberi – ezzel tud igazán azonosulni a nézőközönség. Miközben Colin Firth varázsával megtölti a szerepet, Rush és Bonham Carter tökéletes kiegészítői a vásznon, és nem mellesleg, ők szolgáltatják a film finom, folyamatosan jelenlévő humorát is. Amikor a királyné (Elisabeth) először keresi fel a beszédtanár (Logue) irodáját, hogy rávegye férje „kezelésére”, nem akarja felfedni kilétét és elég homályosan beszél a származásáról. Csak annyit árul el, hogy férje munkaköri leírása kötelezővé teszi a nyilvános beszédet. Logue azt javasolja, változtasson munkahelyet. Elizabeth habozik pár pillanatig, mire Longue megkérdezi, „Miért mi a férje, rabszolga?” – „Igen” – feleli Elizabeth – „valami olyasmi.”
Ahogy haladunk előre a történetben minden szív erősebben dobog, mert tudjuk, közeledik a történelmi beszéd, amellyel Anglia 1939. szeptember 3-án a II. világháborúba lépett.
A király beszéde igazi reményt ad a szívnek. Kihagyhatatlan filmélménynek ígérkezik!

A király beszéde
(The King’s Speech), 2010


színes, feliratos, angol filmdráma, 118 perc
Hazai bemutató: február 3.

rendező: Tom Hooper
forgatókönyvíró: David Seidler
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Danny Cohen
producer: Iain Canning, Emile Sherman, Gareth Unwin

szereplők:
Colin Firth (VI. György király)
Helena Bonham Carter (Elizabeth királynő)
Geoffrey Rush (Lionel Logue)
Guy Pearce (VIII. Edward király)
Derek Jacobi (Cosmo Lang érsek)
Robert Portal (kamarás)
Andrew Havill (Robert Wood)
Calum Gittins (Laurie Logue)

 

Weberné Zsikai Mária

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

127 óra (127 Hours)
2011. február 22. kedd
A hat Oscar-díjra jelölt film Aron Ralston  (James Franco) profi hegymászó szívbemarkoló,...
Blue Valentine
2011. augusztus 19. péntek
színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 112 perc   Hazai bemutató: augusztus...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...
Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
2011. november 21. hétfő
színes, feliratos, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2011 Az 1920-as évek irodalmi...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
Maisie tudja
2014. február 24. hétfő
Maisie (Onata Aprile) hatéves, New Yorkban él és sok mindent tud. Tudja, hogy hivatásos rock...
Élve eltemetve (Buried)
2011. máj. 16. hétfő
  16 éven aluliaknak nem ajánlott!   Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az...
Avatar
2010. október 28. csütörtök
Avatar világ A filmek – hasonlóan a festészethez, az irodalomhoz, vagy a kultúra más kifejező...
Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...

Könyvismertető

Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Kövess minket facebookon!