www.bibliaszov.hu

A név nélkül írókra a "Miért NEM hallgatnak?" kérdés áll, legalábbis nálam.

Martin Kamphuis: Buddhista voltam
A könyv nem mai darab, de talán segíthet a megértésben, sok szálon köthető a témához és egy ember (majd később a felesége is csatlakozik) történetét írja le. Mindketten kipróbáltak sok mindent, pszichológiát tanultak, közben Indiában a buddhizmus rejtelmeibe avatták be őket, Hollandiába a két dolgot ötvözve terepeutaként dolgoztak. Isten lépésről lépésre hozta ki belőle őket és vonta őket magához. Egyházunkban is olyan nagyok a megértésbeli eltérések, hogy sokaknál Isten sok lépésére van szükség, míg feladják téves álláspontjuk.

Rozálka, ennél is rosszabb a helyzet. El tudod például képzelni, hogy Pál egy "miért hallgatunk" előadással áll volna elő egy zsinagógában? Ugye, nem. S miért? Mert már maguk a zsinagógai elöljárók sem voltak látó hitűek, hogy megérthették volna. Ugyanígy itt is erősen kétséges, hogy hallgató egyházi felelős vezetőink, szakembereink, teológusaink értenék amiről elvileg nekik kellene tájékoztatniuk az oktatás politikusokat, szülőket, pedagógusokat. Az ábra azt mutatja, hogy nincs meg hozzá a látó hitük. Pál csendben maradt hát, hisz nincs látó hit, minek a beszéd? Nem. Az Úr Jézust hirdette, mert tudta a Szentlélek eleveníti meg a halott csontokat. Amúgy a mai korban van egy olyan elem, ami látszólag teljesen új helyzetet teremt. A ma gondolkodója Georg Cantor munkája nyomán nem egyszerűen tagadja az abszolút igazságot,hanem egyszerűen meg van róla győződve, hogy az naiv valami, amit a modern gondolkodásban egyszerűen védhetetlen. A modern jelző pont a naivtól való megkülönböztetést szolgálja. Mi akik ragaszkodunk az abszolúthoz, ezért le vagyunk nézve. Szegény maradiak, akiket egyszerűen nem kell figyelembe venni. Hiszen tudományos gondolkodásunk meghaladta őket. Na ez a vélt felsőbbrendűség is azt szolgálja, hogy a ma elöljárói hallgatnak. Mintha ma valaki a fizikában még Newton mellett kardoskodna, s Einsteint elvetné. Nem vesznek róluk tudomást a fizikusok. Nincs velük miről beszélni, hallgatnak róluk. Hasonlóan látnak minket a "felvilágosult" modern teológusok. Őskövületek, akikről nincs miről beszélni, naiv elképzeléseink szóra sem érdemesek. Cantor előtt még szó lehetett arról, hogy vajon a matematikát felfedezzük, vagy feltaláljuk. Cantor vélt eredményei azonban odavezettek, hogy a felfedezés lehetetlen, mert nincs abszolút matematika. Mára a matematikában a feltalálás egyeduralkodó szemlélet. Ennek egyik hajtását neodarwinizmusnak hívják. Ez már nem magyarázni akarja a világ élővilág kifejlődését, ahogy annak idején Darwin még megpróbálta. Azaz Darwin még felakart fedezni. Nem a neodarwinizzmus már feltalál. Tényként kezeli a kifejlődést, így a szem összetettsége sem fogja meg, mert csak annyival elintézi, van tehát kifejlődött, ma még nem ismert folyamatok során. S erre azután elméleteket gyárt. Darwin célja még a felfedezés leírása volt, a mai gondolkodás már feltalál. Mi találjuk ki milyen is a világ.
Talán nem érthető, hogy jön ez a teológiához pedig igen egyszerű. A modern teológus már nem értelmezi a Szentírást, azaz nem felfedezi, hanem maga találja fel. Szabadon gyárt értelmezési elméleteket. Vadabbnál vadabbakat. Régen is így volt, már Charles Haddon Spurgeon is bírálta az öntetszelgő elméletgyártó teológusokat, de Cantor tette ezt intellektuálisan védhetővé.Legalábbis látszatra. Annak feltárása, azonban, hogy ez csak látszat igen mély kutatást igényel. Így azután mára kritika nélkül van bevezetve, mint tény minden felsőoktatási intézményben. Karl Barth felfogásában is felfedezhetjük. Amikor arról beszél, hogy a teológusnak kell a jelen kor olvasatát a Bibliához feltalálnia, akkor mögötte Cantor forradalmi ötlete áll, hogy nem a Matematikát fedezzük fel, hanem matematikákat találunk fel. Nincs matematikus a matematikustól függetlenül. Talán Reuben Hersch fogalmazta meg: A matematika az, amit a matematikusok művelnek. Ez a modern matematika önmeghatározása. S ezt minden tudományra átvihető: Teológia az, amit a teológusok művelnek. Beleértve Isten értelmezését is. Ez az elv az, ami az egész oktatást áthatja. Anélkül, hogy ezt valaki is tudatosítaná, de pont ezért hat úgy mint ha tény lenne, az alapja, mintha nem homok, hanem szikla lenne alatta. Ezzel állunk szemben, amikor mi továbbra is azt mondjuk, hogy az elv alapjaiban hibás, s a Biblia Istenét nem mi találjuk fel,igazodva a korhoz, hanem élő valóság, akit felfedezünk, ahogy az ő Szentlelke által lehetővé teszi. Ezt persze csak a választottakban végzi el. S persze bennünk is csak az tudatosul, hogy Isten nem feltalálás tárgya, hanem felfedezésé. Mivel a modern tudományos gondolkodásról nem látszik azonnal, hogy ezzel ellentétben áll, így a hívő emberek sem esnek neki, hogy az ellentmondás gyökereit megkeressék. A darwinizmus, ősrobbanás esetében elég világos az ellentét a Bibliával, így itt a hívő emberek összefognak ellene. Cantor forradalmi újításáról ezt szinte senki sem tudja. Így ez ellen semmilyen összefogás nincs. Pedig ez a gyökér. A neodarwinizmus is erre épül például. De ahogy láttuk Karl Barth teológiája is.A tényleg hívő teológusaink, amikor Karl Barth hozzáállását kritizálják, akkor tulajdonképpen tudtukon kívül is Cantor elvét vetik el. Az élő hit nélküli magát modern gondolkodásúnak tekintő intellektuális elit ezzel nem tud mit kezdeni. A XXI. század elején Cantor elvét kétségbe vonni, na az számukra egyenlő a teljes modern tudományos eredményesség kétségbevonásával, a teljes tudomány ellenességgel.(Erről persze szó sincs, de alapfeltevéseikből ez következik, alapfeltevéseik hibáira pedig nem jönnek rá maguktól, nem is gondolják, hogy ilyen mélyen létezhetnek.)Matematikai példát adok erre is. Hilbert elismerte ugyan, hogy Cantor elve veszélyes, hiszen ellentmondó lehet, de úgy látta, hogy a matematika enélkül darabjaira esne szét. Ezért fogalmazta meg híressé vált mondatát: "Senki sem űzhet ki minket abból a Paradicsomból, amit Cantor teremtett nekünk". Ha ma megkérdeznénk akár BSZ-es matematikusokat is egy az egyben azt mondanák, hogy a matematika Cantor nélkül darabjaira hullana. Pedig ez nem igaz. Gondolhatjuk, hogy milyen hatása van ennek a mai modern gondolkodásban. Kétségtelen tényként kezeli a nagy többség. Cantor elve szerint nem egy matematika van, hanem sok, melyek egyike sem fedi le a teljes matematikát, sőt Gödel óta azt is tudjuk, ilyen nincs is, hogy teljes matematika. Mellesleg Gödel eredménye is Cantor elvéből adódik. Ez köszön vissza abban a teológiai elvben, hogy sok teológia van, melyek egyike sem fedi le a teljességet, mert az nincs is. Így azután a teológus akkor él igazán, ha minél több elméletet megismer, s mindig azt használja, ami épen a leghasznosabbnak látszik. Az elmúlt év vitáiban (reformatus.hu) erre is volt nem egy példa. Mi meg hirdetjük a Teljesség létét, mégpedig mint ami ellentmondásmentes. Gödel óta ez lehetetlen. Pontosabban a matematikában, lehetetlen, de akkor mindenben, ami bővebb, márpedig a teológia az.
Pár évvel ezelőtt egy Jesenius konferencián egy neves matematikus érvet amellett, hogy a tízparancsolat reménytelen vállalkozás volt. Egyszerűen mindig volt eset ami kicsúszott alóla, s arra újabb és újabb szabályokat kellett alkotni. Szerinte Jézus ezt megszüntette. Mivel ismerte Gödel későbbi eredményét, hogy a teljes lefedés lehetetlen. Ezzel szemben valójában Jézus nem megszünette, hanem betöltötte, s nem hogy a 10-et nem növelte, de a toldásokat elvetette, s a pontokat 2-re redukálta. Lásd: Hegyi Beszéd. Jézus nem a toldásokban látta a kiutat, hanem a helyes értelmezésben. Aki új szívet kap az tudja csak megtanulni a tízparancsolat helyes értelmezését és használatát, s annak egyszerre csak nem lesznek kezelhetetlen esetei. (Az más kérdés, hogy egyes esetekben ezt mennyi idő alatt tanulja meg.) Ez is csak egy példa arra, hogy a modern gondolkodó, hogyan próbálja a tudományos ismereteihez igazítani hitét.
E hosszú hozzászólás végén még a fogalmkra érdemes kitérni. Az, hogy ma szinte minden hozzászóló mást érthet ugyanazon a mondaton, szintén Cantor hagyatéka. A szavaknak nincs abszolút értelmük, azt magunk adjuk nekik nem egyszer közvetve a szövegkörnyezet alapján. Egyedül mi hívők számára valóság a teljes Biblia egyértelműsége, amit persze fel kell fedeznünk. Élő hit nélkül nem marad más mint a saját elmélet. Egy ilyen elmélet persze szükségszerűen vezet ellentmondásra. Ezt úgy oldják fel, hogy a Bibliát nem tekintik egységesen Isten szavának, hanem azt mondják, hogy tartalmazza Isten szavát. Nevesen, amit az elmélet keretén belül marad, vagyis nem vezet ellentmondásra, na az Isten szava a számukra, a többi emberi okoskodás. Ez ellen érvelni nem igen lehet. Bizonyságot tehetünk, hogy igen is a Bibliának van olyan teljes olvasata, ami ellentmondás mentes. Van a Bibliának tőlünk független, ellentmondás mentes és felfedezendő értelme. A Biblia nem emberi mű. Ez a dolog ott csúcsosodik ki, amikor egy szöveg szinte megszólalásig hívőnek tűnik, de valamiben fennakadunk, s a van merszünk rákérdezni, akkor lassan lefeslik a máz, s kiderül az író egészen mást ért rajta. Cornelius Van Til neten elérhető munkáiba beleolvasva könnyű erre is példákat találni a teológiában. (A címek szinte magukért beszélnek.) http://www.refkossuthter.hu/index.php/letoeltesek/konyvek
Összefoglalva: Cantor előtt is voltak akik önállóan értelmezték a Bibliát, de ezt előtte nem lehetett érvekkel védeni. Cantor óta meg egyszerűen azt gondolják, hogy nem is kell érvekkel védeni, mert ellentmondásost takarna ha lenne önmagától való értelme. Isten persze csak oda küld áldást, ahol Szentlelke munkálkodik. Így azután a gyümölcstelenség igen csak meglátszik. Kiürülő templomok, 500000-es apadás a létszámstatisztikában 10 év alatt, intő jelek. Ám a gyökér ismerete nélkül továbbra is emberi próbálkozások történnek a folyamat megállítására. Alpha kurzus és társai. Pasztorálpszichológia. S az meg egy felemelő megismerés, hogy hívő teológusaink, akik megszólalnak, anélkül, hogy bármit tudatosítottak volna Cantor elvéből, egyszerűen az Igére a Szentlélektől taníttatva, mégis a teljes igazságot hirdetik, s hogy a Biblia felfedezendő, és nem üres feltöltendő valami. Olvassuk akár maiakat, akár Kálvint, akár Luthert, akár Ágostont, akár a Bibliát.S nézzenek le bennünket a sziklának gondolt homokvár tulajdonosok akármilyen doktori fokozattal akár.

AZ ÉBA kiadott egy kis könyvet "Ad ébredést az ÚR" címmel a Biblia és Gyülekezet válogatott írásaiból. Szabó László: A genfi lelki ébredés című cikke a Kálvin utáni Genfről szól, hogyan lett úrra a teológiákon is az emberi bölcsesség, ami az Ige szerint mindig megfertőzi az elméjükben gazdag emberek többségét. A választottak között nem sokan okosak... E könyvből idéznék: "Lehangoló, ahogyan a gyülekezetek szeme láttára és füle hallatára egyre jobban veszendőbe megy a reformáció drága öröksége. A XIX. század elején Kálvinnak már a nevét sem emlegetik, és megtörténik a hihetetlennek tűnő: 1805-ben a genfi egyetem könyvtárosa kiselejtezi Kálvin zsoltármagyarázatainak egy részét. Bekövetkezik az, hogy a hamis lesz a norma, és a valódi kezdi bántani a fület. Jellemző, ahogyan a nagynevű, genfi származású filozófus, Jean-Jacques Rousseau nyilatkozik e kor igehirdetőiről: >> Az ember azt várná a genfi egyház lelkipásztoraitól, hogy válaszoljanak arra a kérdésre: vajon Jézus Krisztus Isten-é? Ők viszont nem mernek rá felelni. Azt kérdik: vajon csak ember volt? Zavarba esnek és nem tudják megmondani, mi a véleményük.
A filozófus az első pillanatban átlát jellemükön. Ariánusoknak, szociniánusoknak, deistáknak látja őket. Ezt nyilvánosságra hozza, és úgy véli,ezzel megtiszteli őket. De ők felháborodnak, megrémülnek. Összejönnek, vitáznak, nyugtalanok lesznek, nem tudják, melyik szentet hívják segítségül. És komoly tanácskozások, megfontolások, konferenciák után minden üres fecsegéssé válik. Sem igent, sem nemet nem mondanak. Ó, ti genfiek, ezek a nemes urak, a ti lelkészeitek csakugyan különleges emberek. Nem tudják, mit hisznek. Még azt sem tudják, mit kívánnak ahhoz, hogy azt gondoljuk róluk: ezt hiszik. Az egyetlen mód, ahogyan hitüket megvallják az, hogy mások hitét támadják."

A kép annyiban más mára, hogy ma már az individualizmus teljesen tért hódított, ma már vagy hallgatnak, vagy azt mondják nincs is igen meg nem, hanem csak relatív igen, mindenkinek a maga relatív igazsága, ami a Bibliát is übereli. Tovább olvasva a cikket üdítőt is találunk, hisz Isten itt is támasztott prófétákat, akik felrázták igehirdetéseikkel a genfieket. S a teljes kötet tulajdonképpen erről szól, hogy az ÚR ad ébredést... Aki halott, aki alszik az hallgat.

Függetlenül a kérdésben kialakított véleményemtől azt gondolom, hogy nekünk, keresztényeknek, akik kis/nagy egyházi tisztséggel rendelkezünk, felelősségünk, hogy az általános írástudatlanság megszűnése kapcsán megjelenő problémára, t.i. az individuális szövegértelmezések megjelenésére működő stratégiát dolgozzunk ki. Sajnos ma már -bár hosszú évszázadok alatt a történelmi egyházak megszokták és szeretik alkalmazni- nem működik a "nálam van a színtiszta igazság és ezt megmondom nektek" kommunikáció. Se a világi, sem pedig a keresztény közegben, mert egyházunkból kezdenek kihalni azok az idős emberek, akiknek még az írástudatlan szüleinek nem volt más opció, mint a lelkészüket hallgatni.
Ezt egyszerű történelmi tényként írom, értékelés nélkül: ma már a hitelességnek, valós és élő, őszinte hitéletnek soha nem látott szerepe van, miközben az elhangzott szavaknak a jelentősége egyre csökken.
Mindenesetre az új világrendben élő keresztény és nem keresztény emberek megszólítására kötelességünk megtalálni a megfelelő módot, nehogy úgy járjunk, mint a Pető Hunor által idézett könyvben jegyzett elöljárók, akiknél a hitük megvallása a mások hitének támadásában merül ki.

Elnézést a helyesírási hibákért, gyorssan gépeltem.

Tisztelt Hunor!

Sajnos a probléma gyökere abban keresendő, hogy a modern teológia megkérdőjelezi a Szentírás hitelességét. Azt, ami évszázadokon át az Egyház egyetlen biztos forrása volt megkérdőjelezzük. ennek az a következménye, hogy egyre több tévtanítás, herezis üti fel a fejét, egyre nagyobb káosz lesz úrrá a szívekben, hiszen nem lesz egy fix pont.

Tisztelt Hunor!

Pont az említett életpéldákban világossáv ált ítéletet látom saját egyházunkon, mint lelkipásztor. Egyre több egyházi vezető siklik ki, magával rántva másokat is. egyre gyakrabban hallunk lelkészek között a válásról, öngyilkosságról, "mentális betegségekről" - ez utóbbit inkább megközöttségnek tartom, de átkeresztelik tudománynak.

Nem biztos, hogy fognak örülni véleményemnek - mindenesetre vállalom a megkövezést...;)
A Szátan(=útlezáró) és Diabolosz(=szétdobáló) kezdetektől fogva az igazság magvával operált - de nem a teljessel (lehetett hát ő is a cantori matematika megalapozója, tagadván a teljességet. Ebből a közismert tételből azonban olyan nemszeretem következmények származnak, mely szerint a távol-keleti (fuj-fuj) tanokban, a relaxációban, a pszichomókusok munkájában sem csupán puszta tiszta szemét rejlik. Ha így volna, az volna a legkönyebb: ki velük, és kész, probléma (nem megoldva!) letudva!
Ha viszont "van benne valami" - nos még akkor is kijelenthetjük, hogy "fertőzött" és ugyancsak supp... ki vele.
Bocsássák meg nekem, hogy nem gondolnám ilyen egyszerűnek a dolgot. Amit Isten jónak formált és úgy adott a kezünkbe - lásd pl. a részeges pap által hirdetett Evangélium sokszor felhozott példáját - nem kellene a mosdóvíz és a gyermek példabeszéde szerint elrekkenteni.