Nekem ez kell…
- Írta: Előd Erika
Nekem ez kell! – kiáltotta a kisfiú, amikor apukája a szemétkosárba akarta dobni a szakadt zacskót.
Ugyanúgy, ahogyan mi is viszonyulunk gyűjtött javainkhoz: nekem ez kell, nekem ez még kell, ezért nem dobom ki, nem semmisítem meg – hiszen jó lesz még valamire. Vajon maradandó kincsek ezek? Olyanok, amiknek mi, vagy majd valaki más hasznát veszi, örül neki, hálás lesz érte?
Folyamatosan vizsgálnunk kellene, mi az, amit meg kell tartanunk, és mi az, amitől érdemes megszabadulnunk. Például vágyainkból, életünk melengetett emlékeiből, sérelmeiből, veszteségeiből… – hiszen, ha valóság az, hogy Jézus Krisztusban új életet nyertünk, akkor a régiek elmúltak és újjá lett minden. Lehetőséget kell tehát adni mindannak, ami az új élettel együtt kér helyet. Lehet, hogy a régi kacatok miatt nem kerülhetnek megfelelő helyre Urunk áldásai, csodái, tettei és gondolatai? Szegénnyé tesznek mindenkit a felhalmozott felesleges és kidobni való, mégis megtartott emlékek, tervek, önigaz gondolatok.
Engedjük Urunknak, hogy átrendezzen és kiselejtezzen mindent akarata szerint!
„Mert akik őt félik, azoknak semmiben nincs fogyatkozásuk.” (Zsolt 34,10)
Újra felhők érkeznek
- Írta: Dr. Erdélyi Judit
A Prédikátor könyve 12. fejezete szépséges, költői képekkel írja le az öregedést. Ezek között, a 2. versben van egy különös mondat: "a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után". Vajon mit jelent ez? Ahogyan haladok előre a korban, megértettem.
Az öregedéssel nem egy, de sok betegségünk, bajunk jelentkezik. Ám, miután valamelyik éppen fellángol és gondokat, panaszokat okoz, megjön az eső. Miután pedig némiképpen javul – eláll az eső –, de mégsem derül ki az ég, nem igazán süt ki a nap, mert megszólal a másik nyavalya, és az kerül előtérbe – a sűrű felhők ismét visszatérnek – és így tovább…
Az idős korban jelentkező betegségek gyakran nem is igazi betegségek – a szó szoros értelmében –, hanem csupán az öregedés szerves részei: érelmeszesedés, magas vérnyomás, feledékenység, szürke hályog, ízületi kopások, étkezési és emésztési gondok, gyakori allergiák és így tovább.
A "rothadandóság rabságában" (Rm 8,21) Urunk folyamatosan vetkőzteti le rólunk e földi testet: "földi sátorházunk" lassan-lassan "elbomol". Nem csoda hát, ha sóhajtozunk, "óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat" (2Kor 5,2). „Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad, Nem hagy el Megváltód, soha nem leszel magad…” (164. Halleluja)
"Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet." (2Kor 5,4).
Istenek, amik nem szeretik az embert
- Írta: Joachim Langhammer Példázatok, igaz történetek c. könyve alapján
Az otthon töltött szabadság után visszatérőben egy Indiába kiutazó misszionárius olyan hajón utazott, amely kikötött India előtt az egyik nagy szigeten. Az utasok körutazáson vettek részt, és sokat akartak látni Kelet-Ázsia világából. Ennek során a hajón tartózkodó társaság többek között egy ismert és híres buddhista kolostort is felkeresett.
Mivel a misszionárius buddhisták között végezte szolgálatát, ő is csatlakozott hozzájuk, és látott valamit, ami eddig még sohasem tűnt fel neki, pedig már régóta hirdette Indiában az evangéliumot. A hatalmas Buddha-alak, amely a templom közepén trónolt, szétlapított és összetört embereken ült!
Iszonyatos látvány volt, ahogyan ez a kolosszus szó szerint szétnyomta maga alatt emberi testek ezreit. Arra a kérdésre, hogy ennek a Buddha-ábrázolásnak mi a jelentése, a vezető szerzetes ezt válaszolta neki: „Ezek a bűnösök, akiket Buddha megvet, és ezért széttapossa őket!”
Ez teljesen jellemző az úgynevezett világvallásokra nézve. A világ egyetlen vallásában sem létezik a szeretet Istene. A legelterjedtebb vallásokban, mint amilyen az iszlám, a buddhizmus és a többi, sem ismernek olyan istent, aki szereti az embereket. Ellenkezőleg! Minden isten- és bálványelképzelésben csak haragvó és kegyetlen isten található, aki megbünteti az embereket, és akit sok és nagy áldozattal kell kiengesztelni és jóságosra hangolni. Aki például csak valamennyire is ismeri az iszlám történetét és tanítását, az tudja, milyen kegyetlen és szívtelen vallás ez.
Minden emberi vallás a bűnös ember vallásos kényszerképzete az Istenről. Az elbukott emberek azt, ami bennük van, kivetítik Istenre. Mivel azonban az Istentől elszakadt és a bűn rabszolgaságában nyögő emberben csak gyűlölet, hazugság, halál és pusztulás van, mindent, ami a saját elveszett szívében van, átviszi az élő Istenre. Ezáltal jut el azután egy ilyen utálatos és ördögi isten- és bálványképhez, mint amilyen a haragvó Isten, aki megveti és széttapossa az embereket. A buddhizmus pedig végső soron egy személyes isten nélküli vallás. Ilyen mélyre süllyedt az ember! A Róma 1,18-32-ben a Szentírás világos és félreérthetetlen szavakkal mutat rá arra, hogyan változtatta át a bűnös ember Isten dicsőségét bálványimádássá – és az idő múlásával hogyan megy ebben egyre jobban tönkre!
A Biblia a világ üdvösségének egyetlen forrásaként a szeretet Istenét ismeri. Különösen az Ószövetség beszél egy olyan Istenről, aki szereti az embereket, népét, Izráelt különösen is. Az Újszövetségben viszont Istennek az Ószövetségben csupán árnyékszerűen kijelentett szeretete az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban lényegi valósággá lett. Ezért a János 3,16 az egész Biblia legszebb és legcsodálatosabb verse.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma 3,16
Ne aggodalmaskodjál!
- Írta: Lyngar Einar A fáklya c. könyvéből
Kegyetlen kínai hadvezérek találták ki a hadifoglyok kínzásának azt a módját, hogy víztartály alá ültették őket, amelyből éjjel-nappal szüntelenül hulltak rájuk a vízcseppek. Ezek a vízcseppek végül is valóságos kalapácsütésként hatottak, és őrületbe kergették a foglyokat. Ezt a kínzási módot a spanyol inkvizíció is alkalmazta, valamint Hitlerék a koncentrációs táborokban.
Ilyen cseppek a gondjaink. Megkínoznak. Ha nem is őrjítenek meg éppen, az örömeinket azonban bizonyosan elviszik tőlünk.
De vajon: nem önkínzást jelentenek-e a gondjaink? A legtöbbje nem alaptalan-e?
Egy fiatal leánytól kérdezték, mit ért ő a „gond” szón? Válasza ez volt: „Gond: Úgy tekinteni a jövőbe, mintha Isten nem is léteznék.” – Lehet, hogy ezt a meggyőződését ez a leány ebből a bibliai igéből merítette:
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok föl kívánságaitokat Isten előtt.” (Filippi 4,6)
Protestálok, mert félremagyaráznak!
- Írta: Dr. Viczián Miklós
Manapság, ha valaki protestál, akkor egyértelműen arra gondolunk, hogy valami ellen tiltakozik (protest pártok, protest-szavazat stb.). Érdemes megnézni a szó eredeti jelentését, és visszatérnünk keresztyén, hitvalló életünkben ehhez a jelentéshez. Ugyanis, ez egy „házasságban” született szó, de elhagyta őseit, és önálló életet kezdett – mondhatnánk, protestál ősei jelentése ellen. Szülei a pro (-ért) + testari (tanúsítani, kijelenteni, deklarálni). Ez utótag gyökere pedig a testis = tanú, amit a Biblia két nagy könyvének régies megnevezésében, az Ó- és Újtestamentumban fedezhetünk fel, amik Istennek az emberrel kötött szövetségéről tanúskodnak.
Hogyan változott ekkorát a jelentése? A reformáció koráig kell visszamennünk. Az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a reformáció híveire nézve hátrányos határozatot hoztak, ami szerint azok a rendek, amelyek addig a wormsi konkordátumot megtartották (vagyis hűek maradtak Rómához), azok ezentúl is tartsák meg, amelyek pedig nem tartották meg, azok minden további újítással hagyjanak fel, és a misetartást engedélyezzék. A határozat ellen a szász választófejedelem öt másik fejedelemmel és 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen protestált.
Protestált, azaz tiltakozott – mondanánk ma. De ha még három évet visszalépünk, akkor az 1526-os speyeri birodalmi gyűlésen ezek a fejedelmek és városok – a pápai és birodalmi átok ellenére – életüket kockáztatva, bátran megvallották hitüket, vagyis pro-testáltak. Egységes hitvallásuk meghátrálásra kényszerítette a császár nevében elnöklő I. Ferdinándot, aki végül szabad vallásgyakorlást engedélyezett. E kivívott joguk elvétele ellen tiltakoztak az 1529-es birodalmi gyűlésen, s akik itt hitet tettek – s későbbi követőiket is – nevezték megbélyegzően „a protestánsok”-nak.
Kedves Protestáns Olvasóim!
Protestáljunk az ellen, hogy mi tiltakozók vagyunk! Mi nem valami ellen, hanem Valaki mellett – a Szentírásban magát kijelentő Szentháromság Isten mellett – pro-testálunk. Pozitív hitvallásunk természetesen ki is zárja mindazt, ami ezzel ellentétes. Csak akkor tiltakozunk, ha bármit mégis ránk akarnak kényszeríteni, jöjjön az akár egyházi, akár világi forrásból!
Jézus Krisztus: „Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.” (Lk 12,8-9)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13